A magyar államnak a negatív felhangok ellenére nincsenek adósságfinanszírozási problémái, nem érdemes az ördögöt a falra festeni.
Több mint egy évtized után újra ikerdeficit alakult ki, azaz egyszerre negatív a költségvetés és a külső fizetési mérleg egyenlege. Sok azonban a különbség a 2000-es évekhez képest.
A kiigazításra szükség volt, a befektetőknek ennek ellenére nem tetszett. Miért történhetett ez?
A Bizottság javaslata után az Európai Tanácsnak kell majd döntenie a pénzügyi lazaság 2023-as meghosszabbításáról.
Az utóbbi években a magyar gazdaság tartósan az uniós és régiós átlag felett tudott növekedni, az egyensúlytalanságok miatt azonban elkerülhetetlen a gazdaságpolitikai fordulat.
Az infláció leszorítása nem lehetséges a túlpörgetett növekedés lassítása nélkül, ha az állam tovább költekezik, akkor hiába emeli az alapkamatot a jegybank.
A kormány el akarta és akarja kerülni a számszerű módosítást, a nyilvános vita során ugyanis kiderülne, hogy a lépések mennyire szolgálják valóban a válságkezelést.
Lehet, hogy a tőkepiac érzéketlen az európai értékrendre, a demokráciára, a jogállamiságra, de a politikai kockázat megnövekedését azonnal beárazza.
Nem tétlenkedik az MNB, államkötvény-vásárlásai szinte teljesen fedezik az államháztartás idei nettó finanszírozási igényét.
Az alacsony államháztartási hiány és csökkenő államadósság-pálya feladása egyrészt kényszer, másrészt a nemzetközi fősodorba illeszkedő, tudatos döntés.