Az olcsó orosz olaj menti meg Orbánék benzinárstopját

Valószínűleg soha nem működött olyan nagy árréssel (némileg leegyszerűsítve nyereséggel) a Mol olajfinomítási tevékenysége, mint most. A finomítás profitabilitása máshol is nagyon megugrott, de a magyar cégnél erre még rátett egy jókora lapáttal, hogy a nyugati típusú kőolajoknál sokkal olcsóbban szerzi be az alapanyagot Oroszországból. Lényegében ennek köszönhető, hogy a Mol nem bukik brutálisan nagyot a benzinárstopon: jelentős részben az olcsó olajon elért nyereségből tudja keresztfinanszírozni a kormány által előírt hatósági ár okozta veszteséget.

A tízéves csúcs 9 volt, most 34-nél járunk

A Mol finomítói árrése egészen döbbenetes mértékűt ugrott márciusban. Az elmúlt tíz év rekordja mostanáig a koronavírus-járvány kirobbanásakor mért hordónként 9,3 dolláros haszon volt a tevékenységen, ehhez képest az előző hónapban 34,9 dollárt keresett egy hordó olaj finomításán.

Ez még akkor is brutális mértékű növekedés, ha a konkrét számot – ahogy egy forrásunk fogalmazott – érdemes „szódával fogyasztani”. A finomítói árrés ugyanis egy nagyon leegyszerűsített mutató, amely így a profitabilitás irányának alakulását ugyan jól mutatja, a pontos arányokra azonban valószínűleg nem érdemes belőle következtetni.

A árrést úgy számolják, hogy a finomításhoz felhasznált olaj árát levonják a kibocsátott termékek árából. Ez pedig két okból sem egyértelműen a tevékenység nyeresége. Egyrészt a finomításnak nem a beérkező olaj megvásárlása az egyetlen költsége. A létesítményt működtetni kell, a finomításhoz felhasználnak egy csomó más vegyipari anyagot – például földgázt -, és a szén-dioxid-kibocsátásnak is van költsége, ezeket pedig az alapmutató nem veszi figyelembe. Másrészt a kibocsátási ár sem egy egzakt valami. Egy ilyen létesítményben akár száz különböző terméket is előállíthatnak, ezek egy jelentős részét azonban összevontan kezelik, és végül öt-hét^*A Molnál hat. termék átlagárából becsülnek egy konkrét árat a termelési arányokat^*A szaknyelvben termékkihozatalt. is figyelembe véve.

A mostani árrést elsősorban az torzíthatja, hogy a kőolajon kívüli egyéb költségek is iszonyatosan megugrottak, például a szén-dioxid-kibocsátás és a földgáz is többszörösébe kerül most, mint akár egy éve. A Mol azonban újabban már egy olyan árrést is közöl, amely ezek hatását is figyelembe veszi, és csoportszinten ez is 33,7 dolláros hasznot mutatott márciusra hordónként. Hogy ezt el tudjuk helyezni: egy forrásunk szerint

hordónként hat dolláros árrésnél már mosolyra fordul a finomító-tulajdonosok szája.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a már jónak számítóhoz képest hatszor többet keres a finomításon a Mol, hiszen a már említett egyszerűsítések miatt ezek az arányok nem működnek. Az azonban forrásaink egybehangzó állítása szerint biztos, hogy az elmúlt tíz évben egyszer sem volt ennyire jó üzlet a finomítás (de az is lehet, hogy még soha).

„Ez az isten pénze”

A hirtelen megugró árrés nem Mol-sajátosság, a növekedés általános iparági trend, a mértéke azonban a magyar cégnél egy speciális ok miatt jóval nagyobb, mint a konkurenseknél. A háttérben azonban az árrés általános emelkedése és a Mol többlethaszna esetében is ugyanaz áll: az ukrajnai orosz invázió.

Az árrés általános növekedését elsősorban a dízelpiac megborulása okozta. A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint a gázolaj előállítási költsége és az értékesítési ár közötti különbség, az úgynevezett crack spread sokkal nagyobb, mint korábban. A normál esetben hordónkénti 10-20 dolláros különbözet ma már 35-50 dollár között mozog.

Ez az isten pénze

– fogalmazott egy forrásunk.

A crack spread elsősorban azért lőtt ki, mert miközben a globális kereslet nem csökkent, az oroszok lényegében eltűntek a kínálati oldalról, ami hiányhoz vezetett, az egekbe tolva így a gázolaj árát. A várakozások szerint ráadásul a következő időszakban a hiány csak nagyobb lesz, ami további dráguláshoz vezethet^*Az európai dízelpiac egyébként is napi 1,5-2 millió hordó hiányban szenved, az Európába irányuló orosz dízel- és félkésztermék-export napi 1,2-1,8 millió hordót tett ki, tehát a rés nagy részét az oroszok tömték be korábban..

A dízelen tehát minden piaci szereplő nagy hasznot ér el, ám ennek a terméknek alapból is jellemzően nagyobb az átlagos finomítói árrése, mint a többinek, és a Mol termékstruktúrájában a kihozatal kevesebb mint felét teszi ki a közép-desztillátum. A termékpalettán 34 százalékos árrést hozni így is kiemelkedő nemzetközi szinten.

Ezt a kiugró teljesítményt pedig az okozza, hogy a Mol jelentős részben orosz kőolajat használ, amely az Oroszország elleni szankciók miatt most sokkal olcsóbb a nyugatiaknál.

Bár az energiapiacon általános kereskedelmi korlátozások továbbra sincsenek (az Európai Parlamentben április hetedikén született egy javaslat az orosz importtermékek embargójáról, a javaslat érinti nemcsak a kőolaj és földgáz importjának tilalmát, de Paks 2 leállítását is – de egyelőre ez még csak javaslat), sok ország és cég egyedileg beszüntette vagy csökkentette oroszországi olajvásárlásait. A lengyelek például az év végéig terveznek teljes mértékben leválni az orosz kőolajról és földgázról, a litvánok teljesen felhagynak az orosz gáz importjával, és a németek is nekiállnak az orosz energiafüggőség csökkentésének. A világ vezető olajcégei közül a Shell azt követően függesztette fel oroszországi tevékenységét, hogy egy orosz szállítmányon elért hatalmas nyereség miatt nagyon komoly kritikákat kapott.

Az oroszok így azzal szembesültek, hogy hiába termelnek, a kereslet egy jelentős része egyik napról a másikra felszívódott. A piac logikája azt diktálná, hogy az igény csökkenésével a termelést is visszafogják. A G7-nek nyilatkozó energiapiaci szakértő szerint viszont ez nem annyira egyszerű. Mint elmondta: azok az orosz olajmezők, amelyeken már régóta folyik a termelés, már túl vizesek^*A kőolaj felszínre hozását vízzel segítik., és alacsony a lelőhely kőolajtartalma, így ha leállítják a kitermelést, akkor azt csak nagy nehézségek árán lehetne újraindítani. Az új lelőhelyek pedig egyre északabbra találhatóak, és egyre nehezebb hozzájuk férni, mert többségük már nem szárazföldi terület alatt húzódik. Ezeken a területeken a kitermelés ráadásul technológiaigényes, a szükséges technológiához pedig Oroszország a szankciók miatt nem igazán tud hozzájutni.

Az eredmény az lett, hogy a nyugati Brent és a Mol által is használt Ural típusú kőolaj közötti árkülönbség a békeidőben megszokott 1-3 dollárról 30 dollárra emelkedett.

A magyar olajcég kiugróan magas finomítói árrése így jelentős részben annak köszönhető, hogy miközben a kibocsátott termékek esetében a hatalmasat emelkedő nyugati piaci árakkal számolnak, addig a bemeneti, tehát a költségoldalon nagyrészt a nyugati olajnál hordónként 30 dollárral olcsóbb orosz Ural jelenik meg.

Ha akarnák sem tudnák lecserélni

A Mol esetében az Uralnak egyébként nem üzleti, hanem technológiai okokból nincs alternatívája. Ahogy egy forrásunk magyarázta: a különböző olajok kémiai jellemzői alapból különbözőek, amire még a szállítás módja is rátesz egy lapáttal, így egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy adott típusra beállított finomítóban másfajta kőolajat is lehet használni. A cég még a kétezres évek első évtizedének ukrán-orosz gázvitáira reagálva – épp az ellátási gondoktól tartva – elindított egy olyan technológiai átállást, amely ezt lehetővé teszi, de így is legfeljebb 35 százalékban tudnak nem orosz olajat használni.

A vállalat múlt héten sajtóközleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy

ha embargó alá kerül az orosz kőolaj, akkor az épp ezért súlyos zavarokhoz vezet majd az ellátásban.

A Mol saját becslése szerint 2-4 év és dollár százmilliók kellenek, mire teljesen átáll a rendszer a más típusú kőolaj feldolgozására.

A Mol tehát ha akarna sem tudna leválni az orosz olajról, de a benzinárstop miatt valószínűleg üzleti okokból sem akarna. Becslésünk szerint márciusban a vállalat hazai finomítói haszna – a megugró árréssel számolva – legfeljebb 60 milliárd forint lehetett^*Ez az árrés és a maximális finomítói kapacitás szorzata, ami egy eléggé elméleti szám, így érdemes fenntartásokkal kezelni.. Ennek egy jelentős részét azonban már a hazai nagykereskedelmi értékesítésen elbukhatta a cég.

A kormány még tavaly november közepén rögzítette a dízel és a 95-ös benzin árát 480 forinton. Egy darabig ez csak a benzinkutakra vonatkozott, ám amikor február végén a kutasok már többet fizettek az üzemanyagért, mint amennyiért eladhatták, a kormányzat lépett, és a nagykereskedelmi árat is befagyasztotta.

Tízmilliárdos bukó az árstop

Márpedig a nagykereskedelmi piacot ezt megelőzően is a Mol uralta, a következő hetekben pedig tovább nőtt a részesedése. A nyugati olajjal dolgozó importőr üzemanyag-nagykereskedők ugyanis a hatósági ár február végi bevezetése után szinte azonnal visszavonulót fújtak, így a benzinkutasok tömegével mentek át a Molhoz. Egy március végi háttérbeszélgetésen a vállalat nagykereskedelmi értékesítési igazgatója, Hazuga Károly azt mondta, hogy

a megelőző nagyjából két hétben több mint 50 új szerződést kötöttek, amely a teljes szerződésállományuk 15 százaléka.

Mivel márciusban a dízel nagykereskedelmi ára átlagosan nagyjából 110, a benziné pedig durván 60 forinttal lett volna a rögzített 480 forint felett, a teljes értékesített mennyiségen számításaink szerint 30 milliárd forint körüli összeget bukhattak a nagykereskedők, elsősorban a Mol.

Ez ugye csak a fele a becsült finomítói haszonnak, ám ez nem jelenti azt, hogy a cég nagyot kaszálna, és különösen nem a magyarországi értékesítésen. Egyrészt a finomítói tevékenységnek csak egy kis része a hazai kutakon értékesített üzemanyag. Csak a százhalombattai finomító kapacitása (minden termékre) nagyjából a hatszorosa a hazai benzin- és gázolajforgalomnak, azaz a Mol termékei töredékén ér el feleakkora veszteséget, mint amennyit az itteni finomítás legfeljebb hozhat. Ráadásul, ahogy erről volt szó, utóbbi tényleg egy elméleti szám, a valóságban minden bizonnyal kevesebb.

Az azonban teljesen egyértelmű, hogy Mol jelenleg a megugró finomítói hasznából tudja keresztfinanszírozni a benzinárstop veszteségét, a megugró finomítói haszon pedig jelentős részben az olcsó orosz olajnak köszönhető.

Persze a kormány többször bizonyította, hogy nem igazán érdekli, hogyan gazdálkodják ki a piaci szereplők a befagyasztott árakat, és a Molnak jó eséllyel akkor is ki kellene szolgálnia a kutakat, ha nem lenne ez a finomítói haszon. Így a cégnek végső soron szerencséje van azzal, hogy a piaci folyamatok ilyen fordulatot vettek^*Persze kérdés, hogy háború nélkül mennyire szálltak volna el az árak..

A piaci helyzet azonban bármikor fordulhat a Mol számára kedvezőtlenül is, a szektorban ugyanis tényleg akkora a káosz, hogy lehetetlen bármit előre jelezni. A várakozás inkább az, hogy az árak és a finomítói árrések is tovább emelkednek, de egy-egy háborúval és szankciókkal kapcsolatos hír is komoly kilengéseket tud okozni.

A Mol számára hosszabb távon azonban így is lehet pozitív hozadéka a mostani helyzetnek. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy a hozzájuk érkező új vevők nem mennek vissza korábbi partnerükhöz, így a magyar cég jelentősen növelheti piaci részesedését a nagykereskedelmi szegmensben. Ez pedig, ha megnyugszik az ágazat, jelentős hasznokat hajthat.