A magyar hatóságok csak a kis értékű szabálytalanságokat látják meg az uniós forrásoknál. A hasonlóan látványos adatok miatt nem csoda, hogy az EU vonakodik a támogatások kifizetésével.
A rendszerváltás óta az első gyermek vállalása egyre későbbre tolódott, és sok csoportban csökkent a szülővé válás esélye, a harmadik gyermek megszületésének valószínűsége azonban nőtt, amiben a nagycsaládosokat érintő, viszonylag kiszámítható támogatásoknak is szerepük van.
Mennyit számít, hogy jobb, vagy rosszabbul szituált családba érkezik a baba? Hol találkozik a gyerek többet a nagyszüleivel, és kevesebbet az apjával?
A Kelet vs. Nyugat kérdésében a kormánypárti és az ellenzéki szavazók között olyan éles ellentétek alakultak ki, mintha a különböző táborok párhuzamos valóságban élnének.
Az elmúlt tíz évben az egyik leginkább EU-szkeptikus országból az EU-t a leginkább hasznosnak tartók közé került Magyarország.
A klímaváltozás nincs az ország legfontosabb problémái között a magyarok többsége szerint, és kevesebben fizetnék meg a környezetvédelem árát, mint a 90-es években.
A nagyobb jólléthez nemcsak minőségi oktatás és ellátás kell, hanem a dolgozni tudó és akaró lakosságban rejlő potenciál kiaknázására alkalmas állások is.
A magyar fiatalok gondolkodása a tipikus élethelyzetekről már csak körülbelül 12 éves csúszásban van Nyugat-Európához képest.
Európa-bajnokok voltunk az erőforrások felhasználásában, miközben lebetonoztuk az országot a régiós átlagnál alacsonyabb gazdasági növekedésért cserébe.
Hamarosan könyvesboltokba kerül a Társadalmi riport idei kiadása, a G7 a következő napokban exkluzív cikksorozatban mutatja be a kötet fejezeteit.