Hírlevél feliratkozás
Gergely Péter
2024. március 10. 04:34 Élet, Pénz

Elmaradt eddig a roham, de a lakáskampány haszna csak évek múlva lesz igazán mérhető

A szerző a BiztosDöntés.hu pénzügyi szakértője. Az Ekonomi a G7 elemzői szeglete.

Az első napok tapasztalatai alapján beigazolódni látszik az az előzetes vélekedés, amely szerint dőreség lenne a piac teljes átalakulását várni az első lakásbiztosítási kampánytól. Mint ismert, március 1. és április 2. között minden lakásbiztosítással rendelkező ügyfél szabadon dönthet úgy, hogy a meglévő biztosítási szerződését felmondja – függetlenül attól, hogy az adott szerződésnek mikor van a rendes biztosítási évfordulója.

A lehetőséget 3,91 millió lakásbiztosítási szerződés esetében nyitotta meg a kormány. Az előzetesen megfogalmazott cél az volt, hogy az ügyfelek komolyabb figyelmet fordítsanak a családok legnagyobb vagyontárgyát jelentő ingatlanok és az azokban található ingó vagyontárgyak biztosítására.

A statisztikák szerint a piacon fellelhető lakásbiztosítások átlagos életkora hét év. Ez azt jelenti, hogy az emberek döntő többsége akkor foglalkozik a lakásbiztosításával, amikor új otthonba költözik és megköti a szerződését. Amikor ez megvan, rendszerint már nem foglalkozunk a lakásbiztosításunk értékállóságának szavatolásával: befizetjük a biztosítási díjakat, és jó esetben elfogadjuk azt, hogy a lakásbiztosításunkat évről évre az aktuális infláció mértékével indexálja a biztosító azért, hogy a benne foglalt biztosítási összegek és kártérítési mértékek lépést tartsanak a valóságos költségekkel.

Az indexálás azonban nem minden.

A 2010-es évek végén például, amikor az infláció szinte ismeretlen fogalom volt itthon, a lakásárak exponenciálisan növekedtek, ráadásul az építőipari boom miatt komoly szakemberhiány alakult ki, ami egekbe emelte a lakásfelújítással kapcsolatos munkák árát. Így hiába emelte az infláció mértékével megegyező mértékben a biztosítások díját és így a kártérítési összegeket a biztosító, azok egyre kevésbé jelentettek tényleges fedezetet a károk mértékére. Ez leginkább akkor mutatkozott meg, amikor kiderült, hogy egy tűzben megsemmisült konyhabútor pótlására vajmi kevés az az egyébként magas, 500 ezer forintos vagyontárgyankénti limit, amely egy-egy szerződésbe be van építve.

Nem jó ezzel szembesülni, de a helyzet kialakulásáért leginkább mi, fogyasztók vagyunk felelősek, mert nem foglalkoztunk a lakásbiztosításunk értékállóságával. Miközben az elmúlt évtizedben egyre több nagy értékű vagyontárgyat halmoztunk fel otthon, a fogyasztók elenyésző hányada akarta csak megjeleníteni az emelkedő vagyonértékeket a biztosításokban is. Akkor nyúltunk a biztosításunkhoz, amikor a szomszédunk elmesélte, hogy ő a hasonló méretű lakását több tízezer forinttal olcsóbban tudta biztosítani. A motivációt tehát alapvetően a pénztárcánk jelentette lakásbiztosításunk kezelésénél és nem a vagyontárgyak értéke.

A díj minden?

A mostani lakásbiztosítási kampány is elsősorban a díjakról szól: hány ezer forintot lehet spórolni pusztán azzal, hogy megkeressük a számunkra legolcsóbb biztosítást kínáló szolgáltatót? A kampány abban nyújthat segítséget, hogy most, a koncentrált figyelem időszakában úgy van módunk több ezer forintot spórolni, hogy közben a biztosítási védelmünk növekszik, hiszen az új szerződésben szereplő fedezeti értékeket már hozzáigazíthatjuk a jelenlegi újrabeszerzési vagy újjáépítési értékekhez.

Mindezt úgy, hogy a díjakon a magasabb fedezet ellenére is spórolni lehet. A lakásbiztosítások díja jelenleg nagyon szór: ugyanazt a fővárosi családi házat 48 és 150 ezer forint közötti éves díjon biztosítanák az egymással versengő társaságok. Az összehasonlításban tehát nagyon gyorsan kibukik a díjkülönbség. Beszédes adat, hogy a Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint a piacon a kampány előtti időszakban élő lakásbiztosítások átlagdíja 53 ezer forint körül mozgott, miközben a biztosítások összehasonlítását végző internetes alkuszi portálokon megkötött szerződések éves átlagdíja valahol 30 és 40 ezer forint között mozgott. Miután szinte kizárt, hogy a portálokon csak kis értékű garzonokat és falusi vályogházakat biztosítanának, a komoly díjeltérés okát sokkal inkább a transzparenciában kell keresni.

A lakásbiztosítások eddig döntően nem az internetes összehasonlító portálokon köttettek: az internetes alkuszok részaránya a lakásbiztosítási kötésekből a mostani kampány előtt mindössze 2 százalékos volt. A szerződéseinket a legtöbb esetben valamelyik biztosító kijáró tanácsadójának segítségével kötöttük, ahol értelemszerűen egyetlen biztosító terméke, esetleg termékei „versenyeztek”.

Nem elhanyagolható az sem, hogy a jelenleg élő lakásbiztosítások közel ötöde hitelfedezeti biztosítékkal ellátott szerződés, azaz olyan lakásbiztosítás, amelyet lakáshitelünk fedezeteként kellett megkötnünk, hogy a bank pénze így is biztosítva legyen. Ezeket a biztosításokat szükséges rosszként kötöttük, a több milliós hitel árnyékában nem is nagyon figyeltük, hogy mekkora éves díjat kell fizetnünk. Azt még kevésbé, hogy az ilyen szerződések specialitása, hogy a bank döntően saját szemszögéből vizsgálta a kérdést: a 2000-es évek devizahitelboomjában sok olyan lakásbiztosítás köttetett, ahol a hitelintézet számára fontos ingatlanbiztosítás mellé lényegében csak szimbolikus értékű vagyontárgy-biztosítás került. Ezek miatt a szerződések miatt számít alulbiztosítottnak a házak, lakások jelentékeny része.

Elmaradt a roham

Ilyen környezetben indult március elején a lakásbiztosítási kampány, aminek az első nagyjából egy hete alapján azt mondhatjuk, hogy egyelőre nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A piacon pár ezer új szerződés köttetett, pedig a biztosítók döntő része – és persze az üzletági térnyerésben reménykedő internetes alkuszok – nagyon komolyan beleálltak a kampányba, ráadásul előzetes figyelemfelhívásokkal és médiatámogatással jelentkezett a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is.

Az eddigi eredmény annak fényében rendkívüli csalódás, hogy előzetesen arról szóltak a hírek, hogy az ügyfelek többsége készült arra, hogy a kampányban lecseréli meglévő lakásbiztosítását. A félelem, hogy nem sikerül az áttörés, azon a tapasztalaton alapszik, amely a korábbi, 2013-ig létező, a mostani lakásbiztosítási kampányhoz hasonló kgfb-kampány tapasztalata volt, ahol az érdeklődés keretes volt: a kampány megnyitásakor jelentkezett számottevő igény, majd ezt követően az átszerződési időszak lejárta előtt pörgött fel még jobban a piac.

Vészharangot nem feltétlenül kell azonban még kongatni, hiszen most komplexebb kérdésről, saját magunk és vagyontárgyaink biztonságáról kell dönteni, nem arról, hogy az általunk okozott kárt melyik biztosító fizesse ki a velünk ütköző autó sofőrjének. A most még kiváró, esetleg csak tarifálgató ügyfelek még megjelenhetnek az átszerződők piacán a következő napokban. Egyelőre átlagosan minden tizedik tarifaszámításból lett szerződés az Insura internetes alkusz adatai szerint.

Ennek ellenére az bizonyos, hogy szinte biztosan nem valósulnak meg azok a számok, amelyek arról szóltak, hogy akár félmillió új szerződés is létrejöhet ebben a kampányban. (Pedig a teljes szerződéses állománynak ez is alig több, mint 10 százaléka lenne). Ebből a szempontból a mostani, piaci szinten többmilliárdos kampány nem éri el az eredményét.

Mi a fontos?

De nem feltétlenül az átszerződők számában kell mérni a mostani kampány hasznát. Ha elfogadjuk, hogy a mostani időszak egy szemléletformáló kezdeményezés első állomása, akkor talán nem érezhetjük majd áprilisban sem ablakon kidobott pénznek azt az erőfeszítést, amelyet a kormányzat, a felügyelet és a biztosítási piac szereplői tettek a lakásbiztosítási kampány idején. Nézzük a tényeket.

  • A kampány már előzetesen lejjebb vitte a lakásbiztosítások díjszintjét, és a kampány alatt is volt már díjkorrekció – lefelé. Szó sincs tehát arról, hogy a tavalyi, 17,6 százalékos infláció mértékével emelkedjenek a biztosítási díjak – tavaly 10 százalék körül nőtt a lakásbiztosítások átlagdíja.
  • A biztosítók jelentős része olyan kiegészítő szolgáltatásokat vezetett be, amelyek az ügyfelek segítségére lehetnek nemcsak a közvetlenül a lakáshoz köthető bajban, hanem gyakori élethelyzetekben is. A sima biztosítások díjának töredékéért védhetjük okoseszközeinket vagy épp házikedvenceinket, ha a lakásbiztosításhoz kiegészítő elemként kérjük a szolgáltatást. A mostani kampányra a biztosítók zöme ingyenes asszisztencia szolgáltatást ad, amely például javító szakembert közvetít a bajban.

Az első tapasztalatok alapján valósabbnak tűnik azoknak a véleménye, akik azt mondták, hogy a 2024-ben elindult lakásbiztosítási kampány valódi haszna két-három év múlva fog jelentkezni. Addigra elérhetjük, hogy a lakásállomány biztosítottsági szintje magasabb lesz, az ügyfelek tudatossága emelkedik – hozzászoknak ahhoz, hogy évről-évre a kampány idején érdemes áttekinteniük a biztosítók ajánlatait, amelyek révén egyre komplexebb módon tudják védeni tárgyaikat és így a biztosításra költött összegek ár-érték aránya számottevően emelkedik majd akkor is, ha nem feltétlenül csökkennek majd a díjak olyan komoly mértékben, mint amire most még lehetőség van.

Nyernek és vesztenek a nagyok

Nézzük meg végül, hogy áll a verseny a biztosítók között. Az Insura biztosítási alkusz felmérése szerint a kampány első hetében az átkötő kevesek 10-60 százalékot tudtak spórolni korábbi lakásbiztosítási díjaikon. Bár az előzetes várakozások arról szóltak, hogy a nagy biztosítók komoly bajba kerülhetnek – a szerződések 82 százalékát az Alfa, az Allianz, a Generali és a Groupama biztosító kezelte a kampány előtt -, és természetesen a felmondott korábbi szerződésekben visszaköszön ez a komoly aránytalanság, az újonnan választott biztosítók között is ott találjuk a nagyokat. A korábbi biztosítást felmondók közül legtöbben a Köbe, az Alfa és a Generali biztosítót választották – ez a három társaság az új szerződések több mint felét vitte. Őket a Gránit és a Groupama biztosító követi.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAnnyi stratégiai ágazatot dédelget a kormány, hogy nincs pénze mindegyikreA reptérben megcélzott többségi tulajdon negyedét-ötödét fedezné a pénz, amihez az Erstében és a két biztosítóban eladott részesedésekből jut az állam.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKell még vennie néhány biztosítót a kormánynak, ha el akarja érni a céljátBiztosítótársaságokban szerzett üzletrészekkel lepte meg magát az állam az elmúlt két karácsony során, ami az idén is megismétlődhet, mivel a felvásárlásoknak valószínűleg még nincs vége.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Pénz biztosítás biztosító biztosítók kampány lakás Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Bucsky Péter
2024. július 25. 18:19 Élet, Pénz

Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál

Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.

Váczi István
2024. július 19. 11:22 Élet

Tavaly a mezőgazdaság mentette meg a magyar gazdaságot, idén viszont lehúzhatja

A forróság és a szárazság egyre inkább veszélyezteti a kukorica és a napraforgó termését, ami negatívan befolyásolhatja az ország gazdasági teljesítményét.

Torontáli Zoltán
2024. július 19. 05:26 Élet

Sok buktatót és csapdát kell elkerülnie, aki az otthonfelújítási milliókra pályázik

Nagy a rohanás az 1990 előtt épült családi házak felújítását segítő programnál, ami túlárazásokhoz és átgondolatlan korszerűsítési döntésekhez vezethet.

Fontos

Jandó Zoltán
2024. július 24. 05:46 Adat

Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma

Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.

Torontáli Zoltán
2024. július 23. 15:58 Adat, Vállalat

A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban

Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.

Torontáli Zoltán
2024. július 23. 13:52 Adat, Pénz

Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük

A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.