Évente egy kávé áráért elvárhatjuk, hogy kiderüljön, miből áll a világ

Magyarország tavaly 9,1 millió svájci frankot dobott be abba a közös alapba, amelyből a világ legnagyobb, Genf mellett lévő részecskefizikai komplexumát (CERN) üzemeltetik. Durva közelítéssel minden magyar állampolgár, a csecsemőktől kezdve a nyugdíjasokig évi egy svájci frankkal járul hozzá a létesítmény fenntartásához, ez cikkünk írásakor 435 forint volt.

Azt szoktuk mondani, hogy ez minden évben egy kávé ára

– mondja Jurcsó Péter, aki jelenleg a CERN körülbelül hárommillió eszközének karbantartását menedzseli. A magyar informatikus-mérnök 1999-ben egy hat hónapos, webfejlesztéssel foglalkozó projektre érkezett a CERN-be (egyébként a World Wide Web 1989-ben ebben az intézményben született a nemzetközi együttmüködés támogatására, és 1993-ban tették közkinccsé), és ahogy mondta nekem, azelőtt sosem gondolta volna, hogy 26 év múlva is ott fog dolgozni. A szervezeten belül azonban már az első féléves megbízás után sorra nyíltak meg előtte a munkalehetőségek.

Jurcsó Péter, a CERN üzleti elemzője

Volt olyan időszak, amikor a humánerőforrás-gazdálkodás irányába lépdelt felfelé a szervezeti létrán, tett némi kitérőt a pénzügyi tervezés felé is, majd visszakanyarodott a mérnöki területekhez, újabban pedig a részecskegyorsító eszközeinek karbantartását tervezi.

Amikor arról kérdeztem, ez mégis mekkora feladat, csak annyit mondott, több itt a tűzoltókészülék, mint az alkalmazott.

Ennél nemzetközibb helyet nem tudok elképzelni, egyrészt Genf eleve arról híres, hogy itt az év minden napján van legalább egy ember a világ összes országából, másrészt a CERN olyan, mint egy kisebb város a városban

– mondja.

A CERN fenntartója és fejlesztője egy nemzetközi, kormányközi megállapodások alapján felállított szervezet, ez a működési forma leginkább az ENSZ-hez hasonlítható. Így Jurcsó Péter és társainak munkaadója nem tartozik egyetlen országhoz sem. A részecskefizikai kísérleti labornak jelenleg 2600 főállású munkatársa van, de amikor nagyüzem van, akkor őket több ezer kutató egészíti ki, akik a saját projektjeiken dolgoznak. A CERN-nek jelenleg 24 olyan teljes jogú finanszírozó tagja van, mint például Magyarország, az éves hozzájárulás számítása pedig elég különleges módon megy.

A befizetés alapja az adott tagország nettó nemzeti jövedelme, egy bizonyos költségalappal számolva. Egyszerűen fogalmazva ez az az összeg, amelyet egy országban szabadon el tud költeni a lakosság, az üzleti szféra és az állam együttesen. Magyarországnál ez átlagosan 101,6 milliárd svájci frank volt 2019-2021 között, ami Szerbia, Bulgária és Szlovákia után a negyedik legkisebb érték. A hozzájárulás éves összegét ennek arányában határozzák meg, a CERN legfőbb finanszírozója egyértelműen a német-angol-francia hármas.

A tagállamok kutatói alacsonyabb költségek mellett férnek hozzá az infrastruktúrához, mint azok, akik nem tagállamokból érkeznek, de a gyakorlatban ez természetesen sokkal bonyolultabb képlet, hiszen a CERN-ben sok száz vagy akár több ezer fős nemzetközi kutatócsoportok dolgoznak egyszerre a kísérleteken.

Mivel közpénzekből gazdálkodik, a CERN működésének alapadatai értelemszerűen nyilvánosak, de ezekből mégis csak közelítő képet lehet kapni arról, hogy például Magyarország mennyire használja ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a tagság kínál. Jelenleg a 2666 főállású alkalmazott közül mindössze 15 magyar, a részecskefizikai infrastruktúrát pedig 2023-ban összesen 12 370 kutató használta, ebből 83-an voltak magyarok. Érdekes módon az olasz kutatók erősen felülreprezentáltak (a tagállami hozzájáruláshoz képest) 1981 fővel, a legtöbb finanszírozást biztosító németek 2023-ban 1146, a franciák 768, a britek pedig 681 főt tudtak delegálni.

A CERN-ből a kutatók mellett a magyar üzleti szereplők is hasznot húzhatnának beszállítóként, de nem jellemző, hogy tolonganának a közbeszerzéseken. A legjelentősebb megbízást eddig a Magyar Tudományos Akadémia csillebérci Wigner Fizikai Kutatóközpontja nyerte el, egy időben komoly adatközponti szolgáltatást nyújtott Genfnek.

A CERN főleg föld alatti infrastruktúrája egy légifelvételen ábrázolva. Fotó: CERN

A CERN eddigi talán leghíresebb eredménye a Higgs-bozon létezésének megerősítése volt 2012-13-ban. Ez az a részecske, amelynek létezését Peter Higgs angol fizikus már 1960-ban elméleti alapon bemutatta, de kísérlettel csak 52 év múlva sikerült igazolni. A Higgs-bozon nélkülözhetetlen összetevője annak a modellnek, amellyel az elméleti fizikusok a természet alapvető részecskéit és erőit leírják.

Ez egy nagyon jelentős esemény volt az életünkben, a bejelentést felfokozott várakozás előzte meg, hiszen ahogy a kísérletek haladtak előre, itt házon belül is egyre jobban kezdték duruzsolni, hogy meglehet az áttörés

– meséli Jurcsó Péter.

Peter Higgs Nobel-díjas brit fizikus a CERN-ben. Fotó: CERN

A hadronütköztetőben a hétköznapi feladatok méreteit szinte lehetetlen elképzelni. Ha nagyítjuk a képet, akkor körülbelül úgy lehet modellezni, mintha egy-egy szúnyogot útnak indítanának New Yorkból és Londonból, és el kellene érni, hogy félúton találkozzanak. Ehhez a világon elképzelhető leghidegebb környezetet kellene biztosítani, hogy a találkozáskor végtelenül kis idő alatt a Napban találhatóhoz hasonlóan magas hőmérséklet keletkezzen.

Az infrastruktúra (pillanatnyi) energiaigénye adott esetben eléri a 200 megawattot, ez irdatlan mennyiség, atomerőmű blokkoknak megfelelő nagyságrend. A CERN évi 1,2 milliárd svájci frankos költségvetésének közel egytizedét az áramszámla alkotja. Az elektromos áram Franciaországból érkezik, ahol jellemzően atomenergia a forrása, de mivel sok francia háztartásban és intézményben elektromos alapú a fűtés, emiatt szezonálisan drága az áram, ezért a CERN ilyenkor a magas költségek elkerülése érdekében leáll, téli szünetet tart.

Fotó: CERN

November és március között a nagy kísérleti berendezések nem mennek, jellemzően ilyenkor folynak a karbantartások és fejlesztések, a kutatók pedig főleg a nyáron elvégzett kísérletek feldolgozásával vannak elfoglalva.