A magyarosítás előtt álló Auchan a piac léket kapott, de még stabil óriáshajója

Jellinek Dániel cégcsoportja, az Indotek tárgyalásokat kezdett az Auchan hipermarketeket üzemeltető francia gyökerű ELO csoport két magyar leányvállalatával a kisebbségi tulajdon megvásárlásáról. A bejelentés, amelyet a Telex és a Portfolio is részletesen értékelt, első olvasatban azt jelenti, hogy a NER-től, vagyis a 2010 óta regnáló Fidesz-kormány által preferált új társadalmi és gazdasági berendezkedéstől nem messze álló kezekbe kerülhet a magyar kiskereskedelem egyik fontos tagjának kisebbségi része.

Végre – mondhatják a kormányoldalról, hiszen a kiskereskedelem mára az egyetlen olyan gazdasági ágazat maradt (a bankok, az energetikai szolgáltatók és a média után), amelyben a kormány deklaráltan szeretné elérni a többségi magyar tulajdont, de eddig nem sikerült neki. A stratégiai ágazatnak tekintett kiskereskedelem kontrollja annyira fontos a kormánynak, hogy Lázár János nemrég már nyíltan azt mondta, protekcionista intézkedésekkel, offenzív módon ki kell onnan szorítani a külföldieket.

Az Auchan legalább részbeni megszerzésének pénzügyi hátterét, a cég üzleti teljesítményét és becsült értékét az említett cikkek bemutatták, valójában azonban a lépés lényege valószínűleg elsősorban nem üzleti, hanem sokkal inkább a külföldiek visszaszorítása, azaz a piac feletti kontroll „baráti” magyar kezekbe kerülése.

Az Auchan ugyanis manapság már nem feltétlenül tűnik bomba üzletnek, azaz igazán jó vételnek. Ha csak a számokból indulunk ki, akkor látszik, hogy az Auchan – a Trade magazin mértékadónak tekintett adatai szerint – a magyar piac hetedik legnagyobb szereplője, ám bruttó forgalma (422 milliárd forint) majdnem csak a fele a piacvezető Lidlének (824 milliárd). Ennél fontosabb, hogy éves forgalmát nem tudta annyival növelni, mint a nyakában loholó két német diszkont, a Penny Market (373 milliárd forint) és az Aldi (357 milliárd forint).

Bár 2020-ban a járvány miatt rendhagyó volt az év, a három német hátterű diszkont (plázastop ide vagy oda) növelni tudta az üzleteinek számát, az Auchan azonban nem nyitott új egységet. Rögtön hozzátesszük, hogy a nagy szereplők közül a Tesco és a magyar láncok (Coop, CBA és Real) boltszáma még csökkent is. Ez azonban nyilvánvalóan nem véletlen, hanem a piacszerkezeti változások lenyomata.

A felmérésekből ugyanis tudjuk, hogy az utóbbi években egyértelműen a diszkont modellben működő láncok népszerűsége emelkedik, velük pedig lényegében csak a Spar tud lépést tartani.

Ahogy azt korábban részletesen bemutattuk, a magyar láncoknak súlyos szerkezeti problémáik vannak, hatékonyságban nem tudják felvenni a lépést a diszkontokkal. Még állami hátszéllel sem képesek előretörni, elég csak a vasárnapi boltzár, a plázastop vagy a különadó-mentesség kudarcára gondolni. A magyar láncok alapvető baja, hogy a német multiknál jóval kisebbek, és nem eléggé jól szervezettek.

A Tesco és az Auchan problémája azonban merőben más: ezek a boltok egyszerűen kimentek a divatból (legalábbis a népesség jelentős részénél). Korábban nyerő volt az az ötlet, hogy a városok szélén, az autópályák mellett elhelyezett óriási csarnokokba a családok mintegy hétvégi kirándulásként kiautóznak, és a hatalmas választék mellett nagy tételben, fajlagosan olcsón bevásárolnak, ez a modell azonban már jó ideje elérte a korlátait.

A másik véglet a sarki kisbolt, amelybe munkából hazafelé beugrik az ember, a gyorsaságnak és a kisebb tételeknek azonban szó szerint ára van, ott drágábbak a termékek. Míg a hipermarket-modell Európában inkább észak felé haladva népszerűbb, a sok kisboltos ellátási lánc inkább a mediterrán térségben megy jobban, a magyar vásárlók pedig valahol félúton helyezkednek el ezen a skálán. Vagyis pont ott, ahova a diszkontok lőnek: közepesen korlátozott választék, a beszállítóknál lenyomott árakkal, városszéli és városközponti, egységes üzletekkel.

Ez persze nem magyar jelenség, és a hipermarketnek lehet rá válasza, a Tesco például az Express boltokkal többek között ezzel próbálkozik már jó ideje. Az Auchan azonban a 24 hipermarketével olyan Magyarországon, mint egy törpe dinoszaurusz, amelynek piaci részesedése csökken.

Hogy nem feltétlenül üzleti fókuszú az Auchan eladása, azt a fentiek mellett nagyon jól jelzi az is, hogy a társaság a többi versenytársával egyetemben 2015-ig veszteséges volt, majd azóta egy hirtelen váltással stabilan nyereséges lett. A magyar kormány ugyanis 2014-ben döntött úgy, hogy 2018-tól nem engedi működni azokat a cégeket, amelyek az előző két évben veszteséggel zártak. Az eset tehát arra utal, hogy a magyar kiskereskedelemben a nagy szereplőknél lényegében csak döntés kérdése a nyereség elérése, ehhez nyilvánvalóan nagy segítséget jelent például, hogy a piac felfogható ingatlanvállalkozási oldalról is, a helyiségeket akár egy cégcsoporton belülről is lehet bérelni.

De mire lehet jó akkor az Auchan kisebbségi része?

A részleteket nem ismerjük, de az az alapelv mindenképpen figyelemre méltó, hogy tulajdonosi (vagy tulajdonoshoz közeli) pozícióból az állam játéktere szélesedik ebben a csatában. A magyar láncok és a magyar kisboltosok például sokat segítenek abban, hogy a kisebb magyar élelmiszeripari cégeknek felvevőpiacot biztosítsanak. Lehet, hogy egy hipermarketbe vagy egy diszkontba a kisebb magyar gyártó nem jut be a termékével, de a magyar láncokban szívesebben belistázzák. Minél inkább visszaszorul ez a lehetőség, annál szűkebb mozgástere lesz ezeknek a jellemzően magyar családi vállalkozásoknak.

Amint azt a számok alapján korábban bemutattuk, a magyar élelmiszeriparban a hazai tulajdonú és/vagy kisebb méretű vállalkozások hatékonysága messze elmarad a külföldi tulajdonú és/vagy nagyobb cégekétől. A kis magyar cégek jellemzően nem elég innovatívak, nem elég tőkeerősek és nem képesek exportálni.

Külön vita tárgya lehet, hogy a nem elég hatékony magyar élelmiszeripari kkv-kat az államnak „szociális alapon” meg kell-e mentenie, de az teljesen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kormány válasza egyértelműen igen. A falusi kisboltok állami támogatása például tökéletesen illeszkedik ebbe a törekvésbe, és ezentúl az is növelheti a mozgásteret, ha az Auchan üzletvitelébe egy baráti tulajdonos bele tud szólni.^*Jellinek Dániel, az Indotek alapítója, többségi tulajdonosa és vezérigazgatója a Portfoliónak – némi belső ellentmondással – azt nyilatkozta, hogy „a termékek belistázásával azonban természetesen nem mi, hanem az Auchan foglalkozik, az Indotek pénzügyi befektetőként az operatív menedzsmentbe és a boltok vezetésébe nem szeretne beleszólni. Mindez nem tartozik a kompetenciánkba, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy a jó minőséget kedvező áron termelő magyarok pozícióba kerüljenek, akár a hazai Auchan-okban, akár a külföldi üzletekben.”

A probléma azonban mindezzel legfőképpen az, hogy a jelenség bizonyos értelemben semmilyen újdonságot nem jelent. Az állam képviseletében eljáró kormánynak a magyar láncok képében mindig is volt baráti piaci szereplője, de amint láttuk, még adminisztratív eszközökkel sem volt képes igazán helyzetbe hozni ezeket. Sőt, bonyolódhat a képlet, mert amennyiben az Auchan ezentúl házon belüli baráti cégnek számít majd, akkor nem lehet méret és működési modell alapján számára kedvező protekcionista szabályokat hozni, hiszen akkor azok előnyeit a külföldi kézben lévő Tesco is élvezni fogja. A piac magyar kézben lévő részarányának növeléséhez pedig a franciákat idővel kisebbségbe kellene szorítani.