Éppen fél évvel ezelőtt, január végén állítottunk össze egy szubjektív G7 bevásárlólistát, és mentünk el a két népszerű diszkontláncba, hogy megnézzük, mennyit fizettünk volna a kosarunkért a kasszánál. Azóta minden hónap utolsó napján megismételtük a próbavásárlást, ugyanazzal a 42 termékkel, ugyanazokkal a mennyiségekkel.

A hangsúlyozottan nem reprezentatív bevásárlólista a bekezdés végén lévő csillagra kattintva nézhető meg, a szintén egyedileg kitalált módszertanunkról pedig az első cikkünkben írtunk részletesebben.^*Burgonya 3 kg
Cukor 0,5 kg
Liszt 1 kg
Olaj 1 l
Vaj 0,25 kg
Félbarna kenyér 3 kg
Zsemle 0,5 kg
Kifli 0,5 kg
ESL tej 1,5% 1 l
ESL tej 2,8% 1 l
Tejföl 20% 0,5 l
Natúr joghurt 0,5 l
Kefir 0,5 l
Paradicsom 1 kg
TV paprika 0,5 kg
Sárgarépa 0,5 kg
Fehérrépa 0,2 kg
Alma 1 kg
Banán 0,5 kg
Örölt kávé, 100% Arabica 0,25 kg
Csirkemell 1 kg
Pulykamell 1 kg
Sertés darált hús, 20% zsírtartalom 0,5 kg
Sertéspárizsi 0,2 kg
WC-papír, kétrétegű, 2 tekercs
Coca Cola 1 l
Zabital 1 l
Rizs 0,5 kg
Spagetti tészta 0,25 kg
Tojás 10 darab
Vöröshagyma 0,25 kg
Kígyóuborka 1 darab
Szénsavas ásványvíz 3 l
Só 0,05 kg
Rögös túró 0,2 kg
Gouda sajt 0,2 kg
Sertéskaraj 1 kg
Trappista sajt 0,2 kg
Kakaós/fahéjas csiga 0,2 kg
Uht tej 1,5% 1 l
Uht tej 2,8% 1 l

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz Aldi és a Lidl árait a járvány is alig tudta szétrázniKészítettünk egy 42 elemből álló bevásárlólistát, és elmentünk az Aldiba, illetve a Lidlbe, hogy megnézzük, milyen eltérések vannak a két diszkontlánc árazásában.

Idén január és július között rengeteg minden történt, a márciusban kitört – és egészen május elejéig korlátozásokkal járó – koronavírus-járvány alaposan felforgatta az élelmiszer-kereskedelmet is, ám ebből a szempontból különösen érdekes, hogy az Aldi és a Lidl árazása kiugróan erős hullámzást egy-két kivételtől eltekintve nem mutatott.

Az alábbi grafikon azt mutatja meg, hogy az Aldiban 40 terméknél hogyan alakultak az árak az elmúlt hat hónapban, ha minden termék január végi árát 100-nak vesszük (a grafikon alsó részében lévő jelmagyarázatnál az egér mozgatásával az egyes termékek külön is láthatók, kattintással pedig kivehetők-visszahelyezhetők).

Ugyanez a Lidlben így nézett ki:

Rögtön látszik, hogy az alma és a narancs ára durván a kétszeresére ugrott január óta, a paradicsom, a paprika, az uborka pedig közel a felére esett, amiben természetesen nem sok meglepetés van, csak látványosan jelzi a szezonalitás hatását (a sárgarépa jelentős drágulása viszont az idei meglepő kivétel).

Ha az olyan alapvetőnek számító élelmiszerek árát nézzük, mint a burgonya, a cukor, a liszt, az olaj, a kenyér vagy a tejtermékek, akkor az árak végig csak egy viszonylag szűk sávban mozogtak, a januári bázishoz képest legfeljebb 5-8 százalékkal nőttek vagy csökkentek. Érdekes, hogy a Magyarországon „alapsajtnak” számító trappista árát sokkal jobban rángatja a piac, mint például a népszerűsége alapján másodvonalas goudájét, utóbbira valószínűleg stabil hosszú távú szerződése van a diszkontoknak, mert fél év alatt semmit sem moccant az ára.

Mit eredményeztek összességében ezek az ellentétes mozgások? Ha valóban minden hónap végén megvásároltuk volna a kérdéses termékeket az adott mennyiségben, akkor fél év alatt az Aldiban 2,5, a Lidl-ben pedig 6,7 százalékos csökkenést tapasztaltunk volna (de hangsúlyozzuk, hogy ez csak a saját kosarunkra érvényes adat).

Ezek alapján mi szubjektív alapon élelmiszer-deflációt tapasztaltunk az elmúlt fél évben, de ennek oka elsősorban a szezonális zöldségek és gyümölcsök alacsonyabb ára lehet. A jövő januári adatfelvételünk ebből a szempontból várhatóan reálisabb képet fog adni a változásokról.

Ezt erősíti meg egyébként a KSH ma közzétett, meglepően magas júliusi inflációs adata is. Az előző év azonos időszakához képest mért 3,8 százalékos pénzromláshoz ugyanis legnagyobb mértékben az élelmiszerek járultak hozzá, ezek 2019 júliusához képest 7,8 százalékkal drágultak a statisztikai hivatal fogyasztói kosara és adatfelvétele szerint. Különösen az idényáras élelmiszereknél (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs) látványos az áremelkedés (17,1 százalék), de sokat drágult a párizsi és a kolbász (16,1), a cukor (14,5), a szalámi, szárazkolbász és sonka (11,5), valamint a tojás (8,9 százalék) is.

A mi bevásárlókosarunkhoz visszatérve, ez január végén 16,6 – 16,8 ezer forintba került, július végén pedig csak 15,6 – 16,4 ezer forintot fizettünk volna érte. A vizsgált időszak elején és végén egyaránt a Lidl volt (számunkra) összességében az olcsóbb, de időközben ez nem mindig volt így. Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy a két diszkont között mi mekkora összesített árkülönbséget tapasztaltunk az elmúlt időszakban.

Ahogy azt hónapról-hónapra az egyes cikkeinkben jeleztük, az általunk vizsgált termékek közel felénél általában egyetlen forint árkülönbség sincs a két diszkontban. Bár igaz, hogy nem mindig ugyanazok a termékek kerülnek ugyanannyiba az Aldiban és a Lidlben, tapasztalataink szerint a két lánc árképzése ennek ellenére is nagyon együtt mozog.

Július végén a kosarunkban lévő 42 termékből 17 ára forintra megegyezett, ha pedig eltekintünk 5 százalékos különbségtől, akkor 25 termékre mondhatjuk, hogy mindegy, hol vettük volna meg (minőségi szempontokat természetesen nem vehetünk figyelembe, de igyekeztünk olyan szabványos termékeket választani a listánkra, amelyeknél a minőség nem tud szélsőségesen eltérni egymástól).

A júliusi árkülönbségeket az alábbi ábra mutatja:

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Vállalat Aldi árak diszkont élelmiszer kiskereskedelem Lidl Olvasson tovább a kategóriában