Ahogy az Északi-sark körzetében olvad a jég és a permafroszt, a Jeges-tenger partjaihoz közeli országok egyre feszültebben figyelik a térségben megnyíló gazdasági lehetőségeket. Az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, Izland, Norvégia, Svédország, Finnország és a Grönland miatt érdekelt Dánia nem akar kimaradni a nagy osztozkodásból, amit az tesz lehetővé, hogy a hatalmas területen a bányászati, halászati és kereskedelmi jogok viszonylag laza, és olykor szinte átláthatatlan szabályok szerint érvényesülnek.

Továbbra is csak becslések vannak arról, hogy mi rejtőzik a jég alatt, ám ezek a becslések elég biztatóak ahhoz, hogy mindenhol dollárjeleket villantsanak a döntéshozók szeme elé. Egy mértékadónak tartott amerikai becslés szerint a térségben összesen 90 milliárd hordó olaj lehet, ami körülbelül megegyezik Oroszország jelenlegi igazolt készleteivel.

Az utóbbi években az olaj és a feltételezett nemesfém készletek mellett két további lehetőség csigázta fel az érintetteket. Egyrészt a technológiai fejlődés ritkafém-függővé tette a fejlett világot, márpedig sok ilyen nyersanyag lehet a térségben, másrészt nyaranta egyre több teherhajó tud átvágni a tengeren anélkül, hogy jégtörőt kellene bevetni, és így le lehet rövidíteni az Ázsia és Európa közötti utat.

A hidegháború vége utáni 25 év viszonylag békés volt a sarkvidékért folytatott küzdelemben, de ennek valószínűleg csak az az oka, hogy a legnagyobb ambíciókat dédelgető Oroszország nem volt abban a helyzetben, hogy erőforrásokat csoportosítson a területre.

Ez a korszak azonban lezárult, Vlagyimir Putyin számára a sarkvidék feletti ellenőrzés nem csak kereskedelmi érdek, de védelmi cél is. Az oroszok az elmúlt időben hat katonai bázist nyitottak, illetve újítottak fel északon, és három atomjégtörővel bővítették a flottájukat. Tavaly már majdnem 300 hadgyakorlatot tartottak a térségben, és az orosz nyomulás hatására Kanada és Norvégia is növelte a katonai kiadásait.

Oroszországnak már 40 jégtörője áll készenlétben, a második helyen a finnek állnak mindössze hét hajóval, Kanadának és Svédországnak 6-6 jégtörője van, az amerikaiak pedig lemaradtak. Nekik öt hajójuk van, ráadásul ezek közül csak egy igazán nagy teljesítményű.

Az orosz, a norvég és az amerikai (részben állami) olajvállalatok egyre északabbra nyomulnak, újabb mezők után kutatva, tesztelve a megnyíló lehetőségeket. Az oroszok nem is rejtik véka alá, hogy a jeges-tengeri fúrótornyoknak 2050-re 20-30 százalékos részesedést szánnak a teljes orosz kitermelésen belül.

Az északi kereskedelmi hajózásban talán még az olajnál is nagyobb, illetve könnyebben kiaknázható üzleti lehetőség rejlik. A Jeges-tenger döntő része még legalább 20 évig nem lesz hajózható nyáron sem, de az Oroszország partjai mentén vezető útvonal az év bizonyos szakaszaiban már ma is navigálható.

Ez az útvonal 30-40 százalékkal rövidíti le az utat Kelet-Ázsia és Európa között, a ma leggyakrabban használt, Szuezi-csatornán keresztüli útvonalhoz képest. Oroszország tucatnyi új, kikötésre alkalmas helyet hozott létre a keleti és a nyugati végpont között, egyértelműen a kereskedelmi forgalom fellendülésére készülve.

Ez az oka, hogy az elmúlt évben új szereplő jelent meg a színen: Kína elkezdett olyan nemzetközi dokumentumokat aláírni, amelyek a térség ügyeivel foglalkoznak. “Sarkvidékhez közeli” államnak nevezi magát, és az északi kereskedelmi útvonalat olyan nemzetközi átjárónak tartja, amely illeszkedik az új selyemút elképzelésébe. A kínai cégek elkezdtek beszállni a grönlandi infrastruktúra-fejlesztésekbe, és burkoltan támogatják azokat az erőket, amelyek szeretnék a szigetet Dániától függetleníteni.

Az északi sarkvidék ügyeit meglehetősen bonyolult, egymással gyakran nem harmonizáló nemzetközi megállapodások rendezik, az érdekek érvényesítése ezért lassú és nehézkes. Az ENSZ állásfoglalása szerint minden ország a partjaitól 200 tengeri mérföldre (370 kilométerre) tarthat igényt kereskedelmi hasznosításra, minden ezen túli igényt alaposan meg kell indokolni. Próbálkoznak is ezzel a lehetőséggel, de eddig csak Izlandnak és Norvégiának sikerült elfogadtatnia a saját érvelését, Kanada, Dánia és Oroszország igényét egyelőre nem is bírálták el.

Az érintett országok törekvéseit furcsa egyensúly tartja mederben, meglepő módon a vitás ügyek rendezésére általában pacifista megoldásokat keresnek, mert tudják, hogy a térség instabilitása még nehezebbé tenne minden üzleti tevékenységet. Az északi helyezkedés ezért mégis lassabban fog kibontakozni, mint ahogy a jég visszahúzódik, de a szakértők szerint félő, hogy a rendezetlen körülmények tovább rontják a környezetvédelem esélyeit, például a túlhalászás miatt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOlyan nagy a hőség, hogy egy óriás konténerhajó az Északi-sarki vizeken jön EurópábaEgyelőre csak kísérleteznek az északi útvonallal, de megérheti, mert gyorsabb, mint a Szuezi-csatornán keresztül.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Északi-sark hajózás kereskedelem olaj ritkafémek sarkvidék Olvasson tovább a kategóriában