A szinte hagyományosan alacsony fizetéseket adó kulturális, szórakoztató ágazat sajátos módon vészeli át a munkaerőpiaci feszültségeket.
Sokan csalódtak a vendéglátásban a járvány hullámaival együtt mozgó leépítési hullámok miatt. A rosszabb munkakörülmények, a szürkefoglalkoztatás hosszabb távon hátrány más szektorokhoz képest.
Bár az ország egészében még többen keresnek állást, mint a járvány előtt, egyes régiókban már nem ez a helyzet, néhány ágazat pedig már munkaerőhiánnyal küzd.
Az elektromos autók népszerűsége segíti a talpra állást, az autógyárak a teljes kapacitás környékén működnek. A beszállító cégeknél viszont éles törések mutatkoznak.
„Majd úgyis hazamennek" - mondták a németek a hatvanas években, mondja a lengyel és magyar kormány ma. Németországból nem mentek haza.
A külföldiek munkavállalását korlátozó intézkedések enyhítése ellenére nem találni munkaerőt a japán szolgáltatószektorban. Megoldásnak marad az automatizáció.
Nem célja többé az egyedi kormánydöntéssel adott nagyvállalati támogatásoknak, hogy munkahelyeket hozzanak létre. A kérdés már csak az, hogy miért pont most döntöttek így.
A monoton, unalmas, agyzsibbasztó feladatokat adják át a robotoknak, hogy az emberek az értelmesebb munkákat végezzék.
Egy fizikai munkásért több százezer forintot kell fizetniük a cégeknek a közvetítőnek, egy irodai alkalmazottnál ez 1,5 millió forint is lehet.
Hiába egyre nehezebb munkaerőt találni, mégis a személyes képességek lettek egyre fontosabbak az álláskeresésnél. Mit néznek a munkaerő-közvetítők?