Ha mindent beleszámítunk, például az adókedvezményeket is, akkor összesen nem költ annyival kevesebbet az Orbán-kormány szociálpolitikára, csak teljesen átstrukturálta a rendszert, és a klasszikus jóléti állam helyett egy munkaalapú jóléti rendszert, vagy munkaalapú társadalmat épített ki – mondta Szikra Dorottya, a G7 Podcast e heti adásában.
Magyarországon a 2010-es évek óta a politikai retorika szintjén jóléti állam helyett munkaalapú társadalom épül, ugyanakkor a konkrét trendek szintjén mégsem a jóléti állam leépítését látjuk, hanem az illiberális átalakulását, ami ráadásul illeszkedik más autokratizálódó országokra jellemző trendekbe is. A G7 Podcastban ezekről Szikra Dorottyával, a Társadalomtudományi Kutatóintézet kutatójával és a a CEU vendégelőadójával beszélgettünk.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast-appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Az illiberális országok jóléti államai korábban sem voltak könnyen beilleszthetőek a nyugati országok liberális demokráciáinak klasszikus jóléti államtípusai közé, és az autokratizálódás sem jelenti azt, hogy valamelyik konkrét típusra kezdenének el hasonlítani. „A hagyományos szociálpolitikai gondolkodással, főleg a nyugati-európai vagy angolszász irodalom alapján amit eddig tudtunk eddig a szociálpolitikáról, azt körülbelül elfelejthetjük. Nem tudjuk magyarázni azt, ami most történik ezekkel a korábbi fogalmainkkal” – mondta Szikra Dorottya.
A hasonlóság inkább abban látszik, hogy hogyan csinálják a szociálpolitikát. Oroszország szociálipolitikája például a 2000-es években nagyon hasonlított arra, ahogy a 2010-es évek elején Magyarországon az Orbán-kormány csökkentette a parlamenti bizottságok szerepét, vagy hogy egyéni képviselői indítványokkal alapozott meg bizonyos nagyon fontos – például a nyugdíjrendszert érintő – változásokat.
„Tehát úgy működtetik a szociálpolitikát, mintha vészhelyzet lenne. És ez már akkor is úgy volt, amikor még nem volt kihirdetve a vészhelyzet” – mondta. Egy másik példa erre az a 2011-es alkotmánymódosítás, ami azt célozta, hogy az Alkotmánybíróság semmilyen gazdaságpolitikai ügyben ne szólhasson bele a törvénykezésbe.
Innentől fogva szabad volt az út bármilyen szociálpolitikai vagy gazdaságpolitikai döntéshez anélkül, hogy Alkotmánybíróság vétót nyújthatott volna be, mint ahogy azt megtette mondjuk a Bokros-csomag idején. Magyarán az illberális működésmód megnyitja a kaput a teljesen önkényes szociálpolitika-csinálás előtt.
– mondta.
Abból a szempontból, hogy konkrétan milyen intézkedéseket valósítanak meg ezek az országok, egy közös vonás mindenképpen feltűnő, és ez a pronatalista, tehát a születésszámok növelését előtérbe helyező diskurzus és az ezt elősegíteni igyekvő intézkedések. „Megdöbbentően hasonló az, ahogy Erdoğan beszél a három- vagy néggyerekes török családmodellről és a nők a szerepéről a családban, mint ahogy erről Putyin vagy akár Orbán beszél” – mondta, hozzátéve, hogy
nagy különbségek vannak abban viszont, hogy a retorika mögé mennyire teszik oda a konkrét intézkedéseket és szolgáltatásokat.
Törokországban például nem teszik mögé, ott inkább az egészségügyet fejlesztették komolyabban. Viszont Oroszországban, Magyarországon és Lengyelországban nagy elánnal nyúltak hozzá a családpoltikai rendszerekhez, tehát ténylegesen próbálják mögé tenni a pénzt, nem csak beszélnek, hanem csinálnak is dolgokat. Ugyanakkor abban nagy különbségek vannak, hogy kiknek nyújtják ezeket az új típusú ellátásokat.
A beszélgetésben ezeken kívül még szó volt többek között arról is, hogy:
- történelmileg hogy alakult ki a magyarországi jóléti állam, és hogyan alakult át 2010 után,
- mi lehet az oka annak, hogy az illiberális államok nem leépítik, hanem csak átalakítják a jóléti államaikat,
- milyen társadalmi csoportokat céloznak az illiberális államok jóléti- és családpolitikai intézkedései,
- és hogy milyen hatással van az illiberális szociálpolitika a nők helyzetére?
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
