Hírlevél feliratkozás
Stubnya Bence
2023. január 18. 04:34 Vállalat, Világ

Nagy Márton megjósolta, de még nincs halálán az európai ipar

Csendben leépül és más kontinensekre költözik az európai ipar az Ukrajna orosz inváziója nyomán kialakult energiaválság miatt, vagy bebizonyítja, hogy van annyira rugalmas és innovatív, hogy megfelelő gazdaságpolitikai intézkedések mellett erősebben jöjjön ki a válságból, mint ahogy belement? 

Az ipar leépülésének örökzöld témája újult erővel került elő az elmúlt hónapokban véleménycikkek, politikusi beszédek és interjúk, valamint vállalatok és gazdasági lobbiszervezetek vezetőinek nyilatkozataiban, miután 2021 első hónapjaitól kezdve az orosz földgázexport mennyiségének csökkenésével az európai gázárak a korábbi szint sokszorosára nőttek. Ahogy az az ilyen témáknál lenni szokott, ezek a cikkek, beszédek és nyilatkozatok a rövidtávú trendek alapján már látni vélték a jövőt, ami vagy az európai ipar pusztulása, vagy pedig az ipar és az azt kisegítő gazdaságpolitika diadalmenete.

Az előbbiek közül itt van például Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter decemberi véleménycikke, amiben az európai ipar csendes leépülését vizionálta:

A veszély az, hogy Európa gazdasága nem influenzás lesz, hanem belerokkan. Ennek elkerülésére az európai elit semmilyen átfogó tervvel nem rendelkezik, ellentétben Amerikával vagy Kínával. A gazdaság megcsonkítása már megkezdődött, az ipar csendben leépül, az energiaintenzív iparágak közül több már leállt, hamarosan pedig az összes eltűnhet. Műtrágyagyártás már nincs, de a gyógyszeripar, a gumiipar, az acél- és vasipar is elköltözhet más kontinensekre. Ha így folytatódik, akkor Európa eléri azt, hogy már nemcsak nyersanyagai, de azokat feldolgozó ipara sem lesz

– írta a miniszter.

Az európai elit, vagy legalábbis annak egy képviselője, a német pénzügyminiszter ezt máshogy látja. Christian Lindner január elején a Financial Timesban megjelent véleménycikkében a következőket írta:

Európa és Németország az ipari termelés összeomlása nélkül is átvészelheti a válságot. Lehetőségünk van arra is, hogy hatékonyan kezeljük a klímasemlegességre való áttérést. Mindkét esetben bíznunk kell az árjelzésekben, valamint az emberek és a vállalkozások innovációs és alkalmazkodási képességében.

Ebben a cikkben a jövőt nem tudjuk megjósolni, ugyanakkor a miniszterek aggodalmának vagy önbizalmának megalapozottságát annyival tudjuk árnyalni, hogy összegyűjtjük, a hozzáférhető adatok és felmérések alapján hogy nézett ki az elmúlt hónapokban a gyakorlatban az európai ipar leépülése vagy éppen válságállósága.

Vártnál jobb teljesítmény

A helyzet eltérő megítélésének oka az is lehet, hogy egyelőre nem áll rendelkezésünkre nagyon sok információ az ipari teljesítményről, másrészt pedig arról sem érdemes megfeledkezni, hogy fent politikusok írásait idéztük, akiket cikkíráskor értelemszerűen nem (csak) az objektív valóság megismerése, hanem a kormányuk, pártjuk sikere, újraválasztása is motivál.

Ha ugyanis részletesebben áttekintjük az európai iparra – és különösen az energiaválságban leginkább érintett iparágakra – vonatkozó adatokat, az látszik, hogy habár tényleg nagy kihívás, de eddig az európai ipar viszonylag hatékonyan tudott alkalmazkodni a helyzethez. Mindez persze nem jelenti azt, hogy egyes iparágakat ez ne viselne meg nagyon: az is látszik ugyanis, hogy nagy a szórás abban, hogy a vállalatokat és iparágakat mennyire érinti érzékenyen a gázárak elszállása, és valóban vannak olyan iparágak, amiknek a teljesítménye elég masszívan összezuhant az elmúlt hónapokban.

Az alábbi ábrán az Európai Unió és az eurózóna ipari termelésének alakulását ábrázoltuk 2000-től a közelmúltig. Az adatok novemberig állnak rendelkezésre, ugyanakkor az ipari termelés egésze a gázárak nyári elszállása után emelkedett mind az EU-ban, mind pedig az eurózónában, és csak októberben volt egy enyhe visszaesés, amit novemberben újra egy erősebb adat követett.

A tágabb kontextus szempontjából az is érdekes, hogy az összeurópai (EU27) ipari termelés nagysága még a visszaesés ellenére is az elmúlt 22 év csúcsa közelében volt novemberben.

Az EU egyes gazdaságai eltérő mértékben kitettek az energiaárak emelkedésének, ezért az is érdekes, hogy tagállamonként hogy néz ki az ipari teljesítmény. Az alábbi ábrán a tavaly novemberi adatokat a 2021. novemberi adatokkal vetettük össze, amikor még nem indult be orosz részről a gázszállítások letekerése.

 

Ez alapján már egy vegyesebb kép rajzolódik ki, nagyjából annyi tagállamban haladta meg a termelés az egy évvel korábbi szintjét, mint ahányban nem, az EU iparának legnagyobb szereplői pedig mind gyengébb adatot produkáltak. Az EU ipari termelésének összértékéből 27 százalékot adó német és 11 százalékot kihasító francia ipar termelése stagnált, a 16 százalékos részesedésű olaszé pedig csak 4 százalékkal esett vissza novemberben az egy évvel korábbi teljesítményhez képest.

Tehát habár az európai ipar érzi a növekvő energiaárak terhét, túlzás lenne azért összeomlásról beszélni. Ahogy arra Ben McWilliams, a Bruegel kutatóintézet energetikai és klímaügyi tanácsadója emlékeztetett a Twitteren, szeptemberben az olasz és augusztusban a német ipar úgy csökkentette jelentősen a gázfogyasztását, hogy közben a kibocsátása hasonló volt a 2019 és 2021 közti három év szeptembereinek és októbereinek átlagához.

Ez a jelenség a frissebb adatok alapján is megmaradt: a német ipar teljesítménye novemberben éves alapon úgy stagnált, hogy közben az ipari gázfelhasználás több mint 30 százalékkal esett vissza a 2019-2021-es átlaghoz képest, az olasz ipar pedig úgy esett vissza 4 százalékkal, hogy közben a gázfogyasztása 20 százalékkal csökkent. De például a francia ipar 0,6 százalékos növekedése is 20 százalékos gázspórolás mellett valósult meg ebben a hónapban.

Mindeközben persze nagyon eltérő teljesítményt produkáltak a gáztól kevésbé és jobban függő iparágak. Az Európai Unióban a leginkább energiaintenzív ágazatok a vegyipar és a petrolkémia, az élelmiszeripar, a nemfém ásványi termékeket gyártó iparágak (például különféle szigetelőanyagokat, aszfaltalapú termékeket, cementet, üveget gyártó cégek tartoznak ide), a vas- és acélgyártás, valamint a nyomdaipar.

 

Ahogy a fenti ábrán látszik, ezek nagy többségében 2022 januárjától kezdve jelentősen csökkenni kezdett a termelés volumene, nyilván nem függetlenül attól, hogy számos üzem teljesen bezárt, vagy jelentősen csökkentette a kapacitásait, mert nem tudott gazdaságosan működni az új árszintek mellett.

Mindez már a munkaerőpiacon is érezteti a hatását, ahogy az a Eurofound, egy EU-s kutatóalapítvány nagyobb ipari elbocsátásokat gyűjtő anyaga alapján is látszik. Az elbocsátásokat viszont egyelőre ellensúlyozta a kevésbé érintett iparágak bővülése, legalábbis ahogy arra az Európai Bizottság decemberi éves munkaerőpiaci jelentése rámutat, szeptemberig a foglalkoztatottság még bővült is az EU egészében. Persze ez megint nem azt jelenti, hogy ne lennének problémák: a Eurofound és a bizottsági dokumentum is figyelmeztet arra, hogy a munkaerőpiaci helyzet 2023-ban romolhat.

Lehet alkalmazkodni

A fenti adatok alapján az a következtetés vonható le, hogy habár egyes országokat és iparágakat érzékenyebben érintett a gázármelekedés, dezindusztrializációról korai lenne beszélni. 

Az európai ipar jelentős része egyelőre tudott alkalmazkodni a helyzethez. 

Ezt nemcsak ezek az adatok, hanem iparági felmérések is alátámasztják. A müncheni ifo gazdaságkutató intézet november végén publikált, októberre vonatkozó felmérésében a megkérdezett német cégek 59 százaléka használt földgázt a termelésében.

A háromnegyedük számolt be arról, hogy hogy anélkül csökkentették a gázfogyasztásukat, hogy a termelésük visszaesett volna, és csak a cégek 14 százaléka számolt be termeléscsökkenésről. Persze ezen belül is nagy eltérések voltak iparági bontásban, de még így is érdekes, hogy a fenti ábrán szereplő ágazatokban a nyomdaipar kivételével a cégek szűk többsége termelés-visszafogás nélküli gázkereslet-csökkenésről számolt be.

Hogyan csinálták? Ahogy azt Ben Moll, a London School of Economics közgazdászprofesszorának twitteres gyűjtése konkrét példákkal is alátámasztja, helyettesítéssel (amire egyébként egy márciusi tanulmányban korábban sok érdekes történelmi példát is hoztak szerzőtársával).

A BASF vegyipari vállalat üzeme a kelet-németországi Schwarzheidében 2022. november 1-jén. Fotó: Lisi Niesner / AFP

Mindez nem csak azt jelentheti, hogy földgáz helyett áramot vagy szenet használtak, hanem azt is, hogy importtal helyettesítették a földgázhiány miatt a hazai piacról kieső köztes termékeket. A Leibniz gazdasági kutatóintézet kutatása szerint pedig mindössze 300 termék helyi gyártásához tartozott a teljes ipari gázfelhasználás 90 százaléka, a teljes ipari ellátási láncban pedig ezeket a termékeket könnyen lehetett importtal helyettesíteni. Ez szintén megmagyarázza, hogy miért nem esett vissza jobban a német ipar teljesítménye a gázársokk hatására.

Ez arra is magyarázatot ad, hogy miért látta úgy októberben az ifo felmérésében megkérdezett cégek csaknem 40 százaléka, hogy következő hat hónapban a termelés visszafogása nélkül tudja majd csökkenteni a gázfogyasztását. Mindemellett persze aggodalomra ad okot, hogy a vállalatok egy másik 40 százaléka viszont már csak termeléscsökkenés mellett látta kivitelezhetőnek a gázfogyasztás visszafogását, és 12 százalékuk csak a termelés teljes leállítása mellett. 

Ugyanakkor az összkép talán mégsem annyira drámai, mint amilyennek a német iparszövetség tavaszi felmérése alapján tűnt, amely szerint a német kis- és középvállalkozások negyede fontolgatta a külföldre települést az energiaárak elszállása miatt (a német kkv-szövetség októberig ennek nem is látta nyomait). Ugyanerre utalnak egyébként más, frissebb adatok is. A gazdasági teljesítmény várható alakulásáról árulkodó, az eurózónára vonatkozó beszerzési menedzser index decemberben például a legmagasabb szintre emelkedett július óta (és ezen belül például a német ipari index is nagyot javult).

A Goldman Sachs korábbi előrejelzését megváltoztatva már nem számít a GDP csökkenésére az eurózónában 2023 első negyedévében, és a Kieli Világgazdasági Intézet téli előrejelzése is gyenge növekedéssel számol idén recesszió helyett Németországban. Ahol a várakozásokkal ellentétben elmaradt a tavalyi recesszió is, mivel az autóipar és más ipari szektorok erősebb teljesítménye ellensúlyozta a gázintenzív szektorok visszaesését, ami egyébként szintén kisebb volt a vártnál.

A következő tél nehezebb lesz

A fenti fejlemények ellenére a gázhelyzet továbbra is jelentős kihívást jelent majd az európai ipar számára. A gázárak a közelmúltbeli csökkenés ellenére még mindig mintegy hatszor magasabbak, mint az előző 10 évben átlagosan, és több mint négyszer magasabbak, mint például az Egyesült Államokban (ahol az elmúlt évtizedekben mindig olcsóbb volt egyébként a gáz, de nem ennyivel).

A vártnál kedvezőbb adatokból ezért nem következik, hogy nagyobb ipari beruházásokat például nem fognak az EU helyett olyan helyekre vinni, ahol olcsóbb az energia, vagy hogy az energiaintenzív ágazatokban leálló cégek nem vesztenek majd hosszabb távon is piacot a leállás miatt.

Ahogy arra az Economist Intelligence Unit elemzése is figyelmeztet, a magasabb energiaárak fennmaradása esetén fennáll az esélye, hogy az európai cégek Európán kívüli vevői más kontinensről oldják majd meg a beszerzéseiket, és fennáll a veszélye annak, hogy ezek a változások permanenssé válnak, és tartósan is károsítják az európai versenyképességet. Mindez azonban nem egyik pillanatról a másikra történik meg: ahogy arra Jens Südekum, a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem professzora emlékeztetett a Financial Timesnak nyilatkozva, a német ipari cégek sikere hosszú évtizedek alatt összeadódó beruházások, alapos tudás és magas szintű automatizáció eredményei, és mindez nem fog hirtelen eltűnni.

Mindenesetre a kockázatokat növeli idén, hogy a jobb tavaly év végi makroadatokhoz hozzájárult az is, hogy az enyhe téli idő miatt visszaesett a földgáz ára, valamint hogy decemberben csúcsra pörgött az EU LNG-importja az Egyesült Államokból, ami miatt először fordult elő, hogy az EU több energiát importált az USA-ból, mint Oroszországból.

A Neptune nevű úszó tároló és újragázosítási egység a lubmini kikötőben, a Deutsche Ostsee cseppfolyósított földgáz (LNG) terminál hivatalos üzembe helyezése előtt, 2023. január 14-én. John Macdougall / AFP

2023-ban ugyanakkor az időjárás alakulása egy fontos bizonytalansági tényező, és ahogy azt a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) decemberi jelentése megjegyzi, tavaly még érkezett 60 milliárd köbméter orosz földgáz Európába, aminél idén jóval kevesebb jöhet. Ezt az EU részben megint amerikai LNG-vel helyettesítené, amiből viszont az előrejelzés szerinte kevesebb kerül majd a piacra, mint amennyit az EU venni szeretne. Fonák módon épp az előrejelzések szerint valamivel nulla feletti gazdasági növekedés is hozzájárulhat a gázínség átvészeléséhez, hiszen a lassabb gazdaság kevesebb földgázt fogyaszt.

Egy ilyen helyzetben felértékelődhet a gazdaságpolitika szerepe, amiben egyébként még jelentős potenciál van. Németországban például csak idén márciusban fog életbe lépni az ősszel megalkotott gázárfék, ami az ipari fogyasztók esetében a teljes fogyasztás 70 százalékáig ad állami támogatást úgy, hogy a gázár nem haladhatja meg a kilowattoránkéni 40 eurócentes árszintet.

Ahogy arról a Politico nemrég részletesebben is írt, a német intézkedéseket sok kritika érte más tagállamok részéről, amiért a közös uniós megoldás helyett az ország jelentős költségvetési mozgásterét kihasználva tagállami szinten lépett fel az ipari cégeinek megsegítése érdekében. Tavaly év végén az EU-s miniszteri találkozók egyik fő témája volt, hogy miként lehet minden releváns tagállami és uniós eszközzel kezelni az uniós ipart érintő „kettős energetikai és versenyképességi válságot”. A Politico értesülései szerint ez lesz a fő témája a február eleji találkozónak is, de arról még sokat fognak vitatkozni a tagállamok és az uniós szervek, hogy pontosan milyen módon kellene majd kezelni a helyzetet.

Hogy az idei évet hogyan vészeli át az európai ipar, egyelőre még nem látjuk. Az viszont biztos, hogy az összeomlás egyelőre elmaradt. A kihívások viszont továbbra is komolyak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKarácsony óta nőnek az európai gáztartalékok, a magyar tovább csökkenTöbb mint szokatlan a tárolók töltődése a tél közepe felé, de több ok együttes hatására ez most összejött, ha egyben vizsgáljuk az uniós kapacitást.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÖsszeomlott ősszel Magyarországon az ipari gázfelhasználásOktóberben éves összevetésben 90 százalékot is meghaladó mértében csökkenhetett a legnagyobb földgázfelhasználó iparvállalatok fogyasztása.

Vállalat Világ energia energiaválság EU földgáz ipar Olvasson tovább a kategóriában

Vállalat

Váczi István
2023. január 26. 11:05 Támogatói tartalom, Vállalat

Vége a 30 békeévnek, alaposan átalakul a világkereskedelem

Az előttünk álló években lassabban nő majd a világgazdaságnál a nemzetközi kereskedelem, miközben jelentősen megváltoznak az áruforgalom uralkodó irányai – derül ki a Boston Consulting Group nemzetközi tanácsadó cég friss tanulmányából.

Forint Ferenc
2023. január 23. 08:29 Fizetett hirdetés, Vállalat

Ön tudja, melyik autómárka volt tavaly a magyarok kedvence?

2020 óta őrzi elsőségét a piacon a márka, 2022-ben azonban a teljes magyaroroszági személyautó- és kishaszongépjármű újautópiacon is az első helyen végzett.

Avatar
2023. január 21. 13:14 Közélet, Vállalat

„Parasztfelkelésre van szükség a gyár ellen” – tettlegességig fajult a közmeghallgatás a debreceni akkuüzemről

Feszült hangulat, nőt leütő férfi és telt ház volt a valaha volt legnagyobb magyarországi beruházás környezetvédelmi közmeghallgatásán.

Fontos

Jandó Zoltán
2023. január 26. 17:40 Közélet

Finomhangolja a kormány a napelemes tiltást, párhuzamosan működhet a két paksi erőmű

Elképzelhető, hogy újra épülhetnek szélerőművek is Magyarországon, legalábbis a kormány napirenden tartja a témát - rövid interjú Steiner Attila energetikáért és klímapolitikáért felelős államtitkárral.

Stubnya Bence
2023. január 26. 12:40 Világ

A hideg miatt hétfőn és kedden is rezsikedvezmény járt Angliában a csúcsidős áramspórolásért

Egy hidegbetörés miatt három szénerőművet is készenlétbe állítottak, de végül nem volt rájuk szükség. 3 millió fontot osztanak ki a spórolásért a résztvevőknek.

Bucsky Péter
2023. január 26. 04:34 Közélet, Pénz

Az elmaradt tanári béremelés árához mérhető veszteséget okoz a NER-cégeket is segítő jegybanki program

Bárhogy is számolunk, a növekedési kötvényprogram költsége százmilliárdos nagyságrendű. A nyertesek közt sok a kormányközeli vállalat, a veszteséget jó eséllyel az adófizetőknek kell állniuk.