Szokatlan ajándékot hozott a Mikulás a német Real hipermarketlánc alkalmazottainak tavaly. Éppen december 6-án jelentették be, hogy a boltokat eladja a mostani tulajdonosa, a nálunk is ismert Metro AG, a vevő pedig egy ingatlanhasznosító konzorcium lesz, amelynek két fő tagja az SCP nevű csoport és az x+bricks nevű társaság.
Nem kis szereplőről van szó, még a német kiskereskedelem méreteihez képest sem. A Metro 2006-ban kezdte felvásárlásokkal kiépíteni a láncot, amelynek ma a társaság honlapja szerint 276 egysége van, 5-15 ezer négyzetméteres üzletek, amelyekben sok minden kapható, de a forgalom háromnegyedét az élelmiszerek adják. A társaság éves árbevétele a 2018-19-es pénzügyi évben 6,97 milliárd euró (2300 milliárd forint) volt, és több mint 33 ezer ember dolgozott a cégnél. (A magyarországi Reál-lánchoz nincs köze.)
A Real új tulajdonosai nem fognak megtartani minden üzletet, lesz, amit továbbadnak, másokat bezárnak, így az alkalmazottak december óta elég nagy bizonytalanságban dolgoznak. Ebben azonban eddig nem sok különleges van, a hasonló tranzakciók bevett gyakorlatnak számítanak, és a kiskereskedelem világában különösebben az sem meglepő, hogy elsősorban ingatlanhasznosításként kezelik az élelmiszerboltokat.
Sokkal érdekesebb, hogy ki valójában a vevő. Amikor a Süddeutsche Zeitung erről kérdezett meg pár Real-alkalmazottat, mindegyik azt mondta, hogy „az az orosz”, de a nevét nem tudták pontosan felidézni, azt pedig végképp nem látták át, hogy „az orosz” mögött milyen háttér áll.
Feliksz Jevtusenkóról van szó, egy makulátlan 41 éves orosz üzletemberről, aki Moszkvában végzett nemzetközi jog és gazdaság szakon, és kezdetben egy olajcéget vezetett, aztán váltott más irányokba. Meglehetősen visszahúzódva él, magánszféráját igyekszik zártan tartani, felesége például sosem szerepel a nyilvánosság előtt, sőt a nevét sem tudja szinte senki.
Jevtusenko legfontosabb pozíciója ma az SCP elnöki tiszte, a rövidítés a Sistema Capital Partners elnevezést, a cég korábbi nevét takarja. A Süddeutsche Zeitung megfutotta vele a szokásos és szükséges, de teljesen felesleges újságírói köröket, amikor beszélgetési lehetőséget kért a készülő cikkéhez, természetesen sikertelenül.
A cég arca ugyanis a külvilág felé nem ő, hanem Marjorie Brabet-Friel, a Harvardon és a Sorbonne-on végzett francia nemzetiségű ügyvédnő. Ő pedig csak mosolyog, amikor azt kérdezik tőle, hogy a cég mögött orosz oligarchák állnak-e. A társaság szóvivőjének is megvan az unalomig ismételt hivatalos válasza: e szerint az orosz útlevéllel rendelkező tulajdonosi kör komoly üzletemberekből áll, akikre az oligarcha kifejezés nem találó.
Ez így is van, hiszen a 41 éves Feliksz Jevtusenko csak tizenéves volt a kilencvenes évek derekán, amikor Oroszországban az első oligarchageneráció tagjai megszerezték az első millióikat.
Csakhogy Feliksz lényegében az apja vagyonát fialtatja ma is, hiszen a Sistema csoport mögött az apja pénze áll. Vlagyimir Jevtusenko vegyészként diplomázott 1973-ban, majd később gazdasági végzettséget is szerzett, amit 1986-ban PhD fokozattal toldott meg. Egy műanyagipari termelő üzem főmérnöki székéből került 1987-ben a moszkvai tanács*mai nevén: önkormányzat tudományos osztályának élére, ahonnan 1993-ban katapultált magánvállalkozóvá, létrehozva a Sistemát.
A városi legendák szerint ekkoriban nem vált kárára, hogy jóban volt Jurij Luzskov akkori moszkvai polgármesterrel, aki nem gördített akadályt Jevtusenko elé, amikor néhány városi céget privatizált.
A Sistema később valahogy még az akkor induló VimpelCom távközlési társaságba is be tudta vásárolni magát, ez volt az első orosz vállalat, amelyet bevezettek a New York-i értéktőzsdére 1996-ban. A Sistema busás haszonnal szállt ki a VimpelComból, és villámgyorsan elkezdte forgatni a pénzét orosz felvásárlásokkal, és amikor 2005-ben maga a Sistema is megjelent a tőzsdén, 1,35 milliárd dolláros tőkebevonásával megdöntött minden addigi rekordot.
Jevtusenko 2009-től kezdve Baskíriában – amely egy autonóm köztársaság Oroszországban – olaj- és gázipari cégeket kezdett felvásárolni, amelyeket aztán egybegyúrt és elnevezte Basnyeftynek. 2014-ben a Forbes magazin már a 15. leggazdagabb orosznak becsülte, vagyonát akkor 9 milliárd dollárra tette. Ez valószínűleg sok volt, az oligarcha egy olyan kávéházba lépett be, ahova nem kellett volna.
2014 szeptemberében az orosz hatóságok házi őrizetbe helyezték Jevtusenkót, azzal vádolva, hogy a Basnyefty létrehozását pénzmosásra használta fel. Az olajcég 49 százalékát ugyanis 2,5 milliárd dollárért vetette meg a Sistemával, azaz a vád szerint mélyen a valós értéke alatt.
Az olajtársaságot három hónap alatt kicsavarták az oligarcha kezéből, és állami tulajdonba vonták. Jevtusenko pereket indított, és meg is nyerte azokat, 2016 végére összesen több mint egymilliárd dollár kártérítést kapott az orosz államtól, és minden vádban tisztázta magát. Ez azonban aprópénz ahhoz képest, mintha megtarthatta volna a cégét. A perek lezárását maga Vlagyimir Putyin jelentette be, ami látványos jelzés volt arra, hogy a megzabolázott oligarchával az állam fegyverszünetet kötött.
Feliksz Jevtusenko azonban egyáltalán nem égette meg magát a Basnyetfy ügyeiben, és az SCP elnökeként ma már luxemburgi, illetve londoni irodájából nézi a nyugat-európai ingatlanbefektetési lehetőségeket. De apja sem vonult vissza még teljesen az üzlettől, csak fokozatosan engedi át az irányítást a fiának, amit élénk figyelemmel követnek a hasonló helyzetben lévő, vele egy generációba tartozó milliárdosok.
Vállalat
Fontos