(A szerző a Magyar Nemzeti Bank főközgazdásza és ügyvezető igazgatója. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Király Júlia július 1-én írt cikkében – amelyet Bod Péter Ákos korábbi cikkére adott válaszomra írt – hangot adott a jegybanki előrejelzésekről, a jegybanki eszköztár alakulásáról, a monetáris politika eredményességről alkotott véleményének. Nem fog meglepődni a tisztelt olvasó, hogy nézőpontom a cikkében leírtakkal szögesen ellentétes.
Tények hosszú sorát lehetne felsorakoztatni a bemutatott múltra vonatkozó állítások féloldalas vagy téves volta mellett, majd a jövőről alkotott – szokásosan – pesszimista képpel vitába szállni. Nem sok értelme lenne.
Miközben Király Júlia azzal vádol, hogy „feleslegesnek ítélt adatok elhagyásával, az adatok megfelelő csoportosításával, a minket igazoló számok kiemelésével valószínűleg újabb sikersztorit lehet majd felrajzolni”, elegendő lenne rámutatni, hogy írásának már az első ábrája ékes példája arra, hogyan lehet az adatok megfelelő csoportosításával, a minket igazoló számok kiemelésével kellően borús képet felrajzolni. Király egy különös országcsoporthoz (egy nem EU-ország, egyes eurozónatagok és egyes nem eurózónatagok csoportjához) hasonlította Magyarországot az ábráján, ráadásul az idősort éppen a trendfordulóig mutatja csak be. Ha azonban az ábra „véletlenül” nem érne véget 2012 közepén, mindjárt más – a cikkben vázolttal merőben ellentétes – kép rajzolódna ki. De ekkor természetesen kénytelen lenne elismerni a 2010 után folytatott gazdaságpolitikának a piac által is elismert eredményességét – éppen azon az ábrán látszódó kockázati felár csökkenése (és nem növekedése) nyomán. Illetve nem is, hiszen bizonyára előkerülne az összes gazdasági sikerre adható bevett magyarázat: szerencsénk volt.
A magyar kockázati felár (5 éves CDS) alakulása a régiós átlaghoz viszonyítva
Forrás: Datastream
A Király Júlia szerint „lassan elemeire széteső jegybanki eszköztár” köszöni szépen, de jól (és egyben) van. Egyes elemei továbbra is elősegítik, hogy a jegybanki lépések transzmissziója a hozamgörbe egészén hatékonyan megtörténjen. Tudjuk, hogy összetett – okkal csináljuk. És örülünk, hogy nemcsak a gazdasági szereplők, de a piaci elemzők és a hitelminősítők is elismerik a 2013 óta folytatott monetáris politika eredményességét, valamint még az IMF is.
Király Júliának a jövőt illetően is könnyen igaza lehet. Hiszen azt írja, hogy a „jelenlegi többségi álláspont szerint vagy a recesszió okoz majd dezinflációt, vagy a fogyasztási szerkezet átalakulása vált majd ki erőteljes inflációt.” Tehát – a többség szerint (amelybe bizonyára a „brit tudósok” is beletartoznak) – az infláció vagy emelkedni, vagy csökkenni fog. Úgy legyen.
