(A szerző a Magyar Nemzeti Bank főközgazdásza és ügyvezető igazgatója. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Király Júlia július 1-én írt cikkében – amelyet Bod Péter Ákos korábbi cikkére adott válaszomra írt – hangot adott a jegybanki előrejelzésekről, a jegybanki eszköztár alakulásáról, a monetáris politika eredményességről alkotott véleményének. Nem fog meglepődni a tisztelt olvasó, hogy nézőpontom a cikkében leírtakkal szögesen ellentétes.
Tények hosszú sorát lehetne felsorakoztatni a bemutatott múltra vonatkozó állítások féloldalas vagy téves volta mellett, majd a jövőről alkotott – szokásosan – pesszimista képpel vitába szállni. Nem sok értelme lenne.
Miközben Király Júlia azzal vádol, hogy „feleslegesnek ítélt adatok elhagyásával, az adatok megfelelő csoportosításával, a minket igazoló számok kiemelésével valószínűleg újabb sikersztorit lehet majd felrajzolni”, elegendő lenne rámutatni, hogy írásának már az első ábrája ékes példája arra, hogyan lehet az adatok megfelelő csoportosításával, a minket igazoló számok kiemelésével kellően borús képet felrajzolni. Király egy különös országcsoporthoz (egy nem EU-ország, egyes eurozónatagok és egyes nem eurózónatagok csoportjához) hasonlította Magyarországot az ábráján, ráadásul az idősort éppen a trendfordulóig mutatja csak be. Ha azonban az ábra „véletlenül” nem érne véget 2012 közepén, mindjárt más – a cikkben vázolttal merőben ellentétes – kép rajzolódna ki. De ekkor természetesen kénytelen lenne elismerni a 2010 után folytatott gazdaságpolitikának a piac által is elismert eredményességét – éppen azon az ábrán látszódó kockázati felár csökkenése (és nem növekedése) nyomán. Illetve nem is, hiszen bizonyára előkerülne az összes gazdasági sikerre adható bevett magyarázat: szerencsénk volt.
A magyar kockázati felár (5 éves CDS) alakulása a régiós átlaghoz viszonyítva
Forrás: Datastream
A Király Júlia szerint „lassan elemeire széteső jegybanki eszköztár” köszöni szépen, de jól (és egyben) van. Egyes elemei továbbra is elősegítik, hogy a jegybanki lépések transzmissziója a hozamgörbe egészén hatékonyan megtörténjen. Tudjuk, hogy összetett – okkal csináljuk. És örülünk, hogy nemcsak a gazdasági szereplők, de a piaci elemzők és a hitelminősítők is elismerik a 2013 óta folytatott monetáris politika eredményességét, valamint még az IMF is.
Király Júliának a jövőt illetően is könnyen igaza lehet. Hiszen azt írja, hogy a „jelenlegi többségi álláspont szerint vagy a recesszió okoz majd dezinflációt, vagy a fogyasztási szerkezet átalakulása vált majd ki erőteljes inflációt.” Tehát – a többség szerint (amelybe bizonyára a „brit tudósok” is beletartoznak) – az infláció vagy emelkedni, vagy csökkenni fog. Úgy legyen.
Közélet
Gyomros a magyar gazdaságnak: fél hónapra teljesen leállhat Budapesten a konténerszállítás
Olyan rosszul ütemezték a pályafelújítást, hogy a nemzetközi áruforgalom tizedét lebonyolító terminálok egyikére sem lehet majd eljutni.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
A földgáznál már lazán kiválthatná a kormány az orosz szállításokat
Az orosz gáz nagy részét már akkor is nélkülözni lehetne, ha a külügyminiszter tárgyalásain lebeszélt ügyleteknek csak a fele valósul meg.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
