(A szerzők az ING Bank elemzői. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Júliusban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ismét közzétette legfrissebb elemzését a világgazdaság kilátásairól, és ennek hangneme összességében inkább optimista a legutóbbi, áprilisban kiadott elemzéssel szemben. Ám a relatív optimizmus nem annyira meglepő, tekintettel a márciusi Silicon Valley Bank-csődre, és az azt követő pénzügyi instabilitással kapcsolatos félelmekre. Azóta a piacok megnyugodtak, a pénzügyi kondíciók pedig valamelyest lazultak a márciusi pánikhoz képest. Nem beszélve arról, hogy végül pozitívan zárult az USA adósságplafonról szóló vitája is, amely még az áprilisi IMF-kiadványban szignifikáns kockázati tényezőként szerepelt. Így tehát e kockázati tényezők kiárazásával a 2023-as globális GDP-növekedést az IMF 3 százalékra várja a korábbi 2,8 százalékkal szemben.

Bár a növekedési kilátások terén felfelé húzták a várakozást, a kockázatok egyértelműen lefelé mutatnak. Ebben a tekintetben az első számú kockázat az infláció ragadóssága, amely további monetáris szigorítást válthat ki a jegybankoktól. Ráadásul komoly kockázatot hordoz a kínai gazdaság is, amely nemcsak hogy tovább lassulhat, de az újranyitás elmaradt várt pozitív hatása mellett egyre nagyobb a nyomás az ingatlanpiacon is. Ezek a negatív hatások pedig könnyedén átgyűrűzhetnek a világgazdaságba. Habár az év elején a kínai feldolgozóipari és fogyasztási adatok relatíve kedvezőek voltak, a második negyedévhez érkezve markáns lassulás érezhető. A gazdasági momentum egyre romlik: a negyedéves növekedési ütem csak 0,8 százalék volt, szemben az első negyedévben látott 2,2 százalékkal.

Számos tényezőt meg lehetne nevezni a lassulás okaként, melyek közül talán az eladósodott és problémás ingatlanszektor, a belföldi fogyasztás és a külföldi kereslet gyengesége , valamint az emelkedő fiatalkori munkanélküliség a legfontosabbak. A helyzet nem túl rózsás a beszerzési menedzser indexet vizsgálva sem, amely hónapok óta gyengül, akár a feldolgozóipari, akár a nem feldolgozóipari részt illetően. Mindezek fényében érthető, hogy a piacok miért figyelik ennyire árgus szemekkel a kormányzati stimulussal kapcsolatos híreket.

Most van az, hogy a rossz gazdasági hírek jó hírek lesznek, hiszen ez növeli a beavatkozás valószínűségét.

A nagy kérdés az, hogy képes-e a kínai vezetés egy jól célzott és hatékony gazdaságélénkítő csomagot készíteni, amivel újabb lendületet adhat a gazdasági nyitásnak. A világ számára azonban az aligha jelent majd stimulust, mert a hírek szerint a belső kereslet ösztönzése lehet a cél. Öröm az ürömben, hogy legalább a kínai inflációs kockázat miatt nem kell aggódnunk.

Ezzel szemben a legtöbb fejlett gazdaság továbbra is magas inflációval küzd, habár a dezinflációs folyamat eltérő mértékben, de elkezdődött már. Ebben a tekintetben az Egyesült Államok jobb pozícióban van az eurózónához képest. Azonban a maginfláció még magasabban van, és továbbra is jelentős kockázatot jelent a beragadás veszélye. Ebből kifolyólag sem a Fed, sem az EKB nem dőlhet teljesen hátra. Kulcsfontosságú lesz a gazdasági aktivitási adatok erőssége, ami a második negyedéves adatok alapján bizalommal töltheti el a döntéshozókat, hogy a gazdaság nem roskad össze a kamatemelések súlya alatt, egyelőre. Ugyanakkor az eurózóna ebben a tekintetben is gyengébb mutatókat produkál, ami pedig negatívan hathat a magyar export kilátásaira.

Ugyanis idén itthon a gazdasági teljesítményt (a felhasználási oldalról vizsgálva) a nettó export mentheti meg a belső kereslet összeomlása következtében. Az elmúlt hónapok ipari adatai jól tükrözik a belső kereslet hiányát, ahogyan májusban 17,2 százalékkal volt alacsonyabb a belföldi értékesítés volumene éves alapon, míg az exportértékesítés 1,8 százalékkal volt magasabb. Ebben a tekintetben Kína további lassulása és egy potenciális recesszió az euróövezetben mind-mind negatív hatással bírhat az exportkilátásokra és ezáltal a hazai növekedésre. Idén ugyanis a magas inflációs és kamatkörnyezet miatt a belső motorok (fogyasztás és beruházás) nem tudják a gazdasági növekedés alapját szolgáltatni.

Ezzel szemben pedig az exportból származó pozitív impulzusok is múlóban vannak.

A felmérések szerint az új exportrendelések állománya lassan lemorzsolódik, miközben a korábbról feltorlódott rendeléseket, az elmaradásokat is egyre inkább ledolgozzák. Továbbra is az egyik legnagyobb problémaként a kereslet szűkülését jelölik meg a hazai vállalatok, vagyis a külpiaci mutatók egyértelműen gyengülnek. Ezek mind-mind arra utalnak, hogy a következő hónapokban még nem, de azt követően már az export motorja is elkezdhet lefulladni.

Ha ezekhez hozzávesszük az IMF friss jelentésében azonosított kockázatokat, máris egy jóval borúsabb kilátást, de legalábbis negatív külpiaci kockázati térképet kapunk a magyar gazdaságról. A kockázatok bekövetkezése érdemben megnövelné annak az esélyét, hogy a 2023-as hazai GDP-változás, ha enyhén is, de negatívba csússzon. Az ING Bank alapforgatókönyve azonban jelenleg még enyhe bővüléssel számol. A negatív kockázatot tehát az export hordozza, míg a pozitív kockázatot egyértelműen a mezőgazdaság.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSorban jönnek a vészjósló adatok, hogy lesz ebből magyar kilábalás?Utoljára 2008-2009-ben volt ilyen sokáig recesszióban a gazdaság, és több mutató is a szenvedés folytatódására utal. Az elemzők mégis fordulatot várnak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHat százalék a növekedés, nincs infláció, elemzők szerint ez a válság jele KínábanSokan a kínai növekedés berobbanását várták, de a lanyha fogyasztás, csökkenő export, az ingatlanpiaci korrekció és az önkormányzati adósság miatt az első ránézésre szép adatokon is fanyalognak a piacok.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyre többen temetik ezt az évet gazdasági szempontbólA magyar gazdaság szempontjából sem biztatók az utóbbi napokban megjelent német és osztrák konjunktúramutatók, és már a kormány kincstári optimizmusa is megrendült.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Vállalat gazdasági növekedés infláció jegybankok Kína világgazdaság Olvasson tovább a kategóriában