Az európai recesszió, Németország agóniája, sokkal fenyegetőbb rém, mint amit az olajpiac jelenthet.
Egyre több adat bizonyítja, hogy az elmúlt hónapok drágulása a vállalati nyereségek jelentős növekedésével járt együtt.
1960 óta azokat az időszakokat, amikor hosszabb ideig nőttek az árak és a bérek is, ritkán követte olyan periódus, amikor magas maradt az infláció.
A cégek már nemcsak az árakat, hanem az ellátásbiztonságot is nézik a beszállítóik kiválasztásakor, ennek viszont felára van.
Nemcsak a gazdasági szereplők, de a piaci elemzők és a hitelminősítők is elismerik a 2013 óta folytatott monetáris politika eredményességét.
A visszaesést nagyon gyengén, a lassulást általában egy fokkal jobban előre tudják jelezni. A 2004 és 2018 közötti prognózisokat kielemezve az is látszik, hogy a magyar jóslatoknak jobban hihetünk.
Arra figyelmeztetik a legnagyobb gazdaságokat, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, amiket a kétezres évek elején elkövettek.
De az utóbbi időben csúnyán mellélőttek a növekedési jóslataikkal.
Visszatérő téma közgazdászok körében, hogyan lesz képes a világ felvenni a harcot a következő gazdasági válsággal. Az IMF-nek van egy ötlete.
A világ adósságállománya tavaly elérte a 184 ezer milliárd dollárt, ami új rekord. A világ minden lakójára 86 ezer dollár tartozás jutott 2017 végén.