(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Ebben a cikkben arra szeretnék választ találni, vajon mekkora baj, ha elszáll a költségvetési hiány és megugrik az államadósság.
Az írás apropóját az adja, hogy augusztus végén elismerte a Pénzügyminisztérium, hogy az államháztartás hiánya idén a GDP 7-9 százalék között lehet (szemben a korábban kommunikált 3 százalék alattival), majd az MNB elnöke tett közzé egy írást, melyben felveti azt, hogy 2022-ig el lehet engedni hiányt és az adósságot is. Ez a gondolat szöges ellentétben áll a mögöttünk álló egy évtized magyar gazdaságpolitikájának az alacsony költségvetési hiányt és az államadósság csökkentését hirdető alaptételével.
Mi az oka a 180 fokos fordulatnak?
Az előző gazdasági válság (a 2008-2009-es nagy pénzügyi válság) és az utána kialakuló európai adósságválság (2011-2012) fő üzenete az volt, hogy a makrogazdasági egyensúlytalanságok veszélyesek, azokat el kell kerülni. Az egyik kiemelt veszélyt pedig a túlzott államháztartási hiány jelentette. Azok az EU-tagországok, ahol túl magas volt a hiány, szamárpadra lettek ültetve*ez volt a túlzott hiány eljárás – angolul Excessive Deficit Procedure. Szigorú brüsszeli gyámkodás mellett kellett lecsökkenteni a hiányt. A sikert az jelentette, ha sikerült a hiányt lefaragni a GDP 3 százaléka alá, illetve az államadósság emelkedő trendjét megállítani, majd megfordítani. Ez a gondolkodás jellemezte a magyar és az európai gazdaságpolitikát egészen mostanáig. Magyarországon sajátos csomagolást kapott ez a történet a gazdaságpolitikai önállóság visszaszerzésével, az államadósság ellen nyert csatával és a történelmi szabadságharcos mentalitás összefésülésével.
De a gazdaságpolitikában nincs tartós állandóság – a célszerűnek/szükségesnek gondolt gazdaságpolitikai csapásirány a gazdasági, a társadalmi és a politikai konstelláció függvényében változik. Egy nagy horderejű gazdaságpolitikai fordulat előfeltétele a fenti tényezők radikális változása. Ezt hozta el a koronavírus-pandémia.
Ha most megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy a koronavírus-válság kezelésének gazdaságpolitikai módszere országról országra rendkívül hasonló elemeket tartalmaz. A két legfontosabb dimenziója a válságkezelésnek az állami kiadások növelése és a kamatok csökkentése. Vagyis adósodjunk el, de úgy, hogy annak a költsége legyen minimális. Lehetőleg nem több, mint nulla. Ha nem lehet, akkor csak kicsit több, mint zéró.
Emlékezetes történet a nagyotmondó Münchhausen báróé, aki egy mocsárba esve saját parókájának copfjánál fogva húzta ki magát az ingoványból. Képletesen, a gazdaságpolitikában nagyjából ezt csinálja most az egész világ. Magyarország és a magyar gazdaságpolitika nem kivétel: a nemzetközi fősodorba illeszkedik a hazai válságkezelés. Igaz ez a fő irányvonalra (az alacsony kamatkörnyezet fenntartása, illetve az állami pénzcsap megnyitása) és az alkalmazott fiskális és monetáris politikai megoldásokra egyaránt.
A legtöbb EU-tagországban ma már 8-10 százalék körüli államháztartási hiánnyal számolnak 2020-ra. Nem reális ragaszkodni a 3-4 százalék alatti hiányhoz Magyarországon, de nem is szükséges. A 2010-es éveket jellemző szigorú államháztartási politika és a koronaválság kezelése összeegyeztethetetlen. Új szelek fújnak a gazdaságpolitikában. A közgazdaságtani szakirodalomban találni olyan írásokat*Glocker, Sestieri and Towbin (2019) Time-Varying Fiscal Spending Multipliers in the UK, Journal of Macroeconomics, Vol. 60, 2019; Bredemeier, Falko and Schabert (2015) Fiscal Policy, Interest Rate Spreads, and the Zero Lower Bound, IZA Discussion Paper No. 8993, amelyek azt valószínűsítik, hogy
a válságból való kilábalás során a költségvetési költekezés, a magas államháztartási hiány hatékony eszköz lehet.
Mindennek fényében a hazai gazdaságpolitikai fordulat – vagyis az alacsony államháztartási hiány és csökkenő államadósság-pálya fenntartásának feladása – egyrészt kényszerű következménye a koronaválságnak, másrészt tudatos gazdaságpolitikai döntés, amely a nemzetközi fősodorba illeszkedik.
Ilyen körülmények között nem várható, hogy Magyarországot „megbüntetik” a nemzetközi pénzügyi piacok, a hitelminősítők vagy a brüsszeli bürokraták, vagyis ebből nem lesz baj. Baj abból lehet majd – amire a jegybank elnöke is felhívja írásában a figyelmet – ha az újbóli állami eladósodási hullám nem a gazdasági szerkezet modernizációját, a versenyképesség javítását szolgálja.
Közélet
Gyomros a magyar gazdaságnak: fél hónapra teljesen leállhat Budapesten a konténerszállítás
Olyan rosszul ütemezték a pályafelújítást, hogy a nemzetközi áruforgalom tizedét lebonyolító terminálok egyikére sem lehet majd eljutni.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
A földgáznál már lazán kiválthatná a kormány az orosz szállításokat
Az orosz gáz nagy részét már akkor is nélkülözni lehetne, ha a külügyminiszter tárgyalásain lebeszélt ügyleteknek csak a fele valósul meg.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
