Elkerülhetetlennek látszik a félévnyi visszaesés, 2023 egésze pedig gazdasági stagnálást hozhat, redőnyt lehúzó vállalatokkal, emelkedő munkanélküliséggel és nehéz helyzetbe kerülő háztartásokkal.
Az MNB újabb fegyvereket vet be az infláció ellen, de nem biztos, hogy ezek hatékonyak lesznek. Ortodox monetáris politika irányába tett lépéseket, és ezek növelhetik a hitelességét.
Gyakorlatilag a török lírával és az argentin pesóval versenyeztünk az utolsó helyért.
Nagyon nehéz ma közép- és hosszútávra megjósolni az átlagos kamatszintet, az elemző azonban mégsem mondhatja, hogy „a fene sem tudja”.
A 2008-as válság után a magyar monetáris politika korábban nem használt eszközökkel is a növekedés felpörgetésére fókuszált. A járvány hagyományosabb pénzpolitikai válaszokat hozott.
Ha a választást követően nem körvonalazódik gazdaságpolitikai fordulat, a külső nyomás enyhülése nem lesz elegendő ahhoz, hogy a hazai infláció visszatérjen az egyensúlyi szintjére.
Az energiarendszerek karbonsemlegesítése, az energiahatékonyság javítása sokba kerül – a jegybankok tudnak abban segíteni, hogy a finanszírozási költség alacsonyabb legyen, és megérje ezeket a beruházásokat elindítani.
Az Európai Központi Bank kész átlépni a Rubiconon, és az inflációval szembeni harc jegyében feladni az utóbbi években folytatott ultra laza monetáris politikáját.
Hat aranyrúdból, amellyel az első háromnegyed évben nőttek a jegybanki tartalékok a világban, majdnem pontosan egy az MNB páncéltermében kötött ki.
Minden jel arra mutat, hogy a magyar kamatemelési ciklus hosszabb, a tetőzés pedig magasabb lesz, mint amire a nyári hónapokban számítottunk.