Az elmúlt években a magyarországi kiskereskedelmet teljesen felforgatta két német diszkontlánc, az Aldi és a Lidl. Pedig nem is olyan régen, amikor még a hiper- és szupermarketek uralták az országot, inkább különlegességként hatott a vásárlók pénzének és idejének spórolására épülő diszkontmodell.

A Magyarországon a kétezres évek közepén megjelenő diszkontláncok azonban mára a legnépszerűbb bolttípussá váltak. Egy átlagos magyar háztartás ezekben az üzletekben költi el a legtöbb pénzt napi fogyasztási cikkekre. Az utóbbi öt évben az Aldi és a Lidl is nagyságrendileg megduplázta az árbevételét.

A diszkontmodell hatékonyságával már az első vásárláskor szembesülhetünk, ha például megpróbálunk feltenni egy kérdést egy folyamatosan rohangáló áruházi dolgozónak vagy a fizetésnél próbáljuk felvenni a kasszás sebességét. A diszkontok már-már embertelennek ható hatékonysága megosztó téma, átlagos vásárlóként is szembetűnő, hogy sokakat frusztrálhat a pénztárosok észbontó tempója.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért lehetetlenség lekövetni az Aldi vagy a Lidl pénztárosainak eszeveszett tempóját?A vásárlók kétségbeesetten próbálják felvenni a pénztárosok sebességét. Egy apró innováció áll emögött, amely forradalmasította az egész iparágat.

Arról értelemszerűen kevesebb benyomásunk lehet, hogy hogyan élik meg ezt a hajtást a másik oldalon, tehát az Aldi vagy a Lidl dolgozói. “Ez egy fárasztó munka, nem egy szuper- vagy hipermarket, ahol jobban lehet lébecolni. Itt teljesítményelvárás van, és ez kimerítő tud lenni” – foglalta össze nekem tömören az egyik diszkont dolgozója.

Rajta kívül öt olyan emberrel beszéltem, akik az Aldinál vagy a Lidlnél dolgoznak vagy dolgoztak, hogy megtudjam, milyen az élet diszkontláncnál, milyen elvárások társulnak a kiemelt fizetéshez és a látszólag kulturált munkakörülményekhez.

Az általuk elmondottak nyilvánvalóan nem reprezentálják a két vállalat mintegy 10 ezer magyarországi alkalmazottját, azonban segíthetnek megérteni azt, hogy miben rejlik a diszkontláncok sikere és hogyan élik meg mindennapjaikat az ott dolgozók. Az elmondásuk alapján készült sorozat első része néhány olyan jellemzőt mutat be, amelytől érthetőbbé válik, hogy mi áll valójában az Aldi és a Lidl már-már utolérhetetlen hatékonysága mögött.

Mindenki csinál mindent

Az Aldi és a Lidl ugyan egymástól teljesen függetlenül működő vállalatok, azért érdemes mégis mindkét üzletlánccal foglalkozni, mert működési modelljük kísértetiesen hasonlít egymásra. Az általam megkérdezett dolgozók elmondása alapján két Aldi vagy két Lidl üzlet között nagyobb különbség lehet, mint az Aldi és a Lidl között általánosságban. A működési modell ugyan sztenderdizált, de a bolt földrajzi elhelyezkedése vagy a boltvezető személye erősen befolyásolja az adott üzlet mindennapjait.

Ahogy korábban bemutattuk, a diszkontláncok sikere az elképesztő hatékonyságukon alapul. Míg egy magyar áruházlánc dolgozója durva közelítéssel évente 10-15 millió forint árbevételt állít elő, egy diszkonté viszont 60-80 milliót. Az alábbi, egy átlagos vásárló számára is szembeszökő példák jól érzékeltetik, hogy miért hatékonyabbak a diszkontok a hagyományos kisboltok, a szuper- vagy a hipermarketekhez képest:

• A diszkontokban nincsenek hús- vagy sajtpultok. Emellett korlátozott a termékpaletta, akárcsak a kiszerelések száma (egy adott sajtból például nem lehet 30 dekagrammot venni, mivel csak három, ettől eltérő kiszerelés van).
• A diszkontok kartonban vagy raklapon árulják a termékeik jelentős részét. Míg egy hagyományos áruházban például az ásványvizeket egyesével kipakolva teszik fel a polcra, a diszkontokban csak kihúzzák őket egy raklapon. “Nálunk egy ilyen raklap kihúzása és kicserélése tíz perc, egy hipermarketben pedig egy óra a darabos polcfeltöltés” – mondta egy aldis.

Ezekkel a lépésekkel diszkontok az alapterületükön és a bérköltségükön is spórolnak. Minél kevesebbet kell rakodni vagy minél kevesebb ember kell a vásárlók kiszolgálásához, annál gazdaságosabban működnek, ez pedig visszaköszönhet az árakban. 

A diszkontláncok talán legmeghatározóbb újítása a hatékonyabb munkamegosztáshoz kapcsolódik. A hagyományos áruházaknál jellemzően speciális munkakörök vannak, külön alkalmaznak pénztárost, hentest, árufeltöltőt, takarítót vagy éppen péket. Ezzel szemben a diszkontoknál nincsenek elkülönített pozíciók, hanem mindenki csinál mindent.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJobb, mint a Szomszédok: dőlj hátra, kérj egy kávét, mert itt az Aldi szappanoperaÉvtizedes sérelmek törtek felszínre Németország leggazdagabb, ám egészen mostanáig rejtőzködő életet élő milliárdos családjában. A tét az Aldi felének irányítása, vagyis elképzelhetetlenül sok pénz. És még annál is több.

Az általam megkérdezettek elmondása alapján boltonként változik a betanulás menete, de az első három hónapban minden új munkavállaló megtanul kasszázni, sütni a pékségben, valamint megismeri a termékeket és az egész üzletet, ami a rakodáshoz nélkülözhetetlen.

“Elvileg mindenki csinál mindent, de a képességek alapján van differenciálás. Ha kiegyensúlyozott a csapat tudása, akkor jobban lehet cserélgetni az embereket, és azt láttam, hogy az emberek szerették, ha cserélgetik őket” – mondta az Aldi egyik volt üzletvezető-helyettese. Aki például kevésbé bírja a fizikai munkát, az leginkább kasszázik, aki pedig kevésbé szeret emberek között lenni, az inkább a pékségben süt vagy pakol. “Nálunk például két ember mindig kasszázott egészségügyi okokból” – mondta a volt helyettes.

Az, hogy ki milyen pozícióban dolgozik, a boltvezető rugalmasságától és az üzlet méretétől is függ. Egy nagyobb üzletben kötöttebbek a pozíciók, egy kisebben nagyobb szükség van a rugalmasságra. Az viszont boltmérettől független, hogy a legkevésbé népszerű beosztás a péké.

“A kassza fejben fárasztóbb, de messze nem vagyok olyan fáradt, mint amikor sütök. Mindig azon megy nálunk a problémázás, hogy ki ne legyen a pékségben, de próbálnak odafigyelni a vezetők, hogy ez igazságos legyen”

– mondta egy aldis dolgozó, aki korábban a Lidlnél is dolgozott. A diszkontokban részben külső beszállítótól érkeznek pékáruk (mint a kifli vagy a zsemle), részben mirelit termékeket sütnek meg a boltban lévő pékségben.

Egy pékségben dolgozónak egész nap talpon kell lennie, fizikailag rendkívül kemény feladat. Amiatt is, mert a sütés mellett az ő feladata a fagyasztott termékek töltése, folyamatosan pakolnia kell. “Egész nap be kell járnia a fagyasztóba a mínusz 20 fokba, forgatja és feltölti a mirelit termékeket, majd hajolgat bele a 200 fokos sütőbe” – mondta egy bolti dolgozó. “Ráadásul stresszesebb is, mert nagyon oda kell figyelni a forgalomra, hogy mindig legyenek kész péktermékek, de ne süssön túl sokat” – folytatta.

A Lidl üzlete a VIII. kerületi Teleki téren. Fotó: Róka László/MTVA

A másik viszonylag stabil pozíció a főkasszásé. Ha van egy kis üresjárat, akkor a főkasszás is pakol vagy takarít, de jellemzően egész nap az 1-es számú kasszánál ül. Amikor feltorlódik nála a sor, hívja a második számú pénztárost, hogy nyissa meg a kasszáját. A péken és a főkasszáson kívül a többiek azzal foglalkoznak, amire a legnagyobb szükség van éppen: kasszáznak, árut vesznek át, pakolnak, takarítanak vagy rendezik a boltot. Minél több kasszát kell megnyitni, értelemszerűen annál kevesebb kapacitásuk lesz egyéb teendőkre.

Függetlenül attól, hogy milyen pozícióban töltenek el több időt, a bolti dolgozók ugyanakkora bért kapnak^*Legalábbis kezdőbért, mivel a fizetés folyamatosan növekszik az ott töltött idő arányában, illetve a pótlékoktól is függ.. A bolti dolgozókat a hierarchiában az üzletvezető-helyettesek követik, egy üzletben nagyságától függően számuk 3-tól akár 7-8-ig is terjedhet. Egy üzlet élén a boltvezető áll, a területi vezető pedig 4-5 üzletért felel.

Ha nincs elég forgalom, hazaküldhetnek valakit

Az Aldi és a Lidl között lényeges különbség, hogy a megkérdezettek szerint az Aldiban jellemzően egyedül a boltvezetők dolgoznak heti 40 órában. A helyettesek általában 35 órásak, a bolti dolgozók pedig 30 órára vannak bejelentve. Ez nem azt jelenti, hogy egy műszak hat vagy hét óráig tart: jellemzően nyolc órás műszakok vannak az Aldiban, viszont többnyire heti négy napot kell dolgozni.

A Lidlben szintén részmunkaidősként, leginkább heti 30 órára vesznek fel embereket a megkérdezettek szerint, de ott idővel, például fél év után átveszik a jól teljesítőket teljes munkaidőre^*A Lidl nem erősítette meg, hogy kezdetben részmunkaidőben vesznek fel alkalmazottakat, mindössze annyit írt, hogy “jellemzően” teljes munkaidőben foglalkoztatják alkalmazottaikat.. “Nálunk mindenkinek az a célja, hogy nyolc órás legyen, és 4-5 hónap után fel is szokták ajánlani, ha mindent megismertél a boltban” – mondta egy volt Lidl-dolgozó. Mindkét lánc egyre inkább nyit az egyetemisták felé is, így már heti 20 vagy akár 10 órában is lehet dolgozni a cégeknél.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHavi nettó 540 ezret ad az Aldi azoknak a kezdőknek, akik nem is a pénz miatt mennek hozzáA cégnél eltöltött kilencedik évtől bruttó 1,3 millió forintra emelkedik a regionális vezetők fizetése.

Arra pontosan egyik megkérdezett sem tudta a választ, hogy miért preferálja az Aldi a részmunkaidős foglalkoztatást. “Az lehet a belső logika, hogy egy 30 órás alkalmazott kevésbé merül ki, motiváltabb maradhat hosszútávon, mivel ez egy fárasztó munka, nem lehet lébecolni” – mondta egy diszkontlánc korábbi üzletvezető-helyettese. Az Aldi kérdésemre azt válaszolta, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás “nagyobb mértékű rugalmasságot biztosít” a dolgozóknak és a munkát szervező vezetőknek, valamint “jobban illeszkedik a munkavállalók különböző élethelyzeteihez”.

A részmunkaidőből fakadó rugalmasság valóban segít abban, hogy a diszkontok növeljék a hatékonyságukat. Az aldis és lidlös dolgozók szerint a diszkontok központjában hetekre előre és órára lebontva kalkulálják előre, hogy mekkora forgalmat remélnek egy adott üzlettől. A beosztást is ennek megfelelően alakítják ki. A cél az, hogy lehetőleg pont annyi munkatárs legyen bent egyszerre, hogy az akutális forgalmat ellássák, de fölöslegesen ne kelljen munkabért fizetniük. Nekem küldött válaszlevelében az Aldi is utal erre, amikor arról ír, hogy az “aktuális vásárlószámra rugalmasan reagáló munkaszervezésre” törekszenek.

“A legtöbben a boltban a fizetés megkapása után, de az elköltése előtt vannak, minden hónap 10-e és 20-a között” – mondta egy korábbi üzletvezető-helyettes, aki az Aldinál és a Lidlnél is dolgozott. Azt mondta, a várt forgalomtól függően mindig ki kellett számolnia, hogy adott napra hány embert osszon be, ami persze évszaktól is függött. “Nyáron alacsony a forgalom, ilyenkor nem volt indokolt, hogy sokan bent legyünk. Az ünnepek előtti, novemberi-decemberi csúcsidőszakban azonban 5-6 napokat dolgoztunk” – mondta egy amúgy 30 órás részmunkaidőben dolgozó aldis.

Fotó: AFP/Europress

A dolgozók a munka kezdetekor és a végén is be- és kijelentkeznek, így az Aldi és a Lidl minden megkérdezett szerint mindig teljesen korrektül, minden perc túlóráját kifizeti az alkalmazottaknak. A túlórakeret egyben jól használható eszköz ahhoz, hogy a forgalomhoz igazítsák az üzletekben dolgozó létszámot. A nyugisabb időszakokban így jellemzően kevesebbet dolgoznak, az ünnepek előtti csúcsidőszakban azonban minél többet.

“Decemberbe úgy vágtunk bele, hogy mínusz 20-30 óráink voltak, kimókusgatták, hogy novemberben kevesebbet kell jönni. Decemberben aztán heti hat napokat dolgoztunk 10-12 órában” – mondta egy szintén részmunkaidős dolgozó. Szerinte a sok túlórában az is szerepet játszott, hogy több ember is elment időközben az üzletüktől, őket pedig hosszú ideig nem tudtak pótolni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTarol a Lidl Magyarországon, hamarosan második lehet a Tesco utánNagy növekedés mellett iszonyatos hatékonysági mutatókat produkál a német diszkontlánc. Ha ez így megy tovább, nagyobb lesz mint a Spar, és még a piacvezető Tesco sem elérhetetlen.

A diszkontok hatékony üzemeltetése tehát nagyon pontos tervezést igényel, és még akkor is van mozgástér, ha esetleg eltér a tervezettől az adott nap forgalma. “Ha délután 4-kor azt látod, hogy nem éred el a napi célt a forgalomban, akkor a költségeket kell csökkenteni” – mondta egy korábbi üzletvezető-helyettes, aki mindkét diszkontál dolgozott. Azt mondta, ilyenkor a munkabéren lehet spórolni, azaz haza kell küldeni egy munkatársat. “Ilyenkor vagy megkérdeztem, hogy ki akar idő előtt hazamenni vagy nekem kellett kiválasztanom valakit” – folytatta.

Boltfüggő, hogy mennyire gyakran használják ezt a módszert. Az általam megkérdezettek elmondása alapján az Aldiban nagyon ritka volt a hazaküldés, egy emberrel évi 1-2 alkalommal fordult elő. A Lidlről azt mondták, hogy rendszeresebben éltek ezzel az eszközzel, volt olyan üzlet, ahol egy embert havi szinten akár kétszer is hazaküldtek idő előtt. “Volt, hogy két órát dolgoztam, és hazaküldtek” – mondta egy korábbi alkalmazott.

Egy másik volt Lidl-alkalmazott azt mondta, hogy náluk többször előfordult, hogy az üzletben dolgozó 6-7 ember közül két embert is hazaküldtek a vártnál kisebb forgalom miatt koradélután.

“Amikor viszont a munkájukkal 5-6 körül végző emberek elkezdtek jönni az üzletbe, nem bírtuk tartani a lépést, és ilyenkor el is csúsztunk a zárással”

– utalt arra, hogy az elmaradt pakolást vagy takarítást csak az üzlet bezárása után tudták befejezni.

Az Aldi a munkatársak hazaküldéséről azt írta nekem, hogy rájuk egyáltalán nem jellemző gyakorlat, “hiszen a munkabért a törvényi előírásoknak megfelelően akkor is kifizetjük, ha előbb küldenénk haza őket – ezzel nem lehet költséget megtakarítani”. A Lidl pedig úgy jellemezte válaszlevelében a műszak közbeni hazaküldéseket, mint “ritkán előforduló események”. A Lidl szerint erről üzletvezetők saját hatáskörben dönthetnek, mivel ilyenkor mérlegelhetik az “áruházi folyamatok státuszát”.

Bűvészkedni a műszakokkal

Szintén több megkérdezett említette, hogy az esetleges hazaküldések mellett rendszeresen előfordul, hogy aznapra próbálnak meg behívni valakit. Van, hogy csak egy-két órával az eredeti munkakezdés előttre hívnak be valakit, és van, hogy egy szabadnapos dolgozót próbálnak meg behívni egy teljes műszakra. Ezek mögött jellemzően az áll, hogy betegség vagy egyéb egészségügyi probléma miatt kiesik valaki.

“A részmunkaidő azt is szolgálja, hogy jobban tudnak bűvészkedni a műszakokkal, sokkal rugalmasabban tudnak behívni minket. Mint minden cégnél, nálunk is az az első, hogy a hatékonyság szuper legyen” – mondta egy dolgozó. A Lidl azt írta, hogy ilyen behívás “jellemzően akkor fordul elő”, amikor ”akár többen is, egyidőben betegszenek meg”. Ilyenkor a munkavállaló 100 százalékos rendkívüli pótlékot kap. Az Aldi szintén azt írta, hogy egyáltalán nem jellemző gyakorlat a váratlan behívás.

A néhai hazaküldésekkel és esetleges rendkívüli behívásokkal együtt többen is kiemelték, hogy a diszkontok kifejezetten rugalmasak a beosztással kapcsolatban. Több olyan emberrel is beszéltem, aki a munka mellett tanult, és velük rendre rugalmasan és segítőkészen viszonyultak feletteseik a beosztásnál. A gyakori rendkívüli behívásokról panaszkodókat sokkal inkább az az embertelennek ható struktúra zavarta, amely miatt egy betegség borítja más szabadnapját, mivel minden ki van centizve az alacsony költségek érdekében.

“Lehet, hogy más boltban máshogy megy, de nálunk csomószor van rendkívüli eset, ezért képtelenség bármit előre leszervezni a magánéletemben” – mondta egy diszkontos. Azt mondta, hogy mivel nincs családja és eleinte mindig igent mondott, beleesett egy olyan szerepe, hogy mindig őt keresik, ha plusz emberre van szükség.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÜzleti vaslogika miatt kell a CBA-nak alulmaradnia a Lidl-ékkel szembenA szervezetlenség, a csökkenő piaci súly és a haszon lefölözése lefelé vezető spirálba vitte a magyar kiskereskedelmi láncokat. Elemzésünk a hazai cégek kilátástalan helyzetéről, első rész.

Többen is arról beszéltek, hogy a hasonló kérések egy kollégákkal közös Messenger-csoporton keresztül érkeznek. “Ha meg itt nem érnek el, akkor hívnak telefonon, hogy be tudok-e menni” – mondta egy diszkontos. “Nekem boltvezető-helyettesként három csoportban is benne kellett lennem, és kurvára idegesítő volt, hogy akár hajnali 3-kor is pittyegett a telefonon egy leltározós üzenet miatt” – mondta egy megkérdezett, aki az Aldinél és a Lidlnél is dolgozott.

Többen is úgy beszéltek a chatcsoportokról, hogy kötelező volt belépniük, bár az Aldi és a Lidl is azt írta, hogy ilyen előírás nincs érvényben. Az Aldi még azt írta, hogy náluk jellemzően telefonon zajlik a kommunikáció, illetve “annak lehetőségét kizárni nem tudjuk, hogy egyes üzletekben – hangsúlyozottan kizárólag önkénteses alapon – működhessenek ilyen csoportok a hatékony munkavégzés biztosítása érdekében”.

A sorozat következő cikkében arról lesz szó, hogy milyen hátterű emberek dolgoznak a két diszkontnál, mekkora a fluktuáció, hogyan néz ki egy munkanap és mennyire megterhelő a munka.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Aldi diszkont kiskereskedelem Lidl Olvasson tovább a kategóriában