A két diszkontlánc árazása az alapvető élelmiszereknél annyira minimális eltéréseket mutat, hogy néha az volt az érzésünk, ez nem is két cég, hanem egy.
Még nem is kapható, de már előre megy a felhajtás a sima fehér pólók és kapucnis pulóverek iránt, amelyeken elöl csak egy vonalkód, hátul pedig a cég logója van.
Nem nagy meglepetés, hogy nyáron olcsóbbak a hazai zöldségek, és ez lefelé viszi a bevásárlás költségét. Számolásunk szerint a Lidl-nél jobban érvényesült a trend, mint az Aldinál, de mindkét láncban árcsökkenés van.
Ilyen az, ha egy olcsó termékből kevés van, de a keresletet a divat az egekbe tolja.
Márciusban rengeteg embert vettek fel a nagy roham miatt az élelmiszerláncok, erősen kérdéses azonban, hogy közülük hányat tartanak meg akár középtávon.
Legutóbb az Aldit saját módszereink szerint 6 százalékkal drágábbnak mértük a Lidlnél, május végére azonban a Lidl felhúzta árait a versenytársához.
Készítettünk egy 42 elemből álló bevásárlólistát, és elmentünk az Aldiba, illetve a Lidlbe, hogy megnézzük, milyen eltérések vannak a két diszkontlánc árazásában.
A vevők elképesztő trükkökkel lassíthatják a diszkontok kasszásait, de az egymással versengő pénztárosok miatt alig van esélyük. Kasszások a kasszázásról.
Vagy saját tartóba rakja a vásárló a zöldséget, vagy helyben vehet szövetzsákot, más lehetőség nincs.
Van, akit lelkileg, de van, akit fizikailag terhel meg a diszkontos munka. Az olcsó termékekért és a magas fizetésekért súlyos árat fizetnek a dolgozók.