Hírlevél feliratkozás
Avatar
2020. június 24. 19:21 Közélet

Ne írjuk újra a gazdaságtörténetet

(A szerző a Magyar Nemzeti Bank főközgazdásza és ügyvezető igazgatója.)

2020. június 3-án Bod Péter Ákos tollából „A rendszerváltáshoz mérhető kihívás vár ránk” címmel jelent meg írás a G7.hu-n, amelyben vissza-visszaköszönő, hamis berögződések sorozata fest torz képet a magyar gazdaságtörténet közelmúltbeli epizódjáról. Talán nem véletlen, hogy a cikkben egyetlen számszerű adat sincsen.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA rendszerváltáshoz mérhető kihívás vár ránkSok korábbi válsághoz hasonlították már a mostani helyzetet, idehaza a rendszerváltást követő időszak tanulságait is érdemes felidézni.

Elsősorban le kellene számolni a 2012-es magyar gazdasági visszaesés egyediségének téves mítoszával. Jól ismert, hogy a 2008-ban kirobbant globális pénzügyi válság egy W alakú recessziót eredményezett, amelyben a második visszaesés az európai szuverén adósságválsághoz kapcsolódott (lásd a lenti ábrán). Az egész eurozóna recessziótól szenvedett, és azon kívül olyan kevésbé eladósodott államok is, mint például Csehország. A szuverén adósságválság tehát egész Európát sújtotta, és valójában azt kell nagyra értékelni, hogy az addigra súlyosan eladósított Magyarország 2010 után képes volt saját erejére támaszkodva eredményesen kezelni azt.

Magyarország és az eurozóna éves GDP-növekedési üteme. Forrás: Eurostat

Összehasonlítva a 2009. évi válsággal látható, hogy 2012-ben a magyar gazdaság egyszerre esett vissza az eurozóna válságával. Mindeközben fizettük vissza az IMF és az EU hiteleit, a jelentősen javuló befektetői megítélés és az MNB által végrehajtott kamatcsökkentés következtében az állam által fizetett kamatkiadások pedig megkezdték tartós és jelentős csökkenésüket.

A 2010 utáni válságkezelést igen sommásan kezeli Bod Péter Ákos, megfeledkezve az intézkedések valódi okáról és tartalmáról. Az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszert aligha nevezheti előkészítetlennek, aki látta, hogy mindaddig éppen az adórendszer volt az, amely a magyar munkavállalókat és vállalkozókat gúzsba kötötte. Az Európai Unió egyik legmagasabb adókulcsával büntették a többletjövedelmet, ami szükségszerűen vezetett az Európai Unió legalacsonyabb foglalkoztatási rátájához és a rejtett gazdaság térnyeréséhez. Sehol máshol nem dolgoztak annyira kevesen a munkaképes korú népesség arányában, mint Magyarországon (2010-ben mindössze 55 százalék).

Ez valóban gyors beavatkozást igényelt, aminek meg is lett az eredménye. A foglalkoztatottak száma mintegy 800 ezer fővel emelkedett, aminek köszönhetően a foglalkoztatási ráta 2010 és 2019 között Magyarországon nőtt a harmadik legnagyobb mértékben, így mára a 70,1 százalékos érték meghaladja az EU átlagát (68,4 százalék). A munkát terhelő adók mellett a tőkét terhelő adók is számottevően mérséklődtek az elmúlt 10 évben, ami a foglalkoztatáson túl a beruházási hajlandóságot is nagymértékben ösztönzi, így az elmúlt 2 évben már Magyarországon az egyik legmagasabb a beruházási ráta az EU-ban. A 2019-ben a GDP 29 százalékát elérő beruházások azt jelzik, hogy a vállalkozások erősen bíznak a magyar gazdaságban.

Gyakran visszatér a válságadók bevezetését és a magánnyugdíjpénztári reformot érintő kritika, amelyek megértéséhez tágabb látókörre lenne szükség. 2010-ben a magyar gazdaság Európa egyik legsérülékenyebb gazdasága volt. 2002 és 2009 között átlagosan 6,7 százalék volt a GDP-arányos költségvetési hiány, de még 2010 első negyedévében is 5,5 százalék, míg a második negyedévben, amelyre még szintén rányomta a bélyegét a korábbi gazdaságpolitika, 7 százalék közeli. Ebben a csapdahelyzetben kiemelt fontosságúvá vált a hiány érdemi és gyors csökkentése. 2010 után igazságosabb és szélesebb közteherviselés felé mozdult el a magyar költségvetés, ami kiterjedt azokra az ágazatokra is, amelyek a válsággal szemben ellenállóbbak voltak, de a közterhekből való részesedésük addig alacsony volt.

Ezzel szemben a hagyományos alternatíva az lett volna, hogy megszorító intézkedésekkel a munkavállalókra és a háztartásokra hárítsa a kormány a válságkezelés teljes terhét – azonban több alkalommal tapasztalhattuk már a magyar gazdaságtörténet során is, hogy ez nem vezet sikerre. A válságadók néhány év alatt átalakultak, és az elmúlt években kialakult magas foglalkoztatási és beruházási ráta, valamint alacsony költségvetési hiány mutatja, hogy bár az érintetteknek természetesen többletterhet jelentettek, de nem voltak hátrányosak a gazdaság egészére nézve.

A magánnyugdíjpénztárak reformja egy félresikerült 1997/98-as átalakítás szükségszerű korrekciója volt, és a költségvetési konszolidáció egyik sarokköveként úgy tudta emelni a költségvetés bevételeit, hogy az nem adóemelésből származott. A magánnyugdíjpénztári rendszerről Kelet-Közép-Európa-szerte kiderült, hogy a gyakorlatban nem működik. Túlzott terhet jelentett a költségvetésnek (Magyarországon évente a GDP 1-1,5 százalékával emelte a hiányt) és közel sem kínált olyan előnyöket a munkavállalóknak, mint amilyet ígértek. A magánnyugdíjpénztárak költségesen, alacsony nettó reálhozammal és egymással nem versengve működtek. Azt pedig, hogy a magánnyugdíjpénztárakból az államkasszába visszatért vagyon milyen mértékben csökkentette az államadósságot, illetve tett lehetővé adósságnövelés nélküli állami tulajdonszerzést stratégiai iparágakban, egy korábbi cikkben részletesen is elemeztük már.

Bod Péter Ákos vélhetően elfeledkezik az 1990-es és a 2000-es évek valódi megszorító csomagjairól, amikor a Széll Kálmán tervet tévesen megszorító csomagnak minősíti. A megszorító csomagok valódi reformok nélkül csökkentik a vállalatok és elsősorban a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét. Ezzel szemben a Széll Kálmán Tervek átfogó strukturális reformprogramok voltak, amelyek elsősorban adócsökkentésekkel ösztönözték a munkavállalást és javították az állami szektor hatékonyabb működését, megteremtették a közfoglalkoztatás kiterjesztésének feltételeit és a rezsiköltségek csökkentésével növelték a háztartások szabadon felhasználható jövedelmét. Érdemes visszaemlékezni, hogy Bod Péter Ákos milyen intézkedéseket ajánlott 2011-ben: „racionális lépés lenne ugyanakkor az ingatlanadó bevezetése és az SZJA-emelés” (ATV interjú, 2011. december 20.).

Bod Péter Ákos a cikkében a tíz évvel ezelőtti globális pénzügyi válság körülményeinek fejtegetése után szinte azonnal áttér a jelenlegi globális járványválságra, elegánsan megkerülve az elmúlt 7 év gazdasági eredményeinek tárgyalását. Valószínűleg azért, hogy ne kelljen szembenézni a 2012-2013-ban adott helyzetértékeléseivel és jóslataival, amikor is többek között arról hallhattunk, hogy „a magyar gazdaság lefojtott állapotba került az elmúlt években, a folyamat jelenleg is tart” (Világgazdaság konferencia, 2012. november 22.), vagy „a magyar konvergencia elakadt” (Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara konferencia, 2013. június 11.).

Mindeközben Magyarország és a visegrádi régió az EU növekedési motorjává vált. A magyar gazdaság átlagos növekedési üteme 2013 és 2019 között 3,8 százalék volt, ami átlagosan 2 százalékponttal haladta meg az EU átlagát és 0,7 százalékponttal a visegrádi versenytársainkét is. A foglalkoztatási ráta dinamikus növekedése mellett a munkanélküliség itthon soha nem látható mértékűre csökkent. Sokan dolgoztak tehát, és meg is érte dolgozni: 2015 és 2019 között évente átlagosan 8 százalékkal emelkedtek a reálkeresetek. Ehhez az is hozzájárult, hogy az infláció Magyarország modern történetében először érte el tartósan az árstabilitást. Mindeközben volt forrása a jegybanknak, az államnak és a bankrendszernek megszüntetni és forintra konvertálni a háztartások devizaadósságát, illetve forintból törleszteni az államét, ami jelentősen csökkentette a nemzetgazdaság külső sérülékenységét.

Bár a költségvetés is csak ostorozó szavakat kap Bod Péter Ákostól, de valójában a rendszerváltás óta először sikerült (már 2012 óta) tartósan alacsony, 3 százalék alatti hiányt és folyamatosan csökkenő államadósságot fenntartani, ráadásul az adók csökkentése és az állami vagyon gyarapodása mellett. Lehet persze még többet kívánni, de korábban ezek is elképzelhetetlen eredmények voltak. A legfrissebb makroadatok között célszerű az első negyedéves növekedési adatokra is egy pillantást vetni, amely rangsor szintén nem arról tanúskodik, hogy Magyarországnak kedvezőtlen helyzetben kellett szembenéznie a globális járvány okozta kihívásokkal.

Éves GDP-növekedési ütemek az Európai Unióban (2020 első negyedévében). Forrás: Eurostat

Röviden áttérve a koronavírus-járvány okozta válsághelyzetre, Bod Péter Ákos is beállt azok sorába, akik egymásra licitálnak a mentőcsomagokat illetően. Valójában a kormány és a jegybank egyre növekvő intézkedéscsomagot jelentett be, amelynek az összege a hitelekkel és garanciákkal együtt a GDP mintegy 20 százalékát teszi ki. Ha szűkebben a csak fiskális intézkedéseket nézzük, azok összege is eléri a GDP 5 százalékát. Természetesen ez csak azért lehetséges, mert a 2020-as költségvetés kellő mozgástérrel rendelkezett ehhez. A költségvetés 1 százalékos – a rendszerváltás utáni legalacsonyabb – hiánycéllal készült, úgy, hogy a GDP közel 1 százalékának megfelelő tartalékot tartalmazott. Ehhez hozzátehetjük a legnagyobb nagyságrendű intézkedést, a jelen formájában Európában egyedülálló hiteltörlesztési moratóriumot, amelynek köszönhetően közel 2000 milliárd forint maradhat a családoknál és a vállalatoknál az év végéig. Ez egyúttal azt is megerősíti, hogy a gazdaság még mindig erős, hiszen az érintettek a fennálló hitelállomány közel fele tekintetében anélkül is készek törleszteni, hogy erre kötelezettségük lenne.

Érdemes összevetni önmagában ezt a dimenzióját a 2008-as és a mai válságkezelésnek. Akkor a devizahitelesek minden nap aggódva követték törlesztőrészletük emelkedését, veszélyben érezve biztonságuk és vagyonuk legfőbb elemét, a lakhatásukat. Kezdetben nem nyújtott segítséget sem a kormány, sem a jegybank. Ezzel szemben ma a kormány, a jegybank és a bankrendszer összehangoltan lép fel az adósok érdekében és mindenki biztos lehet benne, hogy még ha a válság közvetlenül érinti is, lakásának és egyéb hiteleinek törlesztése biztonságban van. Célszerű lenne ezen szempontokat is figyelembe venni, ha valaki a magyar gazdaság kilátásait kívánja értékelni.

Bár ma még nehéz előre látni a koronavírus-járvány után kirajzolódó képet, minden okunk megvan a bizakodásra, hiszen Bod Péter Ákos pesszimista jóslatainak eddig rendre az ellenkezője következett be.

Közélet Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Avatar
2020. október 23. 16:31 Adat, Közélet

Kik valójában a legnagyobb ázsiai befektetők Magyarországon?

A keleti nyitás sikerét sokféleképpen meg lehet ítélni. A legizgalmasabb kérdés természetesen a magyar kivitel alakulása, de vajon nőnek-e és honnan érkeznek az ázsiaiak magyarországi beruházásai?

Bucsky Péter
2020. október 23. 07:06 Közélet

Kevesebb a hajléktalan, de egyre reménytelenebb a helyzetük

Az utóbbi évek gazdasági fellendülése során viszonylag sokan törtek ki a hajléktalanságból, a hátramaradók viszont egyre idősebbek és rosszabbul képzettek.

Avatar
2020. október 22. 16:38 Közélet

A forint leértékelődése nem zavarja a jegybankot, a cél csak a gyengülés kontroll alatt tartása

Az Magyar Nemzeti Bank idei lépései meglehetősen kiszámíthatatlanná tették a kamatpályát, azt üzenve, hogy gyakorlatilag bármikor bármilyen irányba változhat a kamat.

Fontos

Jandó Zoltán
2020. október 27. 12:11 Adat

Olyan megyékben terjed leggyorsabban a járvány, ahol tavasszal fertőzöttet sem láttak

Úgy tűnik, hogy jelenleg Nógrád és Vas megyékben a legrosszabb a helyzet, de biztosak nem lehetünk benne, mert továbbra is sok adatot visszatartanak.

Avatar
2020. október 27. 06:52 Világ

Befolyás, megtévesztés, trollok: az amerikai elnökválasztás sötét oldala

A választásokba való beavatkozás régi játék a nagyhatalmak közt, de a közösségi média és a lassan felgyűlő társadalmi elégedetlenség új lehetőségeket kínál.

Jandó Zoltán
2020. október 26. 16:02 Adat

Már minden nyolcadik-kilencedik elhunyt covidos Magyarországon

Az előző héten 299 koronavírus-fertőzött veszítette életét Magyarországon, ami már az összes halálozáshoz viszonyítva is kifejezetten magas arány.