Háromszor annyiért vesszük az orosz gázt, mint a románok, és negyedével drágábban, mint az EU-átlag

Egyetlen olyan uniós tagállam volt februárban, amely drágábban vásárolta az orosz gázt, mint Magyarország: a főbb európai útvonalaktól eléggé elzárt Litvánia. Miközben a kormányzat már tavaly a kedvező árral kampányolt a Gazprommal kötött hosszútávú szerződés mellett, és a háború kitörése óta ez a narratíva még hangsúlyosabb lett, hazánk nemcsak a korábbiakhoz, hanem más országokhoz képest is nagyon sokat fizet az orosz gázimportért.

A régióban a legdrágább

Korábban már írtunk róla, hogy februárban köbméterenként nagyjából 394 forintos átlagáron érkezett Magyarországra az orosz földgáz. Ez szinte pontosan a hatszorosa annak, amennyit a lakosság fizet ugyanezért, és több mint a hétszerese az egy évvel korábbi szintnek.

A gázárak elszállása nem újdonság, az orosz import nagyon durva drágulása azonban abból a szempontból mindenképp érdekes fejlemény volt, hogy a kormányzati kommunikációban nagyon nagy hangsúlyt kapott az elvileg erre alapozott rezsicsökkentés. Már januárban bemutattuk, hogy a kormány által hangoztatott olcsó orosz gáz csak mítosz, februárra pedig az Oroszországból érkező import ára még a tőzsdei jegyzéseket is felülmúlta. Persze ettől még előfordulhatna, hogy nemzetközi összevetésben jó áron kapjuk az orosz gázt, februárban azonban ez nagyon nem volt így.

Az importgáz átlagárát a külkereskedelmi adatokból lehet kiszámolni, úgy, hogy a behozott gáz euróban kifejezett értékét elosztjuk az importált mennyiséggel. Ezeket a számokat pedig az Eurostat havi rendszerességgel közli.

Más kérdés, hogy az adatbázisnak vannak korlátai. Egyrészt egyes országok – mint például az EU legnagyobb földgázfelhasználója, Németország – egyáltalán nem teszik közzé ezeket a számokat (legalábbis az Eurostatnál). Másrészt nem minden tagállam részletezi, hogy mely partnerországból szerzi be a gázt, és akik részletezik, azok sem biztos, hogy teljesen azonos módszertan szerint^*A többségnél valószínűleg nem az eredeti küldő ország számít, hanem az, hogy a gázt az adott ország fogyasztójának értékesítő kereskedővállalat székhelye hol van. Így ha közvetlenül a Gazpromtól vásárol valaki, akkor az orosz importként jelenik meg, ha azonban egy német kereskedőtől veszi meg ugyanezt az orosz eredetű gázt, akkor már valószínűleg nem..

Tizenegy uniós tagállam esetében azonban így is meg lehet határozni, hogy mennyi volt az adott hónapban az orosz importgáz átlagára. Ezek közül pedig februárban kizárólag Litvániában volt magasabb, mint Magyarországon.

Az eltérések ráadásul esetenként kifejezetten jelentősek. Több olyan régiós ország is van, amely az Eurostat adatai alapján hazánknál sokkal kevesebbet fizetett az orosz gázért. Az elég kis mennyiséget beszerző szlovének negyed-, a románok és a csehek pedig harmadáron vásároltak Magyarországhoz képest. A hazai ár az uniós átlagot is bő negyedével haladta meg.

Most jobbak a régi szerződések

A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint a magyarázat valószínűleg az, hogy a Gazprom országonként eltérő árképletet használ, tehát az egyes országoknak más és más módon határozza meg az aktuális árat. Kotek Péter, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) főmunkatársa a G7-nek azt mondta: a jelentős árkülönbségek a hétpecsétes titokként őrzött szerződések több – első ránézésre apró – eltéréséből tevődhetnek össze. Ezek közül az egyik, hogy

a Gazprom által alkalmazott díj milyen időeltolódással követi a piaci jegyzéseket.

Több forrásunk is azt mondta, hogy valószínűleg ez a legfontosabb különbség azoknál az országoknál, amelyek most kifejezetten olcsón vásárolnak. Korábban állítólag az volt jellemző, hogy jobban kisimították az árakat, és az adott vevő minden negyedévben az előző kilenc hónap átlagárán vásárolhatott. Vélhetően valami hasonló megállapodás lehet még a csehek, a románok és a szlovének esetében.

Ezzel szemben Magyarország számára a jelek szerint – a tavaly aláírt szerződés alapján – most két hónapos eltolódással határozzák meg az árat, így abban sokkal gyorsabban és látványosabban megjelenik a tőzsdei jegyzések változása. Ha pedig ez a változás egy nagyon meredek felfutás, mint amit mostanában láthattunk, akkor

más országokhoz képest előbb szembesülünk az árak drasztikus emelkedésével.

A másik fontos eltérés az lehet, hogy mihez kötik az orosz gáz árát. A régebbi szerződéseknél még bevett gyakorlat volt az úgynevezett olajárindexálás, amikor a gáz helyettesítő terméke, a fűtőolaj jegyzéséből indultak ki. Mostanra ez a gyakorlat háttérbe szorult, és többnyire a tőzsdei gázár jelenti a viszonyítási alapot^*Ehhez képest van a fent említett időbeli eltolódás., elképzelhető azonban, hogy egy-egy szerződésben még legalább részben megmaradt a régi módszer. Márpedig forrásaink szerint az olajárindexálás alapján most kedvezőbb árak adódnak, így ez is a régebbi megállapodásoknak kedvez, és nem az olyan frisseknek, mint a magyar.

Mégsem annyira jó a „formula”

Így fordulhat elő, hogy bár tavaly szeptemberben a legutóbbi szerződés aláírásakor Szijjártó Péter külügyminiszter azt mondta: kedvező formulában sikerült megegyezni az oroszokkal, most mégis szinte mindenki olcsóbban jut orosz gázhoz Magyarországnál.

Ez még akkor is így van, ha az Eurostat-adatokból számolt ár nem azonos az MVM és a Gazprom megállapodásában szereplő díjjal. Az összevont külkereskedelmi adatokból azt ugyanis nem lehet megállapítani, hogy pontosan mely cégek és milyen szerződés alapján szerezték be az adott hónapban a gázt. A kalkulált átlagban így más beszerzések is benne lehetnek, ezek pedig – akár felfelé, akár lefelé – elmozdíthatják az átlagárat.

Az azonban szinte biztos, hogy az orosz gáz legnagyobb hazai vevője az állam, egész pontosan a Gazprommal évi 4,5 milliárd köbméter leszállítására leszerződő MVM. Februárban például durván 430 millió köbméternyi orosz gáz érkezett hazánkba, ez pedig alig haladja meg az MVM-Gazprom megállapodásban szerint egy hónapra jutó mennyiséget.

Más kérdés, hogy idővel viszont már változhat a helyzet, és előfordulhat, hogy néhány hónap múlva mi kapjuk olcsóbban a gázt, mint mondjuk a románok vagy a csehek. Ha jön például némi korrekció, és a tőzsdei jegyzésárak esni kezdenek, akkor nálunk az is előbb jelenik majd meg az árban, mint ezekben az országokban.

Nemzetközi összevetésben kiugróan olcsó azonban jó eséllyel akkor sem lesz Magyarország számára az orosz gáz. A múltban ugyanis hosszabb időtávot nézve is inkább a középmezőnyben volt a hazai ár, az EU-s átlagot pedig folyamatosan meghaladta.

A németek is olcsóbban veszik

Ráadásul ez valószínűleg nem csak abban az 11 országban van így, amelyeknél ki lehet számolni az orosz gáz átlagárát az Eurostat adataiból. A német számok például ebben a kimutatásban nem jelennek meg, egy külön szervezet azonban ott is rögzíti a gázimport különböző adatait. Igaz, küldő országonkénti bontást nem adnak, a teljes import átlagárát azonban közlik. Ez pedig sokkal alacsonyabb annál, amennyiért Magyarország kapja a gázt, akár Oroszországból, akár máshonnan.

Persze a német adatokat elvileg eltorzíthatná, ha Norvégiából vagy Hollandiából nagyon olcsón vásárolnak. Egyrészt azonban durva különbségek valószínűleg nincsenek ezekben az árakban, másrészt az import 55 százalékát ott is Oroszország adja, így nem lehet annyira eltorzítani az árakat, hogy ne sokkal jobb adat jöjjön ki a magyarországinál.

Jó eséllyel egyébként a németek esetében is az magyarázza a mostani nagyon markáns eltérést, hogy az aktuális események lassabban gyűrűznek be a hosszabb távú szerződésekben meghatározott díjakba. Így idővel itt is záródik majd az olló, sőt az is előfordulhat, hogy egy ideig mi vehetjük majd kedvezőbb áron a gázt. Az azonban így is egyértelmű, hogy kiemelkedően olcsón békeidőben sem kapjuk az energiahordozót az oroszoktól, szóval nehéz azzal érvelni, hogy a kedvező feltételek miatt nekünk nagyobb áldozattal járna, ha ki kellene ezt a forrást váltani.