Valószínűleg soha nem működött olyan nagy árréssel (némileg leegyszerűsítve nyereséggel) a Mol olajfinomítási tevékenysége, mint most. A finomítás profitabilitása máshol is nagyon megugrott, de a magyar cégnél erre még rátett egy jókora lapáttal, hogy a nyugati típusú kőolajoknál sokkal olcsóbban szerzi be az alapanyagot Oroszországból. Lényegében ennek köszönhető, hogy a Mol nem bukik brutálisan nagyot a benzinárstopon: jelentős részben az olcsó olajon elért nyereségből tudja keresztfinanszírozni a kormány által előírt hatósági ár okozta veszteséget.
A tízéves csúcs 9 volt, most 34-nél járunk
A Mol finomítói árrése egészen döbbenetes mértékűt ugrott márciusban. Az elmúlt tíz év rekordja mostanáig a koronavírus-járvány kirobbanásakor mért hordónként 9,3 dolláros haszon volt a tevékenységen, ehhez képest az előző hónapban 34,9 dollárt keresett egy hordó olaj finomításán.
Ez még akkor is brutális mértékű növekedés, ha a konkrét számot – ahogy egy forrásunk fogalmazott – érdemes „szódával fogyasztani”. A finomítói árrés ugyanis egy nagyon leegyszerűsített mutató, amely így a profitabilitás irányának alakulását ugyan jól mutatja, a pontos arányokra azonban valószínűleg nem érdemes belőle következtetni.
A árrést úgy számolják, hogy a finomításhoz felhasznált olaj árát levonják a kibocsátott termékek árából. Ez pedig két okból sem egyértelműen a tevékenység nyeresége. Egyrészt a finomításnak nem a beérkező olaj megvásárlása az egyetlen költsége. A létesítményt működtetni kell, a finomításhoz felhasználnak egy csomó más vegyipari anyagot – például földgázt -, és a szén-dioxid-kibocsátásnak is van költsége, ezeket pedig az alapmutató nem veszi figyelembe. Másrészt a kibocsátási ár sem egy egzakt valami. Egy ilyen létesítményben akár száz különböző terméket is előállíthatnak, ezek egy jelentős részét azonban összevontan kezelik, és végül öt-hét*A Molnál hat. termék átlagárából becsülnek egy konkrét árat a termelési arányokat*A szaknyelvben termékkihozatalt. is figyelembe véve.
A mostani árrést elsősorban az torzíthatja, hogy a kőolajon kívüli egyéb költségek is iszonyatosan megugrottak, például a szén-dioxid-kibocsátás és a földgáz is többszörösébe kerül most, mint akár egy éve. A Mol azonban újabban már egy olyan árrést is közöl, amely ezek hatását is figyelembe veszi, és csoportszinten ez is 33,7 dolláros hasznot mutatott márciusra hordónként. Hogy ezt el tudjuk helyezni: egy forrásunk szerint
hordónként hat dolláros árrésnél már mosolyra fordul a finomító-tulajdonosok szája.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a már jónak számítóhoz képest hatszor többet keres a finomításon a Mol, hiszen a már említett egyszerűsítések miatt ezek az arányok nem működnek. Az azonban forrásaink egybehangzó állítása szerint biztos, hogy az elmúlt tíz évben egyszer sem volt ennyire jó üzlet a finomítás (de az is lehet, hogy még soha).
„Ez az isten pénze”
A hirtelen megugró árrés nem Mol-sajátosság, a növekedés általános iparági trend, a mértéke azonban a magyar cégnél egy speciális ok miatt jóval nagyobb, mint a konkurenseknél. A háttérben azonban az árrés általános emelkedése és a Mol többlethaszna esetében is ugyanaz áll: az ukrajnai orosz invázió.
Az árrés általános növekedését elsősorban a dízelpiac megborulása okozta. A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint a gázolaj előállítási költsége és az értékesítési ár közötti különbség, az úgynevezett crack spread sokkal nagyobb, mint korábban. A normál esetben hordónkénti 10-20 dolláros különbözet ma már 35-50 dollár között mozog.
Ez az isten pénze
– fogalmazott egy forrásunk.
A crack spread elsősorban azért lőtt ki, mert miközben a globális kereslet nem csökkent, az oroszok lényegében eltűntek a kínálati oldalról, ami hiányhoz vezetett, az egekbe tolva így a gázolaj árát. A várakozások szerint ráadásul a következő időszakban a hiány csak nagyobb lesz, ami további dráguláshoz vezethet*Az európai dízelpiac egyébként is napi 1,5-2 millió hordó hiányban szenved, az Európába irányuló orosz dízel- és félkésztermék-export napi 1,2-1,8 millió hordót tett ki, tehát a rés nagy részét az oroszok tömték be korábban..
A dízelen tehát minden piaci szereplő nagy hasznot ér el, ám ennek a terméknek alapból is jellemzően nagyobb az átlagos finomítói árrése, mint a többinek, és a Mol termékstruktúrájában a kihozatal kevesebb mint felét teszi ki a közép-desztillátum. A termékpalettán 34 százalékos árrést hozni így is kiemelkedő nemzetközi szinten.
Ezt a kiugró teljesítményt pedig az okozza, hogy a Mol jelentős részben orosz kőolajat használ, amely az Oroszország elleni szankciók miatt most sokkal olcsóbb a nyugatiaknál.
Bár az energiapiacon általános kereskedelmi korlátozások továbbra sincsenek (az Európai Parlamentben április hetedikén született egy javaslat az orosz importtermékek embargójáról, a javaslat érinti nemcsak a kőolaj és földgáz importjának tilalmát, de Paks 2 leállítását is – de egyelőre ez még csak javaslat), sok ország és cég egyedileg beszüntette vagy csökkentette oroszországi olajvásárlásait. A lengyelek például az év végéig terveznek teljes mértékben leválni az orosz kőolajról és földgázról, a litvánok teljesen felhagynak az orosz gáz importjával, és a németek is nekiállnak az orosz energiafüggőség csökkentésének. A világ vezető olajcégei közül a Shell azt követően függesztette fel oroszországi tevékenységét, hogy egy orosz szállítmányon elért hatalmas nyereség miatt nagyon komoly kritikákat kapott.
Az oroszok így azzal szembesültek, hogy hiába termelnek, a kereslet egy jelentős része egyik napról a másikra felszívódott. A piac logikája azt diktálná, hogy az igény csökkenésével a termelést is visszafogják. A G7-nek nyilatkozó energiapiaci szakértő szerint viszont ez nem annyira egyszerű. Mint elmondta: azok az orosz olajmezők, amelyeken már régóta folyik a termelés, már túl vizesek*A kőolaj felszínre hozását vízzel segítik., és alacsony a lelőhely kőolajtartalma, így ha leállítják a kitermelést, akkor azt csak nagy nehézségek árán lehetne újraindítani. Az új lelőhelyek pedig egyre északabbra találhatóak, és egyre nehezebb hozzájuk férni, mert többségük már nem szárazföldi terület alatt húzódik. Ezeken a területeken a kitermelés ráadásul technológiaigényes, a szükséges technológiához pedig Oroszország a szankciók miatt nem igazán tud hozzájutni.
Az eredmény az lett, hogy a nyugati Brent és a Mol által is használt Ural típusú kőolaj közötti árkülönbség a békeidőben megszokott 1-3 dollárról 30 dollárra emelkedett.
A magyar olajcég kiugróan magas finomítói árrése így jelentős részben annak köszönhető, hogy miközben a kibocsátott termékek esetében a hatalmasat emelkedő nyugati piaci árakkal számolnak, addig a bemeneti, tehát a költségoldalon nagyrészt a nyugati olajnál hordónként 30 dollárral olcsóbb orosz Ural jelenik meg.
Ha akarnák sem tudnák lecserélni
A Mol esetében az Uralnak egyébként nem üzleti, hanem technológiai okokból nincs alternatívája. Ahogy egy forrásunk magyarázta: a különböző olajok kémiai jellemzői alapból különbözőek, amire még a szállítás módja is rátesz egy lapáttal, így egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy adott típusra beállított finomítóban másfajta kőolajat is lehet használni. A cég még a kétezres évek első évtizedének ukrán-orosz gázvitáira reagálva – épp az ellátási gondoktól tartva – elindított egy olyan technológiai átállást, amely ezt lehetővé teszi, de így is legfeljebb 35 százalékban tudnak nem orosz olajat használni.
A vállalat múlt héten sajtóközleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy
ha embargó alá kerül az orosz kőolaj, akkor az épp ezért súlyos zavarokhoz vezet majd az ellátásban.
A Mol saját becslése szerint 2-4 év és dollár százmilliók kellenek, mire teljesen átáll a rendszer a más típusú kőolaj feldolgozására.
A Mol tehát ha akarna sem tudna leválni az orosz olajról, de a benzinárstop miatt valószínűleg üzleti okokból sem akarna. Becslésünk szerint márciusban a vállalat hazai finomítói haszna – a megugró árréssel számolva – legfeljebb 60 milliárd forint lehetett*Ez az árrés és a maximális finomítói kapacitás szorzata, ami egy eléggé elméleti szám, így érdemes fenntartásokkal kezelni.. Ennek egy jelentős részét azonban már a hazai nagykereskedelmi értékesítésen elbukhatta a cég.
A kormány még tavaly november közepén rögzítette a dízel és a 95-ös benzin árát 480 forinton. Egy darabig ez csak a benzinkutakra vonatkozott, ám amikor február végén a kutasok már többet fizettek az üzemanyagért, mint amennyiért eladhatták, a kormányzat lépett, és a nagykereskedelmi árat is befagyasztotta.
Tízmilliárdos bukó az árstop
Márpedig a nagykereskedelmi piacot ezt megelőzően is a Mol uralta, a következő hetekben pedig tovább nőtt a részesedése. A nyugati olajjal dolgozó importőr üzemanyag-nagykereskedők ugyanis a hatósági ár február végi bevezetése után szinte azonnal visszavonulót fújtak, így a benzinkutasok tömegével mentek át a Molhoz. Egy március végi háttérbeszélgetésen a vállalat nagykereskedelmi értékesítési igazgatója, Hazuga Károly azt mondta, hogy
a megelőző nagyjából két hétben több mint 50 új szerződést kötöttek, amely a teljes szerződésállományuk 15 százaléka.
Mivel márciusban a dízel nagykereskedelmi ára átlagosan nagyjából 110, a benziné pedig durván 60 forinttal lett volna a rögzített 480 forint felett, a teljes értékesített mennyiségen számításaink szerint 30 milliárd forint körüli összeget bukhattak a nagykereskedők, elsősorban a Mol.
Ez ugye csak a fele a becsült finomítói haszonnak, ám ez nem jelenti azt, hogy a cég nagyot kaszálna, és különösen nem a magyarországi értékesítésen. Egyrészt a finomítói tevékenységnek csak egy kis része a hazai kutakon értékesített üzemanyag. Csak a százhalombattai finomító kapacitása (minden termékre) nagyjából a hatszorosa a hazai benzin- és gázolajforgalomnak, azaz a Mol termékei töredékén ér el feleakkora veszteséget, mint amennyit az itteni finomítás legfeljebb hozhat. Ráadásul, ahogy erről volt szó, utóbbi tényleg egy elméleti szám, a valóságban minden bizonnyal kevesebb.
Az azonban teljesen egyértelmű, hogy Mol jelenleg a megugró finomítói hasznából tudja keresztfinanszírozni a benzinárstop veszteségét, a megugró finomítói haszon pedig jelentős részben az olcsó orosz olajnak köszönhető.
Persze a kormány többször bizonyította, hogy nem igazán érdekli, hogyan gazdálkodják ki a piaci szereplők a befagyasztott árakat, és a Molnak jó eséllyel akkor is ki kellene szolgálnia a kutakat, ha nem lenne ez a finomítói haszon. Így a cégnek végső soron szerencséje van azzal, hogy a piaci folyamatok ilyen fordulatot vettek*Persze kérdés, hogy háború nélkül mennyire szálltak volna el az árak..
A piaci helyzet azonban bármikor fordulhat a Mol számára kedvezőtlenül is, a szektorban ugyanis tényleg akkora a káosz, hogy lehetetlen bármit előre jelezni. A várakozás inkább az, hogy az árak és a finomítói árrések is tovább emelkednek, de egy-egy háborúval és szankciókkal kapcsolatos hír is komoly kilengéseket tud okozni.
A Mol számára hosszabb távon azonban így is lehet pozitív hozadéka a mostani helyzetnek. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy a hozzájuk érkező új vevők nem mennek vissza korábbi partnerükhöz, így a magyar cég jelentősen növelheti piaci részesedését a nagykereskedelmi szegmensben. Ez pedig, ha megnyugszik az ágazat, jelentős hasznokat hajthat.
Vállalat
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
Magyar olajellátás: „ha Al Caponéval üzletelsz, legyen B-terved”
Nagyobb a füstje, mint a lángja a Lukoil-ügynek: nem valószínű, hogy az orosz olajipari cég ukrajnai szankcionálása komoly gondokat okozna a hazai energiaellátásban.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
