Vállalati részesedések átértékelése ritkán vált ki komolyabb figyelmet, két lengyelországi esettel azonban most mégis érdemes foglalkozni.
A vasút versenyhátránya részben technológiai kötöttségekből fakad, de ezen a téren olyan innovációk indultak el, amelyek növelik az ágazat potenciálját.
A szénipar az üvegházhatású gázok 30 százalékáért felel, de úgy tűnik, idén elkezdett visszaszorulni.
Minden igazolt fertőzött közel ötöde bányász Lengyelországban, ahol a legtöbb európai országgal ellentétben nem csökken a napi megbetegedések száma.
A Carbon Tracker elemzése szerint az olajiparban sokkal nagyobb kockázatok vannak, mint amit a pénzpiacok megmutatnak.
Tavaly első alkalommal haladta meg 2015 óta az új szénerőművek kapacitása a leszereltekét, elsősorban a kínai fejlesztések miatt.
Egy év alatt mintegy 10 százalékkal csökkent a szénfogyasztás, a 2030-as célokat akár már idén elérhetik. Úgy tűnik, az utolsónak szánt szénerőmű sem épül meg.
Nem véletlenül döntöttek úgy Mészáros Lőrincék, hogy inkább mégis eladják a legnagyobb magyar szénerőművet. Annyira megdrágultak a szennyezési jogok, hogy ebben a formában szinte biztos a vastag bukó 2021-től.
Egyre nagyobb energiaráfordítással lehet csak felhasználni a fosszilis energiahordozókat, így szerepük a klímaváltozástól függetlenül is megkérdőjeleződik.
A forró nyaraktól szenvedő Ausztráliában a baloldal az éghajlatváltozás megfékezését ígérte, a jobboldal a szénbányászatot preferálta. Mégis az utóbbi nyert.