Egy sokszereplős afrikai katonai összecsapás destabilizálná az egész térséget, komoly migrációs fenyegetést jelentve Európa felé.
A gazdasági racionalitás talaján nehéz jó okot találni az akkugyártás támogatására, de a változó világrend és a külpolitikai pávatánc magyarázhatja a dolgot.
A magyar külpolitika számára így maradnak a hangzatos kiállások, de a kárpátaljai magyarok érdekében tenni korlátozottan tud.
A Miniszterelnökségen a "konnektivitás" növelésével akarják biztosítani a felzárkózást, de a magyar gazdaság kapcsolatrendszerét csak kisebb részt a kormány, és nagyobb részt a világgazdaság szerkezete és multik üzleti érdekei alakítják.
A beígért magyar támogatásokból még semmi nem érkezett a boszniai szerb gazdálkodóknak, noha a magyar kormány látszólag továbbra is fő támogatója a Bosznia-Hercegovinától elszakadást zászlajára tűző Milorad Dodik boszniai szerb vezetőnek.
A közvetlen előzmények csak néhány hónapra nyúlnak vissza, de ezek több évtizedes konfliktusra és több évszázados ellentétre rakódtak rá. Mit lép a hadsereget készenlétbe helyező Vucic?
A befektetések egyre inkább „baráti" országokban koncentrálódnak, Európában Kína szerepe csökken, Amerikáé nő. Magyarország kilóg a sorból, ami egyes értelmezések szerint ravasz, mások szerint kockázatos dolog.
A háború után meglóduló energiaárak alaposan kitömték a katari államkasszát, és a pénzt nem restek részben a külpolitikai céljaik mentén befektetni.
A világgazdaság ma már nem a globalizációról szól, ez nekünk még jól is jöhet, de tartogat magában veszélyeket is.
A feltörekvő világ szerint a nyugati dominancia gyengülése igazságosabb világrendet hoz majd; a nemzetközi kapcsolatok teoretikusai szerint azonban instabil évtizedek jöhetnek.