Összeomlott ősszel Magyarországon az ipari gázfelhasználás

A különböző felhasználók közül egyértelműen az ipari nagyfogyasztók gázfelhasználása csökkent a legnagyobb mértékben Magyarországon. Októberben éves összevetésben a 90 százalékot is meghaladhatta a visszaesés. Ezt követően volt némi visszarendeződés, de több gyár most is áll, vagy visszafogott kapacitással működik, aminek hosszabb távon a teljes gazdaságra is negatív hatásai lehetnek.

A rezsiemelés után, de nem amiatt

Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, Magyarországon egyértelműen a rezsicsökkentés korlátozását követően indult meg a gázfelhasználás látványos visszaesése. Bár a lakosság is visszafogta fogyasztását, ennek inkább csak a fűtési szezon kezdetétől volt érezhető a hatása. A nagyfogyasztók – és különösen az ipari felhasználók – azonban már hetekkel korábban, a gázár nyári tetőzése környékén behúzták a kéziféket.

Ezt a Földgázszállító Zrt. (FGSZ) adatiból lehet kiolvasni. Az FGSZ – kissé leegyszerűsítve – felhasználói szempontból két kategóriába osztja a fogyasztókat: a legnagyobbakra, akiknek közvetlenül adja át a gázt, illetve az elosztó cégekre, amelyek aztán eljuttatják az energiahordozót a kisebb fogyasztókhoz. Közvetlenül vételező nagyfogyasztóból nincsen túl sok, az egész országban nagyjából három tucat. Ezeket azonban nem véletlenül szolgálják ki saját vezetéken: jellemzően ugyanis olyan hőerőművekről vagy a gázt alapanyagként, esetleg a gyártási folyamatban használó ipari fogyasztókról van szó, amelyek tényleg rengeteg földgázt égetnek el. Az FGSZ számai alapján normális körülmények között ez a kör adja az éves hazai felhasználás közel negyedét.

A fogyasztásuk ráadásul viszonylag fix, sokkal kevésbé függ az időjárástól, mint a lakosság vagy a gázt csak fűtésre használó vállalkozások kereslete. Így a nyári hónapokban ez az éves szinten 20-25 százalékos részesedés ötven környékére is nőhet.

Az idén azonban ez látványosan másképp alakult. Az év elején még a megszokott szint környékén volt a nagyfogyasztók felhasználása, ám a háború kezdete után csökkenni kezdett, a rezsicsökkentés korlátozását követően pedig beszakadt.

A nyári bezuhanást azonban ennél a körnél természetesen nem a rezsiemelés okozta, hiszen a nagyfogyasztókra soha nem is vonatkozott a hatósági ár, mindig a piacról vásároltak. A visszaeséshez az vezetett, ami miatt a szent tehénnek tartott rezsicsökkentéshez is hozzá kellett nyúlnia a kormánynak: a piaci gázárak drasztikus emelkedése. A földgáz tőzsdei jegyzése augusztus végén érte el az eddigi csúcsát az egy évvel korábbi szint nyolcszorosán, a két évvel korábbi ár közel negyvenszeresén. A nagyfogyasztók kereslete pedig látványosan lekövette az árak változását.

Megzuhant az ipar

Augusztus eleje és október vége között az érintett cégek 40 százalékkal használtak fel kevesebb gázt, mint ami az évnek ebben a szakaszában megszokott. A visszaesés azonban egyáltalán nem volt egységes, jelentősen eltért a két legnagyobb felhasználói kör, az erőművek és az iparvállalatok között.

Az erőművek fogyasztása drasztikusan biztosan nem csökkent.

Az áramtermelési adatokból az látszik, hogy a gázos erőművek nagyjából 10-15 százalékkal állítottak elő kevesebb villamosenergiát, mint a korábbi években, ez pedig a gázfogyasztásukban is nagyjából ilyen mértékű csökkenést jelentett^*Mivel egyedi adatokat az FGSZ nem közöl, így erről pontos számokat nem tudhatunk, ugyanakkor az erőművek gázigényét a hazai villamosenergia-termelésből meg lehet becsülni. A Bruegel brüsszeli kutatóintézet erre egy elég egyszerű módszert használt: a gázalapú erőművekben megtermelt áram mennyiségét megszorozta kettővel, és ennyinek vette a gázfelhasználásukat. Nagyon leegyszerűsítve ez azt feltételezi, hogy az erőművek átlagos hatásfoka 50 százalékos, azaz a gáz elégetéséből keletkező energia fele marad meg villamosenergiának.
Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársa a G7-nek azt mondta, hogy ez a módszertan inkább alulbecsüli az erőművek földgázigényét, hiszen itthon az átlagos hatásfok elmarad az 50 százaléktól. Ugyanakkor lehetnek olyan kisebb gázmotoros turbinák, amelyek termelnek áramot, de nem közvetlenül vételezik ehhez a földgázt (és így fogyasztásuk nem is jelenik meg az FGSZ erre vonatkozó adataiban), illetve más elemek is torzíthatják a becslést. A szakértő szerint ezért, ha nem is pontos, de nagyságrendileg jó eredményt adhat a Bruegel módszere.
Az ipari felhasználás becslése innen már csak egy lépés: az összes nagyfogyasztó által elhasznált mennyiségből le kell vonni az erőművekben elégetett gáz mennyiségét..

Ha ezzel számolunk, akkor viszont az ipari nagyfogyasztók felhasználása valami egészen drasztikus módon, több mint 75 százalékkal zuhant be augusztus és október között. A mélypont a 10. hónapban lehetett, akkor a 90 százalékot is meghaladhatta a visszaesés mértéke.

Ez csak úgy képzelhető el, ha az ipari mennyiségben gázt használó üzemek az energiatakarékossági programok mellett termelésüket is nagyon masszívan visszafogták, vagy akár teljesen le is állították.

Spórolás és leálló gyárak

A legnagyobb felhasználóval biztosan ez történt. A műtrágyát gyártó Nitrogénművek Zrt. épp ebben a három hónapban nem termelt. Ahogy erről Bige Zoltán stratégiai igazgató a G7-nek beszámolt: a magas gázárak miatt augusztus elején álltak le, és ezután csak november elején indultak újra. A visszaesés tehát nem szezonális hatás és nem is karbantartás miatt volt. A Nitrogénműveknek ugyanis – az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően – csak hároméves folyamatos üzemeltetés után kell tartania egy egy hónapos karbantartási időszakot, minden harminchatodik hónap után.

A műtrágyagyártás szüneteltetésének pedig a teljes ipari fogyasztásban is látható hatása volt. A társaság annyira nagy mennyiségben használ földgázt, hogy az országos adatokból is szinte napra pontosan be lehet azonosítani, mikor állt le az üzem.

Bige Zoltán egy korábbi interjúban azt mondta, hogy évi 600 millió, azaz havi 50 millió köbmétert használnak fel. Ez a havi 50 millió köbméter pedig az augusztus és október között az ipari fogyasztásból kieső mennyiségnek nagyjából a fele volt. Az októberi országos fogyasztási mélypontról is részben azért mozdultunk el, mert novemberben újraindult a műtrágyagyártás, és a Nitrogénművek azóta is folyamatosan termel.

Az ilyenkor megszokott szintet azonban így sem sikerült elérni, aminek magyarázata, hogy korántsem csak a Nitrogénműveknél volt termeléscsökkenés az elmúlt hónapokban. A legnagyobb, egyedileg vételező felhasználók között cementgyárak is vannak például, amelyekről Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egy szeptemberi kormányinfón azt mondta, hogy elkezdtek leállni, ezért is vizsgálja a kormány egy ilyen üzem építésének lehetőségét.

A G7 több cementgyártót is megkeresett, de közülük csak a Duna-Dráva Cement Kft. válaszolt a kérdéseinkre. Guth Zoltán kommunikációs vezető termeléscsökkentésről ugyan nem számolt be, de azt jelezte, hogy az elmúlt évtizedekben a beremendi és a váci egység cementgyártáshoz köthető földgázigénye is jelentős mértékben csökkent. Ma már jellemzően olyan helyettesítő tüzelőanyagokkal biztosítják a kemencék hőigényének nagyobb részét, amelyekkel fosszilis energiahordozókat váltanak ki. Így nekik nem is a gáz, inkább a villamosenergia árának emelkedése okoz nagy kihívást.

A szintén nagy energiaigényű acélgyártásban viszont volt termelés-visszaesés. A Dunaferr problémáiról viszonylag sokat lehetett hallani, de úgy tudjuk, hogy részben az energiaárak elszállása miatt augusztus óta csak félgőzzel működött az ország másik nagy acélgyára, az Ózdi Acélművek is. Decembertől pedig még inkább visszafogták a termelést, ami logikusan a földgázfelhasználás csökkenését is jelentette.

Szintén egyedileg vételező nagyfogyasztó a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Kall Ingredients Kft. is. A keményítőgyártással foglalkozó cégnél lapunknak azt írták, hogy a termelési volument ugyan nem csökkentették, de optimalizálták a termelési folyamatokat, aminek köszönhetően körülbelül 15 százalékkal esett az üzem éves földgázfogyasztása.

Meglesz a böjtje

A különböző spórolást célzó intézkedések, illetve leállások fényében már egyáltalán nem tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak a 75-90 százalékos keresletcsökkenés ebben a felhasználási körben. A gyárleállásoknak azonban egész biztosan lesznek hosszabb távú következményei is. A műtrágyagyártás megroppanása miatt ágazati szereplők már ősszel azt jósolták, hogy hatalmas hiány várható a piacon. Ez először magát a műtrágyát drágíthatja meg, majd szép lassan megjelenhet az élelmiszerek árában is, tovább erősítve az inflációs nyomást.

Ugyanez a helyzet előállhat az építőiparban is: a csökkenő kínálat felhajthatja a cement vagy például az Ózdon gyártott betonacél árát is. Nagy különbség azonban, hogy ebben a szektorban a korábbi dinamikus növekedés az elmúlt hónapokban elég látványosan elkezdett átfordulni egyre gyorsuló hanyatlásba. Ennek megfelelően az alapanyaggyártók már a kereslet csökkenését tapasztalják, ami azt is jelenti, hogy a termelés visszaesésének csak mérsékeltebb hatása lesz az árakra, sőt inkább az okozhat problémát, hogy a teljes szektor a földbe áll.