Az Egyesült Arab Emírségek a házigazdája a COP28-nak, de nem feltétlen a klímaválsággal foglalkozna Szultan Ahmed al-Dzsaber.
Legutoljára 2018-ban lehetett az akkori fizetések mellett annyi üzemanyagot venni, mint most a mostaniakból, de még mindig jobb a helyzet, mint az év elején.
Nincs jó alkupozícióban a Mol, amikor a tranzitdíjakról kell megállapodnia azzal a két országgal, ahonnan az olajvezetékek jönnek.
Jelentősen csökkent a héten a világpiacon meghatározó olajtípusok árfolyama, úgy néz ki, hogy egyelőre nem hatásos a globális olajkartell kitermeléscsökkentése.
A jelentős részben orosz kőolajat feldolgozó indiai finomítókból már több üzemanyag érkezik Európába, mint Szaúd-Arábiából.
Ázsiai országok számára vonzó volt idén az orosz olaj, kérdés, hogy a szankciók miatt a szállítással, finanszírozással és biztosítással kapcsolatban előállt bizonytalanságok ellenére is az marad-e.
Minden érintettnek az az érdeke, hogy az orosz olaj eljusson Kelet-Európába, de a háború olyan szakaszba lépett, amikor ez már egyáltalán nem garantálható.
Az infláció letörésén dolgozó jegybankok lassan valamelyest célt érnek, a számtalan termék árába beépülő olajár mérséklődése várható.
A legnehezebb időszakot túlélte az árstop. A Mol nyeresége alacsonyabb, de még mindig magas lehet, a kisebb kutak üzleti helyzete tovább romlik, az áruhiány pedig marad.
Rángatja a nagy cégek értékét is a háború, az energiaszektor fel, a techszektor lefelé tart.