Vargyas András 2009-ben egyetemistaként rendelt az Alibabáról egy Playstationt, mert ott sokkal olcsóbb volt, mint az itthoni boltokban, de a konzol sosem érkezett meg. Első találkozása az elektronikus kereskedelemmel végül mégsem lett rossz élmény, mert a reklamációt elfogadták, és visszakapta a pénzét.
Akkor azt gondoltam, mégiscsak működhet ez
– mondja.
A gépészmérnök végzettségű Vargyas testvérek, András és Imre mindig saját vállalkozást szerettek volna indítani, elsősorban elektronikus kiskereskedelemben gondolkodtak, de a megfelelő terméktípus kiválasztásáig elég göröngyös utat jártak be.
Készítettünk például egy saját mobiltelefon-tartót közösségi finanszírozásban, de nem igazán lett sikeres, mert egyet adtunk el belőle – azt is én vettem meg. Aztán Dél-Amerikába akartunk eladni egy saját fejlesztésű összeszerelhető longboardot, de hiába adtuk elő az ötletet a befektetőknek, senki sem akarta támogatni, pedig mi ma is azt gondoljuk, jó termék lett volna
– meséli András.
Imre öt évig élt Bécsben, ott egy barátja egyszer véletlenül lenyelt egy legyet, de azzal viccelte el a helyzetet, hogy úgyis a rovaralapú fehérje lesz az élelmiszeripar jövője.
Vargyas Imre annyira egyetértett vele, hogy nekiállt hobbiból rovarfehérje-tartalmú szeleteket készíteni, otthon a konyhában, saját magának. A kísérletezésről és a kóstolásokról rendre küldte haza a videós beszámolókat Kapuvárra a családjának, a szüleinek és két testvérének, Zsuzsannának és Andrásnak.
Az e-kereskedelemben közben pendrive-ok forgalmazásával próbálkoztak, de abban sem volt sok fantázia. A következő kísérlet viszont sokkal inkább bejött: az akkoriban újdonságnak számító világító kutyanyakörvekre volt kereslet Magyarországon.
András hatéves korában lett kutyatartó, akkor kapott a szüleitől egy kuvasz anyától származó keveréket, akinek a Cricksy nevet adták. A nyakörvekre már felhúztak egy egyszerű webshopot, és elkezdtek kapcsolódó termékeket, például kutya biztonsági öveket vagy habzsolásgátló etetőtálakat is kínálni.
Szerveztünk egy vásárlói közös kutyasétáltalást a Margitszigetre, na, akkor nagyon meglepődtünk, hogy milyen sokan eljöttek, igazából nem is nagyon tudtuk, mit csináljunk, több százan mentünk ide-oda a világító nyakörvekkel, kicsit káoszos volt a történet. Mindenesetre azt láttuk, hogy a kutyatartó közösség összetart, lehet rájuk számítani, építeni
– mesélik.
Az igazi fordulatot az hozta meg, amikor induló webshopjukkal bejutottak az európai uniós pénzekből finanszírozott Climate KIC programba, amelyben másfél éven keresztül tanulhatták szakértőktől az elektronikus kereskedelem alapjait.
Elmondásuk szerint ez nagyon hasznosnak bizonyult, és végül a mentoraik útmutatásaira hallgatva ért össze a fejükben két korábbi ötlet: rovarfehérjés kutyaeledelt kellene forgalmazniuk saját márka alatt. Pusztán a nyakörvekre és kiegészítőkre ugyanis nem lett volna érdemes koncentrálniuk, mert az nem adott volna folyamatos bevételi lehetőséget, hiszen a nyakörveket évekig lehet használni, a vásárlók nem térnek vissza rendszeresen a boltba, így nincs folyamatos bevétel.
A testvérek Hollandiában találtak egy olyan gyárat, amely hajlandó volt kezdőknek is kis mennyiségben legyártani a megadott paraméterek alapján a rovarfehérjés kutyaeledelt. Először a VitalDog volt a márkanévötletük, de az nem volt elég egyedi, így a sokkal kockázatosabb CricksyDog mellett döntöttek – ma már látszik, hogy helyesen.
Mellesleg így domainnév-problémáink sem adódtak soha
– jegyzik meg.
Az első megrendelést mindössze 800 kilóra adták le, majd összedobtak egy repülőjegyre és pár napi hosztelre való pénzt, hogy András kiutazhasson a bolognai szakvásárra, ahol személyesen is találkozott a holland cég képviselőivel.
A rovaros kutyatáp nagyon jó terméknek bizonyult, a legválogatósabb kutyák is megették, amikor már semmi mást nem voltak hajlandóak. A gazdák jelentős része ennek ellenére a mai napig ódzkodik tőle, úgy vannak vele, hogy ha ők nem esznek rovarfehérjét, akkor a kutyájuknak sem adnak. Ezért viszonylag gyorsan ki kellett építeni a hagyományos teljes termékpalettát a főbb ízesítésekkel, a száraz, illetve nedves, a csirkementes és hasonló speciális verziókkal. A szélesebb termékpaletta növelte a vásárlói bizalmat, mert a vevők egy komplett megoldást kínáló nagyobb webshopot láttak az interneten.
A termékek prémium minőségűek, az árat a közepes szint felső határára lőtték be, hagyományos üzletekben nem jelennek meg, és bemutatóboltjuk sincs. A cégen (Vargyas Petfood Kft.) a három testvér testvériesen, azaz egyenlő módon osztozik, kezdetben még mindhárman mellékállásként foglalkoztak a CriksyDoggal, de ahogy organikusan nőtt az üzlet, sorra „felszabadultak”, és már egy ideje mindannyian a saját családi cégük ügyeit viszik. A testvérek Budapesten élnek, az iroda is a fővárosban van, de a raktárat Kapuváron bérlik, az ottani működést édesapjuk vezeti.
Balról jobbra: Vargyas Imre, András és Zsuzsanna, a Vargyas Petfood Kft. tulajdonosai. Fotó: Vargyas Petfood
Ahogy beszélgettem velük, egy sok szempontból atipikus magyar céges fejlődési sztori bontakozott ki. Ennek leglényegesebb eleme talán az, hogy a kisvállalatokra jellemző rugalmasságban rejlő lehetőségekre a Vargyas testvérek mintha az átlagnál sokkal jobban ráéreztek volna. Ugyanis minden üzleti fejlesztési kérdésre ugyanazt a módszert jelölték meg válaszként:
állandóan tesztelik a vásárlóikat, és a visszajelzések alapján gyorsan lépnek.
Az ügyfélkezelést egyébként is kulcskérdésnek tartják, de a vásárlókkal azért is beszélgetnek folyamatosan, hogy kiderüljön, mire lenne igényük, majd kis mennyiségben rendre tesztelik a tényleges keresletet. Ha nincs pozitív piaci reakció, azaz nem érzik a termékre a valós igényt, akkor elengedik az adott fejlesztési vonalat. Megpróbálják csak azt továbbvinni, amelyikre valós igény mutatkozik, és mindezt a kis méretből adódóan sokkal gyorsabban és rugalmasabban csinálják, mint a piac nagy cégei. Nem különösebben unikális a stratégia, de az eredmények alapján jól működtetik.
Ennek a némileg konzervatív üzletpolitikánk lehet a következménye az is, hogy
eddig nem vontak be külső tőkét, és nem kaptak érdemi támogatást sem.
Annyira organikus alapokon tervezik a növekedést, hogy erre eddig nem volt szükségük, és nem is gondolkodnak benne.
A kezdeti uniós mentorprogramon kívül csak akkor kaptak támogatást, amikor a raktár bővülésével növelni kellett a létszámot, és igénybe vették az állami bérkiegészítést. Hitelre nincs szükségük, mert ha a termék jó, akkor az értékesítés után legfeljebb pár nappal megérkezik hozzájuk a vételár, így likviditási probléma nem merül fel, olyan nagy megrendelőknek pedig nem szállítanak, amelyek csak hosszabb időre fizetnek.
Az előnyöket-hátrányokat mérlegelve eddig a tőkebefektetők előtt sem nyitottak ajtót, pedig kopogtattak náluk.
Nem lesz hatékonyabb a működésünk attól, hogy a laptopjainkat újra cseréljük, vagy veszünk egy-két autót, az eszközbeszerzésekre kiírt támogatásokban mi nem látunk nagy előnyöket, a vállalati működés digitalizációjára pedig azért nem tudunk pályázni, mert mi webes kereskedőként kezdettől fogva eleve teljesen digitálisan működünk
– mondják, amikor arról kérdezem őket, hogy például a most futó Demján Sándor Program részleteit megnézték-e.
A céges történeteik alapján az látszik, hogy Vargyaséknál a folyamatok optimalizálása a fő irány, ezzel növelik a hatékonyságot.
Ha a raktári munkafolyamatokban egyesíteni tudom a papír- és a műanyag csomagolások használatát, akkor csökkentem a munkavégzésnél a feladatok számát, így ugyanaz az ember ugyanannyi energiával több munkát végezhet el, mi folyamatosan ilyesmin gondolkodunk
– mondja Vargyas Imre.
A bevétel 2023-ban már megközelítette, tavaly pedig az előzetes számok szerint át is lépte az egymilliárd forintot, 2024-ben körülbelül 1,2 milliárd volt. A tervekben idén 1,5 milliárd forint szerepel, 2026-ra pedig megcélozzák 2 milliárd feletti szintet, miközben a profit arányát megtartják.
A növekedés kulcsa egyértelműen az export lesz, és ez megint egy atipikus magyar történet, mert a hazai e-kereskedők egyik legfőbb problémája általában a külföldi értékesítés elindítása, érdemi fellendítése szokott lenni.
A CriksyDognak sem volt egyszerű a kezdet, a mentoraik mindig mondták, hogy muszáj kilépniük Magyarországról, ha érdemi növekedést akarnak elérni, de az indulásban rengeteg problémával kellett megküzdeniük. A taktika itt is ugyanaz volt:
elkezdtük Facebook-hirdetésekkel tesztelni, hogy melyik országban melyik termékünkre és milyen marketingeszközökkel lennének fogékonyak a vevők, és ahonnan pozitív visszajelzéseket kaptunk, ott fokozatosan elindultunk a helyi nyelvű termékverziókkal
– mesélik.
Ez azonban még a mesterséges intelligencia általános használata előtt volt. A magyar webshopot először angolra kellett fordíttatni, majd angolról például lengyelre, románra, csehre vagy szlovákra.
Rengeteg bonyodalom volt ezzel, igazából nem is tudtuk megfelelően ellenőrizni, hogy például egy angol-lengyel fordítás végeredménye tényleg az lett-e, amit mi elképzeltünk, volt, amikor kiderült, hogy nem igazán. Aztán kaptunk vásárlói megkereséseket, reakciókat idegen nyelveken, azokat meg kellett próbálnunk lefordítani, majd a választ visszafordítani, de a Google ebben nagyon nem volt tökéletes megoldás
– emlékezik vissza Vargyas András.
Kezdetben a logisztika és az adminisztráció is nagyon megizzasztotta a testvéreket. A termékekből a várható értékesítési mennyiséget előre ki kellett szállíttatni a külföldi raktárakba, hogy ha beesik a megrendelés, akkor azt onnan gyorsan ki lehessen vinni, de ennek menedzselése kisebb mennyiségeknél nehéz feladatnak bizonyult. Sokszor nem volt elég, vagy épp túl sok volt, beragadt a készlet. A külföldi áfakörbe is be kellett jelentkezni, és az adott nyelven beszélő, akár helyi könyvelőket is igénybe kellett venni. A könyvelési és adózási szabályok annyira eltérőek az egyes országokban, hogy azokon Budapesten ülve gyakorlatilag nem lehet kiigazodni.
Próbáltunk megbizonyosodni arról, hogy mondjuk a görög könyvelőnk jól végzi a dolgát, de azért ez elég nehéz feladat volt, sosem láttuk őt, még konferenciahívásban sem, csak e-mailen tartottuk vele a kapcsolatot
– mesélik.
Az ügyfélszolgálatra rendkívüli módon kényesek, a hét minden napján napi 12 órában fogadják a beérkező e-maileket és hívásokat, de amikor elindult a nemzetközi terjeszkedés, ez is sokkal bonyolultabb lett. Könnyen el lehet képzelni, mekkora kihívás találni mondjuk egy horvátul és magyarul is tudó, Budapesten részmunkaidőben ügyfélszolgálati munkát elvállaló jelentkezőt, márpedig a feladat körülbelül ez volt.
A mesterséges intelligencia fejlődése és széleskörű hozzáférhetősége azonban nagyon gyorsan szinte teljesen megoldotta a fenti problémákat.
Mára minden korábbi nyelvi gondunk elpárolgott, a weboldalak fordításától kezdve az ügyfélszolgálatig vagy a marketingig mindent egyszerűen megoldunk MI-vel, ha egy újabb országban meg akarunk jelenni, azzal ma már semmi nyelvi problémánk nincs
– mondják.
Időközben a könyvelési-adózási bürokratikus nehézségek is feloldódtak. Az úgynevezett OSS nemzetközi elszámolási rendszerhez való csatlakozással ugyanis a magyar adóhatóságon keresztül el tudják intézni a külföldi áfafizetési kötelezettségeiket.
A bevételen belül az export aránya tavaly már 40 százalék volt, idén el szeretnék érni az 50-50 százalékos arányt, aztán pedig egyértelműen külföldről jönne a növekedés. A CricksyDog mellett januártól elindult a CricksyCat, vagyis a prémium macskatáppiacot is tesztelik, hosszabb távon akár ez is lehet a növekedés egyik motorja, tovább azonban ma még nem nagyon látnak. Azt mondták, semmit sem zárnak ki, de mondjuk aranyhörcsögökkel egyelőre biztosan nem terveznek.
Tech
Fontos