(A szerző a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A részletesen hétvégén kihirdetett, összesen 2000 milliárd forint értékű költségvetési kiigazítási csomagra nagyon nagy szükség volt. A magyar költségvetés hiánya az elmúlt években elképesztő módon elszaladt. Egy része persze magyarázható a pandémia miatt kikényszerített, akkor még egyszerinek hitt kiadási tételekkel, de sajnos tavaly nyár óta a befektetők kénytelen voltak azzal szembesülni, hogy látványosan és befektetői szemmel indokolatlanul nagy hiányt szedett össze a magyar költségvetés. Olyan tételeket fizetett ki az állam, amelyek simán beleférnek a helikopterpénz fogalmába.^*Ezzel azt a helyzetet írják le a közgazdászok, amikor az állam szabadon elkölthető pénzt szór az emberek közé, hogy ezzel ösztönözze a fogyasztást és a gazdasági növekedést.

Az alábbiakban megpróbálom intézményi befektetői oldalról átnézni a 2022-es csomagot, különös hangsúlyt helyezve arra, hogy a csomagban mi az, ami nem tetszett a külföldi befektetőknek. Nagyon örömteli, hogy a magyar kormánynak az elmúlt években jelentősen sikerült növelni az államadósság belföldi finanszírozásának mértékét, de egyelőre még messze vagyunk attól, hogy a külföldi befektetők nélkül tudjuk magunkat finanszírozni. Ez sajnos axióma, lehet vele vitatkozni, csak felesleges.

Fontosnak tartom, hogy el tudjuk képzelni az úgynevezett külföldi intézményi befektetőt: ül valahol Európában, Amerikában, Ázsiában az irodájában, magyar aggyal felfoghatatlan összeg felett diszponál, egyszerre több tucat fejlődő és fejlett piacba fektet. Számára a magyar egy kis piac, akármilyen szempont alapján a számára befektetési célpontként szóba jöhető országok között valahol a lista alján szerepel. Ha minden nagyon klappol, jók a makroszámok, jók a fundamentumok, vagy valamilyen látványos „turnaround” sztorit^*Amikor egy kedvezőtlen helyzet hirtelen pozitív irányba változik. lát Magyarországban, akkor a portfólió egy kis részét befekteti a magyar piacon. De az ingerküszöbe a magyar piaccal kapcsolatban elég alacsonyan van. Ha valami nem jó, romlanak a számok, nem érzi komfortosan magát a magyar befektetésekkel kapcsolatban, akkor nem ide fektet be. Van még a listáján jó pár tucat ország megannyi befektetési lehetőséggel, nem fog azzal vesződni, hogy felesleges kockázatot vállaljon bármilyen magyar eszközzel.

Mik azok az elemek, amelyek újabb kérdőjeleket vetettek fel a külföldi befektetőkben?

A kiigazítási csomag valós célja

Amit lát egy külföldi befektető, hogy a hiányszámok magasak, tendenciájuk különösen rossz. Ha kicsit jobban beleásta magát a magyar gazdasági helyzetbe, akkor azzal is tisztában van, hogy az egyszeri helikopterpénzen kívül itt bizony keletkezik egy évente ezer milliárdos hiány amiatt, hogy a magyar lakosság a valós piaci árnál lényegesen alacsonyabb áron kapja a gázt, áramot, a benzint. Ha esetleg ezzel nem lett volna tisztában, hamar tudatták vele, hogy külön alapot hoz létre a magyar kormány ennek finanszírozására.

Nem azzal van baja, hogy az állam beleavatkozik a piacba, számtalan országban próbálják csökkenteni a lakosság terheit, áfa- és/vagy a jövedéki adó csökkentéstől kezdve a rászorultsági elv alapján támogatott formán keresztül sok mindent bevetettek. A baj a mértékkel van. Hogy itt mindenki, válogatás nélkül a piaci ár felén, harmadán kapja a rezsitermékeket.

Jogosan teszi fel a kérdést, hogy neki kellene finanszíroznia ezt? Ha csak a régióban körülnéz, akkor a lengyel 10 éves állampapírt 6,5 százalékon, a románt 8 százalékon tudja megvenni, míg a magyar 10 éves állampapír hozama jelenleg kicsit van csak 7 százalék fölött. Vajon milyen logika alapján kellene neki a magyar állampapírt választania?

Kommunikáció és tartalom

Május 25-én, napközben a forint látványos gyengülésbe kapcsolt, délután Orbán Viktor bejelentette, hogy aznap este a Facebook-on (!) fontos bejelentést tesz. Csak zárójelben kérdezném, hogy ha a kiigazítási csomag címzettjei a külföldi befektetők lettek volna, akkor a Facebookon kell egy ilyen horderejű témát bedobni? A magyar miniszterelnök be is jelentett egy „1000 milliárd forintot meghaladó különadó csomagot”, tételesen felsorolva az ágazatokat, amelyeknek befizetőknek kell lenniük. Pontos számok, tételes felsorolások nem voltak.

Másnap Nagy Márton és Gulyás Gergely beavatta a részletekbe a médiát, ami nagyjából abból állt, hogy az „extraadókat” azért vetik ki, mert azok a speciális piaci körülményeknek köszönhetőek, végösszege 800 milliárd forint lesz, mellesleg az állam majd visszafog beruházásokat még 1200 milliárd forint értékben. Az nem derült ki, hogy egészen pontosan kinek mennyi az annyi, az Aranykönyv említésén kívül túl sok konkrétum nem hangzott el. Kizárt dolognak tartom, hogy bármelyik külföldi beírta volna a Google keresőbe, hogy „Aranykönyv”.^*Ez a Magyar Nemzeti Bank éves kiadványa a magyar pénzintézeti szektor részletes mutatóival.

A beruházások visszafogásának részletezésére szintén nem került sor. Pontosan mit, milyen összegben, csak ideiglenesen vagy végleg törlik azokat a beruházásokat. Azóta eltelt több mint egy hét, és mindig nincs tételesen kibontva az intézkedési csomag kiadási oldala. Ha a külföldi befektető vette is a fáradtságot, hogy a hétvége előtt átolvassa az intézkedéscsomag részleteit, nem lett sokkal okosabb. Több ideje és valószínűleg már kedve se nagyon van ezzel foglalkozni. Van más dolga is, elég helyre tudja allokálni a befektetendő eszközeit.

Kormányalakítás és felelősségi körök

Az elmúlt években a magyar gazdaságpolitika kétfejű volt. Elég éles és látványos verbális kommunikáció zajlott a Varga Mihály vezette Pénzügyminisztérium és a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank között. A helyzet annyiban változott az új kormány felállásával, hogy a potenciális, a magyar gazdaságpolitikát meghatározók száma Nagy Márton miniszteri kinevezésével eggyel nőtt. Most már hárman vannak.

Valahol jogosan teszi fel a kérdést a hétköznapi külföldi befektető, hogy akkor most mi is van? Ki a főnök? Ki határozza meg a stratégiát? Ki miért felel? Egyáltalán, ha már két dudás se fért el egy csárdában, akkor hárman hogyan fognak?

Egy példa az összevisszaságról, csak erről a hétről: Virág Barnabás a május 31-i kamatemelés kapcsán tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy szerintük a májusi inflációs adat 10,5 százalék vagy afölötti lesz, a következő hónapokban is két számjegyű adatok valószínűek, és év végével indulhat csökkenésnek a pénzromlás üteme. Másnap Nagy Márton már azt nyilatkozta, hogy a 2022-es éves átlagos infláció lesz 10 százalék fölött, jövőre az átlagos infláció 5 százalékos szintre csökkenhet. Tulajdonképpen ki is felel a monetáris politikáért? Kinek a feladata a kamatemelési és az inflációs pálya menedzselése? Jó lenne pontosan leírni a munkaköröket és a felelősségi viszonyokat, mert kicsit félő, hogy a következő négy évben a három gazdasági vezető állandóan egymás torkát szorongatja.

Amit végképp nem ért a külföldi befektető, hogy mi ez az állandó harc Brüsszellel, és mi ez a nagy oroszbarátság. Ők is tisztában vannak vele, hogy az EU-s pénzekre Magyarországnak szüksége van. Anélkül se egyensúly, se növekedés nincs. Ennek ellenére állandóan megy a kommunikációs szájkarate. Ha pedig az orosz-ukrán háború kapcsán bármilyen pozitívumot el lehet mondani, akkor az az, hogy példaértékűen gyorsan zárt össze a fejlett világ, az oroszok ellen. A legtöbb fejlődő piacra befektetőnek volt orosz kitettsége, pontosan tudják, milyen az, amikor egyik napról a másikra nullázódik le egy befektetés értéke. Ha bármilyen szinten összemosódik számára Magyarország az agresszor Oroszországgal, akkor nem csak nem fektet be ide, de ki is húzza a listáról Magyarországot.

A kiigazítási csomag mértéke meghaladta az előzetes várakozásokat. Elég erős jelzés volt a magyar kormány részéről, hogy komolyan veszik a hiány csökkentését, mindenféleképpen szeretnék megakadályozni az adósságcsapdát. A piaci reakció mégis negatív volt. A kötvényhozamok tovább emelkedtek, a forint tovább gyengült, vagyis a külföldi befektetőknek nem tetszett a csomag ebben a formában.  A fentebb leírt okok nem külön-külön, hanem együtt okozzák a csalódottságot.

Ha valóban komoly a szándék, és gondolom az, hogy a külföldi befektetőkre a továbbiakban is számít a magyar kormány, meg kellene őket győzni. Roadshow-kal, befektetői találkozókkal, kicsit (sokkal) több részlettel, és kicsit hosszabb távú, valódi gazdaságpolitikai programmal. És meg kellene egyezni az EU-val, hogy Magyarország hozzáférhessen az EU-s forrásokhoz. Enélkül minden rövidtávú akcióterv csak tűzoltás. A lengyeleknek sikerült. Nekünk is muszáj.

Fontosnak tartjuk a használható tudást nyújtó elemzéseket, a higgadt, szakértői véleményeket. A rovat támogatója a Boston Consulting Group.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz államadósság befektetők költségvetési hiány kormány rezsicsökkentés Olvasson tovább a kategóriában