Jogi értelemben valószínűleg bukó helyzetbe hozta magát a Magyar Suzuki, de saját szempontjából mégsem biztos, hogy ésszerűtlen döntés volt ez. A vállalat a múlt héten azonnali hatállyal elbocsátotta azt a férfit, akit az esztergomi gyárban megalapított szakszervezet titkárának választottak.

László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség – ennek alapszervezete alakult meg a Suzukinál – alelnöke a távirati irodának azt mondta: az illetőt munkájának minőségére hivatkozva küldték el, pedig 14,5 éve dolgozott a Suzukinál, ezalatt szalag melletti dolgozóból több ember munkájáért felelős részlegvezetővé léptették elő. Elkötelezettségét mutatja, hogy egy napot sem volt betegszabadságon, munkájára soha nem érkezett panasz – tette hozzá.

A Vasas alelnöke jelezte: a rendkívüli felmondáshoz arra van szükség, hogy az érintett foglalkoztatásból adódó kötelezettségét súlyosan megszegje. „Ebben az esetben erről nem lehet szó, ezért az ügy a munkaügyi bíróságon folytatódhat” – fogalmazott László Zoltán.

A Suzuki álláspontját ezzel kapcsolatban nem fogjuk megtudni, a társaság ugyanis csak annyit közölt, hogy munkaügyi kérdésekkel kapcsolatos információkat harmadik félnek a személyiségi jogok védelme és a vállalat etikai normái miatt nem adnak.

Ha valóban munkaügyi per lesz a dologból, és helytállók a fenti információk, akkor a Suzuki szinte biztosan veszíteni fog.

Az azonnali hatályú felmondás akkor szabályos a munkáltató részéről, ha a dolgozó a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Például ok nélkül napokon át nem megy be dolgozni, vagy szándékosan tönkretesz egy gépet.

A másik, nehezebben megfogható törvényes indok, ha a munkavállaló „olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi”. Ilyen lehet például, ha a dolgozó nyilvánosan becsmérli a munkaadóját, vagy súlyosan vét a cég etikai elvei ellen.

Ha per lesz, és a Suzuki veszít, legrosszabb esetben vissza kell vennie az illetőt és/vagy pár tízmillió forintot kell majd fizetnie, ami egy ekkora cégnél bagatell összeg. Hogy megéri-e ez a kockázat, az attól függ, sikerül-e megakadályozni a szakszervezet megalakulását, érdemi tevékenységét, ami adott esetben olyan sztrájkhoz is vezethet, mint amit az Audinál láttunk, és csak 18 százalékos béremeléssel lehetett leszerelni.

A Suzuki ugyanis a távirati irodának írásba adta, hogy gyakorlatilag ez a cél:

„A Magyar Suzuki Zrt. álláspontja szerint a munkavállalók és a munkáltató közti egyeztetéshez az üzemi tanács megfelelő fórum. A vállalat a munkavállalók által megválasztott tagokból álló üzemi tanáccsal egyeztet a dolgozókat érintő kérdésekről, beleértve a munkakörülményeket, a bérezést, és a különböző juttatásokat”.

A cégnek jó oka van erre, ugyanis az üzemi tanácsot sokkal könnyebb kordában tartani, már csak azért is, mert üzemi tanács nem, 

csak a szakszervezet köthet kollektív szerződést és kezdeményezhet sztrájkot.

A Suzuki korábban már több alkalommal sikerrel fojtotta el a szakszervezeti kezdeményezéseket. Mint a 24.hu cikkéből kiderül, akár azon az áron is, hogy rendre elvesztette a kirúgott érdekképviseleti vezetők elleni pereket. Közben azonban a szakszervezet gyenge maradt, így nem sok vizet zavart.

A cég szempontjából ideális forgatókönyv szerint ez továbbra is így marad, és nem kell félni attól, hogy megismétlődnek az Audinál történtek. Ez lehetővé tenné, hogy továbbra is csak a feltétlenül szükséges mértékben emelje a fizetéseket.

Nem elképzelhetetlen azonban, hogy a keménykedés ezúttal – a megváltozott munkaerő-piaci helyzetben és dolgozói hangulatban – visszafelé sül el, és a munkavállalók elégedetlensége hamarabb sztrájkhoz vezet, mint ha a cég konstruktívabban állt volna az érdekképviselethez. Erre utalhat László Zoltán nyilatkozata, miszerint a múlt heti eset óta folyamatosan érkeznek új tagok a szakszervezetbe.

Miért tart ennyire a Suzuki a szakszervezeti mozgolódástól? Ezt könnyen megérthetjük, ha megnézzük a három magyarországi autógyártó javadalmazási adatait. A tavalyi évről szóló beszámolókat még nem kellett a vállalatoknak leadniuk, ezért csak 2017-ről érhetők el az adatok. A konkrét számok (amelyekben a béren kívül minden juttatás, így a cafeteria is benne van) tehát már biztosan nem aktuálisak, de több év kirajzolja az anyagi erőviszonyokat.

Ezekhez a számokhoz több megjegyzést is hozzá kell fűzni. Amikor autógyári fizetésekről van szó, általában a fizikai munkásokra gondolunk, a létszám ilyen (fizikai-szellemi) megosztását azonban csak a Mercedes tünteti fel a beszámolójában. A Suzuki egyáltalán nem bontja meg a teljes számot, az Audi pedig a direkt-indirekt ellentétpárt használja, ami nem teljesen ugyanazt takarja, mint a fizikai-szellemi, de jobb híján azért megfeleltethető annak.

Az Audi kimagasló helyzetét részben magyarázhatja, hogy 2017. végi állapot szerint minden harmadik dolgozója indirekt, azaz nem vesz részt közvetlenül a termelésben, ők többnyire mérnökök és vezetők lehetnek. A Mercedesnél pedig csak minden ötödik dolgozó volt szellemi.

Mellékszál: az utóbbi évek intenzív béremelkedése közepette feltűnő, hogy az Audinál 2017-ben csökkent az átlagos javadalmazás. Ennek alapvetően két oka lehetett. Egyrészt a létszámarány enyhén eltolódott a direkt dolgozók felé, másrészt a modellváltás miatt kevesebb volt a munka 2017-ben, így valószínűleg kevesebb műszak- és egyéb pótlékot kellett kifizetnie a cégnek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAudi sztrájk: nem mindegy, hogy mi mennyiJól hangzik a félmilliós átlagfizetés, de egy betanított munkás alapbére feleennyi lehet. A sztrájk nemcsak a pénzről, hanem a szabadidőről és a kiszámítható munkáról is szólt.

Érdemes megemlíteni, hogy átlagosan még az Audi közvetlenül a termelésben részt vevő (direkt) dolgozói is többet kerestek (havi bruttó 485 558 forintot) 2017-ben, mint a teljes suzukis átlag (433 095 forint), ahol a fizikai dolgozók ennél nyilván kevesebbet visznek haza a szellemiek magasabb, az átlagot felhúzó hatása miatt.^*Ráadásul az Audi száma valószínűleg ennél valamivel még magasabb is, mert a direkt-indirekt megoszlást csak az év végi, a teljes éves átlagnál 504 fővel magasabb létszámra adta meg a cég a beszámolójában, így ezzel tudtam számolni, holott a korrekt értékhez az átlagot kell alapul venni. A grafikon az utóbbi módon számított értékek szerepelnek. Ennek olyan szempontból is van jelentősége, hogy az egymástól légvonalban nagyjából 80 kilométerre lévő két gyár toborzási területe részben átfedi egymást, pusztán a juttatásokat tekintve pedig nem kérdés, hogy melyiket érdemes választani.

De mint az Audinál láttunk, arról a bérszintről is van tér feljebb lépni, ami riasztó lehet a Suzuki-menedzsment számára.

Főleg annak tudatában, hogy dolgozóik érvelhetnek azzal: valójában a Suzukinál is futná magasabb szintű bérekre, legalábbis a legutóbbi ismert eredmények szerint. A 2017-es számok szerint a termelékenységben a Suzuki jobban teljesített a Mercedesnél, ha pedig az egy dolgozóra jutó nyereséget nézzük, akkor még az Audit is felülmúlta. Az előbbit a hozzáadott érték (a bérek, az amortizáció és a nyereség összege) mutatja, amely egy dolgozóra vetítve tavalyelőtt az Audinál 41,7 millió, a Suzukinál 26,6 millió, a Mercedesnél 22,3 millió forint volt.

A hozzáadott érték egyik eleménél, az üzemi eredménynél pedig azt látni, hogy egy dolgozóra a Suzukinál 11 millió, az Audinál 9,9 millió, míg a Mercedesnél 7 millió forint nyereség jutott. Ez alapján úgy tűnik tehát, hogy a vállalat tudna magasabb bért fizetni a dolgozóinak, ha rászorítanák.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz Audi hét vezetőjének fizetéséből kijönne a 11 ezer győri munkás béremelésének feleCsak a dízelbotrány miatt a perére váró cégvezetőnek annyi lelépési pénzt fizettek, mint 73 győri munkásnak egész évben. A német multi adakozni is csak odahaza hajlandó.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Audi fizetések kirúgás mercedes suzuki szakszervezet Olvasson tovább a kategóriában