A Habitat for Humanity saját fővárosi közösségi helyiségében mutatta be az idei lakhatási jelentésének utolsó részét a tanulmány két szerzője, Koritár Zsuzsanna és Feldmár Nóra, a civil szervezet energiaszegénység-szakértői részvételével. A fejezet az energiaválságról és egy szociális klímapolitikai lehetőségeiről szól, fő üzenete az, hogy

• az energiaválsággal és a rezsicsökkentés részleges kivezetésével Magyarországon összetört az olcsó energia illúziója,
• és innentől a helyzeten leghatékonyabban az segítene, ha az általános rezsivédelem forrásait energetikailag hatékony és szociális célzott lakásfelújítás-támogatásra fordítaná az állam.

Energiapazarló lakásállomány

2022-ben a katasztrofális tűzifahelyzet közepette olcsó kályhákkal az utcát fűtöttük az energiaválság közepén, és 2023-ban tovább mélyült a lakhatási krízis: folytatódott az az igazságtalan tendencia, hogy bár a lakhatási és energiaszegénység arányosan jobban sújtja a szegényebbeket, addig az állami támogatásokból nagyobb arányban részesülnek a tehetősebbek. A magyar lakáspolitika alapvetően arra épül, hogy ne a szegényeknek legyen sokkal jobb, hanem a gyereket ígérő felső középosztálynak kicsit.

A mostani Habitat-tanulmány állítása szerint az elmúlt évtizedekben a szakpolitikai szándék hiánya miatt évről évre romlott a magyar lakásállomány energiahatékonysága és mostanra fajlagosan több mint másfélszer annyi energiát használ fűtésre, mint az uniós átlag. Ezzel a második legrosszabbul teljesítő ország vagyunk ezen a területen:

a teljes lakóépület-állomány 56 százaléka GG vagy annál rosszabb energiaosztályba tartozik. Különösen rossz a helyzet arányaiban a családi házak között.

Szociálisan hatékonyabb

Az elmaradt energetikai felújítások szociális alapú célzása a Habitat szerint a leghatékonyabb módja az energiaszegénység és a lakhatási szegénység csökkentésére, ugyanis az alacsony jövedelmű háztartások energiahatékonysági felújítás-támogatásának közel háromszor akkora a monetáris, ha úgy tetszik, közösségi haszna, mintha ugyanazt a pénzt a magasabb jövedelműek lakásának felújítás-támogatására költeni az állam.

A magyar kormányok lakáspolitikai eszközei között viszont hagyományosan nagyon alacsony arányt képviselnek a szociálisan célzott források.

A szerzők a rezsicsökkentés általános és átlagos energiaszegénység-csökkentő hatását ettől függetlenül nem vitatják – csökkentek például a közüzemi adósok arányai is. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a legszegényebb és leginkább rászoruló háztartásokat csak minimálisan vagy egyáltalán nem segítette a rezsitámogatás. Ennek oka az eleve visszafogott fogyasztás, másrészt a fűtési célú tűzifahasználat, ugyanis a fa ára lényegesen nagyobb mértékben növekedett, mint a lakossági vezetékes gázé.

Emellett általában sem adott motivációt a takarékos, tudatos fogyasztásra. A helyzetet jól írja le, hogy a rezsicsökkentés részleges kivezetése utáni januárban 34 százalékkal kevesebb gázt használt a lakosság, mint az előtte lévőben. Kétmilliárd köbméterrel kevesebb gázt égetett el az ország azon a télen, és nem az enyhe tél miatt.

Mindeközben a kormány eleve csak az ötezer főnél kisebb településeket érintő tűzifatámogatási programja évek óta fixen évi összesen évi ötmilliárd forintos keretből fut, így reálértéken csökken. 

A legalsó jövedelmi ötödben a szilárd tüzelőanyag használata 40 százalékot is meghaladta 2020-ban.

Az EU új irányelvei és a 2025-től induló úgynevezett szociális klímaalap-program és egy másik futó program viszont elvileg lehetőséget teremthet Magyarországnak arra, hogy legalább részben pótolja az elmaradt lakásfelújítási támogatásokat. A klímacélok eléréséhez Magyarországon évente mintegy 130 000 lakóingatlan mélyfelújítására lenne szükség.

Emellett a Fit for 55 nevű folyamat azt célozza, hogy Európa 2030-ra elérje az 55 százalékos szén-dioxid-kibocsátás csökkentést – nagyrészt például az épületfelújítások felpörgetésével. Az EU elvárja a tagállamoktól, hogy a folyamat az energiaszegénység csökkentésével is járjon, vagyis a kiszolgáltatott, alacsony jövedelmű csoportok is részesüljenek belőle.

Hasonló a helyzet a Szociális klímaalappal, ami a háztartások növekvő energiakiadásait ellensúlyozza majd, és a forrásokat a tagállamoknak konkrét, szociálisan célzott energiaszegénység-kezelő intézkedésekre kell fordítani. Magyarországon a rendelet szerint 2026-tól 2032-ig megközelítőleg 1000 milliárd forint állna rendelkezésre erre a célra hazánk számára, ami nagyságrendekkel meghaladja az elmúlt évek ilyen célú támogatási formáit.

Ugyanakkor a Habitat szakértői arra is rámutattak, hogy a részleteken sok múlik majd: például elképzelhető, hogy a magyar kormány az átlagfogyasztás alatti háztartások rezsitámogatására csatornázná be a forrásokat, amennyiben ez így elszámolható lesz szociálisan célzott intézkedésként.

Egy lehetséges gondoskodóbb állam

Az egyébként nemzetközi – és brüsszeli irodával is rendelkező – civil szervezet nemcsak közvetlenül segít lakhatási vagy energiaszegénységben élők mindennapjain – így például a baranya megyei Ágon építettek hatékony kályhákat az energiaszegénység ördögi körében vergődő rászorulók lakásaiba –, de szakpolitikai munkát is végez: 2012 óta minden évben átvilágítja a magyar lakhatási helyzetet a lakhatási szegénységben élők konkrét helyzetétől egészen a kormányzati intézkedések és költségvetési tételek értékeléséig.

A magyar állam ideológiai-politikai okokból nem tekinti feladatának a lakhatási szegénység közvetlen kezelését, a lakhatási szegénységben élők, rászorulók szociális alapú támogatását-felemelését – nem véletlen, hogy törvényben rögzítette, hogy a szociális helyzetéért az egyén viseli a felelősséget. Így a Habitat tevékenysége nélkül a magyar lakhatási helyzet és közpolitika szociális szempontú monitorozása hiányozna a magyar közéletből és szakpolitikai diskurzusból, nem elfelejtve persze más civil csoportok és kutatók hasonló tevékenységét.

A Habitat lényegében egy hipotetikus, a jelenleginél gondoskodóbb magyar állam monitorozó tevékenységét végzi el. Életben tartja ezeket a szociálpolitikai szempontokat a nyilvános és általa gyűjtött adatokból visszakövetkeztetve. Ugyanis az Orbán-kormányok és vonatkozó minisztériumai egyáltalán nem végeznek szociális szempontú  önelemzéseket, és már az adatokat is saját politikai céljaik megvalósulásának fényében veszik fel és rendszerezik: a lakáspolitikát lényegében család- és népesedéspolitikai eszköznek tekintik, ezért a fő hasznosulási kritérium is inkább a megszületett gyerekek száma, és nem a lakhatási helyzet minél hatékonyabb javítása.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz az energiaválság számokban energiaszegénység Habitat for Humanity lakáspolitika Olvasson tovább a kategóriában