A Magyar Tudományos Akadémia és a kormány közötti vita egyik sarkalatos pontja az úgynevezett alapkutatások értelmezése. A csata tétje valójában az, hogy a magyar tudományos életet kormányzati kontroll alá helyezik, vagy marad a kutatói szabadság eddigi alapelve.
A kontroll az akadémiai intézményrendszer finanszírozásán keresztül jelenne meg, a pénzek jelentős részét ezentúl csak a szakminisztériumon keresztül adná oda a kormány, és a tárca beleszólna a kutatás irányvonalába is.
Palkovics László innovációs miniszter egyik érve a vitában az, hogy a kormány hatékonyabban szeretné meghatározni a pénzek felhasználását. Lovász László MTA-elnök szerint viszont Palkovics tökéletesen félreérti az alapkutatások lényegét, mert a miniszter olyanokat mond, mintha azt hinné, hogy a kutatók azt csinálnak, amit akarnak. Márpedig ez olyan szintű tévedés, hogy azt egyetlen szakemberről sem lehet feltételezni.
Alapkutatásnak leegyszerűsítve azokat a tevékenységeket nevezik, amelyeknek rövid távú és közvetlen ipari, gazdasági vagy akár szociális “haszna” még nem látszik. Ezzel szemben az alkalmazott kutatás valamilyen konkrét hasznosulási céllal indul. Az alapkutatások támadása azért dilettantizmus, mert azok eredményei nélkül sok esetben nem jöhet létre alkalmazott kutatás.
A héten annak lehettünk (korántsem először) tanúi, hogy az alapkutatásba ölt rengeteg pénz hogyan tud kissé váratlanul és viszonylag rövid idő alatt olyan terméket szülni, amely óriási hasznot hajt.
Egy új-zélandi egyetemekkel együttműködő cég bemutatta a világ első színes röntgenfelvételeit. Az alábbi képen például egy emberi csukló látható, rajta kívülről a karórával, illetve “belülről” az ujjpercek kezdeteivel.
Emberi csukló színes röntgenfelvétele. Fotó: CERN/Facebook
Az Inverse cikkében egy lábfej hasonló képe is látható.
Laikusként is könnyen el lehet képzelni, hogy mennyit segíthet a gyógyításon, ha az orvosok ilyen képek alapján diagnosztizálhatnak és határozhatják meg a terápiát.
A technológia alapjai a világ legnagyobb részecskefizikai kutatási szervénél (CERN) születtek meg az ezredforduló tájékán. Ez az a svájci központú részecskegyorsító, ahol többek között elméleti fizikai kérdésekre keresik a választ, emlékezetes például, hogy 2012-ben itt mutatták ki először a Higgs-bozon létezését is.
A létesítmény egy közös európai projekt, a benne résztvevő államok tavaly összesen 1,14 milliárd svájci frankot, azaz több mint 300 milliárd forintot adtak a működtetésére. Magyarország 1,8 milliárd forinttal járult hozzá a fenntartásához.
A színes röntgenfelvételt a Medipix nevű chip kifejlesztése tette lehetővé, az új-zélandi kutatócsoport erre alapozva tudta több mint 10 éves munkával elérni a saját eredményeit. Márpedig a Medipixnek kezdetben nem sok köze volt a gyógyászathoz, a feladata ugyanis az volt, hogy amikor a CERN munkája közben keletkező részecskéket felfogja, beazonosítsa azokat.
Így viszont alkalmas arra is, hogy az emberi testen átsugárzott elektromágneses hullám összetevőit azonosítsa. Ezeknek az összetevőknek az energiatartalma összefüggésben van azzal, hogy az emberi testben milyen molekulákon mentek keresztül, ezért a chip szét tudja választani például a vízről, a zsírmolekulákról vagy a csontok kalciumtartalmáról érkező hullámrészeket. A fejlesztők pedig olyan programot írtak, amely ezekből az adatokból elő tud állítani egy színes képet.
