Indulása óta rengeteget foglalkozik a sajtó az italcsomagolások visszaváltási rendszerével, amelynek célja, hogy a műanyag, üveg- és fémpalackok, dobozok minél nagyobb részét lehessen anyagában újrahasznosítani. Van azonban egy olyan módszer is, amellyel legalább ennyire hatékonyan lehetne a szemét mennyiségét csökkenteni, lassan mégis teljesen eltűnik a szemünk elől: az újratölthető üvegek, szakszóval a többutas csomagolás használata.

Ilyeneket már alig lehet a hazai boltokban vásárolni, és ezen az elméletileg a fenntarthatóságot segítő hulladékkoncesszió sem segített – sőt, valószínűleg még fel is gyorsította a többutas rendszer régóta zajló visszaszorulását.

Hibás megközelítés

Nehéz feladatra vállalkozik, aki szeretné hivatalos adatokból megtudni, hogy Magyarországon mennyi italcsomagolást hoznak forgalomba, és abból mennyi a többször felhasználható. 2024 előtt erre egyáltalán nem volt használható adat, a Mohu indulásának talán legnagyobb pozitív mellékhatása, hogy megindult az adatgyűjtés.

A 35 éves koncesszió nyerteseként az ország hulladékrendszerének nagy részét működtető Mol Mohu kérésünkre egyelőre októberig tudta megadni, hogy mennyi és milyen típusú italcsomagolást váltottak vissza az emberek a DRS rendszer indulása óta. Októberben már egyetlen hónap alatt 184 millió italcsomagolást vittek vissza az üzletekbe, tömegben ez 7 ezer tonna.

A visszagyűjtött mennyiség növekedése első látásra jó hír, akkor már azonban kevésbé, ha közben a teljes hulladékmennyiség is nő, és a legkörnyezetszennyezőbb csomagolásokat használják. A Mohu, a kormány és a piaci szereplők is leggyakrabban a PET-palackok újrahasznosításáról beszélnek, miközben ez alapvetően rossz gondolat a fenntarthatóság szempontjából. A PET ugyanis csak nagyon nagy jóindulattal mondható körforgásos terméknek: az új italcsomagolások csak kisebb részben készülnek begyűjtött használt italcsomagolásból, a többség kőolajból készül továbbra is. A Zero Waste Europe szakmai anyaga részletesen ír ennek okairól, és ezek közül csak az egyik, hogy a palackok egy részét nem gyűjtik vissza.

Ez a helyzet nem hazai sajátosság: az Európai Unió csak a műanyag és fémcsomagolások visszagyűjtési arányára írt elő százalékot, vagyis a közös uniós szabályok egyelőre nem támogatják a többször használatos csomagolásokat, pedig ez szolgálná leginkább a fenntarthatóságot.

Honnan lehet ez utóbbi tudni? A probléma összetett, ezért tudományos elemzések sokasága vizsgálta, hogy mi a leginkább fenntartható italcsomagolás (korábbi cikkünkben ezt részletesen bemutattuk). A legteljeskörűbb vizsgálatok, például a német kormány által készített eredményéből egyértelmű:

a többutas italcsomagolások a legkevésbé környezetszennyezőek

– ahogy erre a hulladékmegelőzéssel kapcsolatos szemléletformálással, érdekérvényesítéssel foglalkozó Humusz Szövetség is rendre felhívja a figyelmet. Az egyesület alelnöke, Szabó György lapunknak nyilatkozva kiemelte: az uniós hulladék keretirányelvben is megfogalmazott hulladékhierarchiában a megelőzés és újrahasználat megelőzi az újrahasznosítást, így itthon is inkább az újratölthető, többutas csomagolások gyártását, forgalmazását kellene támogatnia a jogszabályi környezetnek.

Kilistázott fenntarthatóság

A magyar hulladékkoncessziós rendszer azonban meg sem próbálja helyzetbe hozni ezt a relatíve környezetbarát megoldást, sőt, éppen ellenkező hatása van.

A Lidl és a Penny a DRS rendszer bevezetését megelőzően kilistázta az addig kínálatában lévő újratölthető üvegeket. Ezt követően kizárólag egyutas palackok, dobozok visszaváltására alkalmas automatákat rendeltek a Mohutól. Ugyanígy járt el az Aldi is, amelynek kínálatába már korábban sem engedte be a többutas üvegeket. Ez azért történhetett így, mert a többutas italcsomagolásokat a jogszabály úgy sorolta az önkéntesen választható megoldások közé, hogy az önkéntességet nem kizárólag a gyártó választási lehetőségeként határozta meg, hanem erre a kötelezett kiskereskedelmi lánc is jogosult lett.

Így aztán a láncok egy része el is tüntette kínálatából a nekik többlet raktározási, logisztikai feladatot adó újratölthető üvegeket, mások pedig lényegesen szűkítették azok kínálatát. E folyamat a rendszer bevezetésének ismeretében, az azt megelőző egy-másfél évben zajlott le.

Ahogy a fenti grafikonon látszik, a többutas csomagolások tavaly októberben a csomagolások darabszámának alig 0,3 százalékát tették ki, az összesített tömegnek pedig 2,7 százalékát. Igaz, nem biztos, hogy a Mohu adatai teljeskörűek, mert lehet betétdíjas rendszerben üveget visszavenni a Mohu nélkül is, az Auchan és a Spar továbbra is saját automatákat üzemeltet erre, de a kisebb boltok adatai sem szerepelnek a fenti adatsorban.

A Mohunál kérdésünkre elmondták, hogy

a többutas termékek részarányának alakulása összetett kérdéskör, amely elsősorban a szabályozásoktól, másodsorban a gyártók és kereskedők gazdasági stratégiáitól, valamint számos egyéb tényezőtől – egyebek mellett a fogyasztói tudatosság szintjétől – függ.

A vállalat felhívta a figyelmet arra, hogy ez a kérdéskör nem tartozik a Mohu tevékenységi és feladatkörébe, így máshol keressük a többutas italcsomagolások kibocsátási, visszagyűjtési és újrahasználati számait. Kerestük az Energiaügyi Minisztériumot, hogy adjon adatokat arról, hogyan alakult a koncesszió előtt a többutas termékek részaránya – de 2023 előtt nem készült ilyen. Ez jól mutatja, hogy mennyire tarthatták fontosnak ezt a kérdést a koncesszió előkészítésekor.

Miért gond ez? Mert összességében harmadával több szén-dioxid-kibocsátással jár az egész ellátási lánc, mint ha többutas üveget használnánk. Így könnyen előfordulhat, hogy az újratölthető üvegek említett kiskereskedelmi kivonása, visszaszorulása révén az italcsomagolásokhoz kötődő szén-dioxid-kibocsátás tovább nőtt. Ami azért rossz hír, mert persze fontos, hogy a palackok ne legyenek mindenfelé szétdobálva, de az EU hulladékos szabályainak legfőbb célja a klímaváltozás megfékezése lenne.

Megdrágított betétdíjas üveg

Az eddig említett tényezőknél a koncessziós rendszer csak közvetve járult hozzá a többutas rendszer további visszaszorulásához, de ennél sokkal többről van szó. Varga Péter, a Varga Pincészet tulajdonosa részletesen levezette, hogy miért lett nekik sokkal drágább újratölthető üvegeket használni az új rendszerben. A koncesszió előtt nem kellett termékdíjat fizetni a többutas csomagolásra – 2024. július 1-jétől viszont szolgáltatási díjat kell fizetni minden egyes olyan palack után, amit a gyártók vásárolnak, gyűjtenek vissza és hasznosítanak újra.

Hiába a Mohu automatáiba lehet bedobni ugyanis ezeket az üvegeket, azt a gyártó gyűjti vissza, vagyis a koncesszor nem csinál vele semmit. Ehhez képest a Mohunak fizetendő szolgáltatási díjat úgy lőtte be az Energiaügyi Minisztérium rendelete, hogy költségesebb többutas üvegpalackot forgalomba hozni, mint eldobható műanyagot.

A borászok még viszonylag olcsón megúszták, nekik alacsonyabb díjakat szabtak meg. De ez is csak azt jelenti, hogy az eldobható, a legszennyezőbbnek tekinthető italcsomagolás Mohunak fizetendő díjtétele kilónként csupán egyetlen forinttal magasabb, mint a többször használható üveg 24 forintos költsége.

Más csomagolásoknál azonban még nagyobb az eltérés: a csomagolások jellemző súlyából kiindulva kiszámoltuk, hogy nagyságrendileg mennyi költséget jelent a gyártóknak, forgalmazóknak egy liter italra a Mohu-díj.

Nyolcszor drágább körforgásos üvegcsomagolást forgalomba hozni, mint ha a szennyezőbb PET-be töltenék az italaikat a gyártók.

Kérdésünkre a Mohu arra hívta fel a figyelmünket, hogy nem ők határozzák meg a díjakat, hanem az állam. A kormányt pedig a jelek szerint nem érdekli, hogy milyen italcsomagolásokat használnak a magyarok. A Mohu szerződése, pénzügyi ösztönzői ilyenre nem térnek ki, csak annyi a lényeg, hogy vigyék vissza az emberek az EU által minimálisan elvárt arányban. Mindez pedig oda vezet, hogy a jelek szerint a koncesszióhoz társuló szabályozás megadja a kegyelemdöfést az amúgy is visszaszorulóban lévő többutas rendszernek, jó eséllyel csak a környezetvédelem mellett igazán elkötelezett piaci szereplők tartanak ki mellette.

Pedig finoman szólva nem újszerű a felismerés, hogy az eldobható helyett a többutas csomagolás a környezetbarát. A Környezetvédelem folyóirat 1982-es 2. száma egy német tanulmány fordítását tartalmazza, e szerint

a közelmúltban még az a felfogás uralkodott, hogy az áruk csomagolására legkorszerűbb az eldobó csomagolás. A fokozatosan növekvő szeméthegyek, valamint az energiával és a nyersanyagokkal való takarékosság azonban ezt az irányzatot megváltoztatták.

Lehetne másképp?

Megkerestük a Német Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökséget (Umweltbundesamt, UBA), hogy náluk hogyan működik a különböző italcsomagolások környezeti hatásainak elemzése. Egyrészt jelentős különbség, hogy nem koncesszióban működik a betétdíjas rendszer, hanem az élelmiszeripari vállalatok és a kereskedelmi vállalatok szövetsége hozta létre. A Deutsche Pfandssystem GmbH tehát az államtól független, szakmai vállalat, nem egy profitorientált vállalkozás. A cégek azért kezdtek bele a rendszer kiépítésébe, hogy a környezeti fenntarthatóságot növeljék – a cél teljesen más tehát, mint a magyarországi, hogy elérjük az uniós minimális újrahasznosítási rátát.

Az italcsomagolásokról az UBA éves jelentésében találhatók részletes adatok arról, hogy milyen csomagolásokat használtak Németországban. A többutas italcsomagolások aránya az utolsó adatok alapján 43 százalék volt, amit az eladott italok literben megadott mennyiségében mérnek. Ez leginkább a magyarországi darabszám adatokkal vehető össze – ez az említett 0,3 százalék. Pedig jogszabályi kötelezettség Németországban sincs a többször használható csomagolások használatára. A gyártók/forgalmazók saját döntésük szerint döntenek arról, hogy bizonyos csomagolásokat többször használható megoldásként kínálnak-e.

Ha most nem is, a jövőben lehet még érdekes ez a példa a magyar kormány és piaci szereplők számára is. Az uniós szabályozás ugyanis afelé halad (pdf, 154. oldal), hogy 2030-tól az italok esetében (a borokat és pezsgőket leszámítva) az újratölthető csomagolások arányának el kell majd érnie a 10 százalékot, 2040-től pedig várhatóan 40 százalék lesz ez az arány. Ebből a szempontból sem lenne rossz tehát, ha nem teljesen a nulláról kellene majd visszaépíteni a hazai újratöltési rendszert.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyre szennyezőbb csomagolásban kaphatók a hazai borok, sörök, üdítők és ásványvizek, miközben mindenki zöldnek akar látszódniTöbb gyártó PET- vagy alumíniumcsomagolásait zöldítené, miközben az alakuló új hulladékkezelési rendszerben a maradék újratölthető üveg is eltűnhet.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVizsgálják, hogy a befőttesüvegek is visszaváltósak legyenekKonkrét bevezetési terv még nincs, és erre uniós kötelezettség sem szorít minket. De hova kellene akkor most tenni az üres uborkás üveget?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem a PET-palack a főgonosz, de túl sokat és rosszul használjukJól működő betétdíjas rendszerrel az üveg a legkevésbé környezetterhelő italcsomagolás. A PET mérlege sem lenne olyan tragikus, ha begyűjtenénk, és nem gyártanánk belőle annyit.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat betétdíj borászat borosüveg itacsomagolás italcsomagolás mohu sörösüveg Olvasson tovább a kategóriában