A Habitat for Humanity civil szervezet a tűzifaválságról szóló tanulmánya után publikálta éves lakhatási jelentésének két újabb fejezetét, amelyek riasztó képet festenek a magyar állami lakáspolitikáról és lakáshelyzetről. Az elemzéseket a Periféria Kutatóközpontból érkező szerzők és a Habitat szakpolitikai felelősei közös háttérbeszélgetésen mutatták be.
A civilek és szakértők két fő állítása szerint
- az idei tél fordulópontot hozhat a lakhatás megfizethetőségének alakulásában,
- miközben szakpolitikai szinten is mélypontra süllyedt a szociálisan célzott lakhatást támogató költségvetési kiadások aránya.
Egyre többe kerül lakni
Magyarországon hagyományosan a lakáshoz való hozzáférés első számú módja a lakásvásárlás: a háztartások 86 százaléka rendelkezik lakóingatlannal. A legalacsonyabb két jövedelmi tized kivételével az emberek több mint 90 százaléka saját lakásban él.
A magyar ingatlanok európai és régiós átlaghoz képest gyorsan drágultak tavaly: míg 2021-ben az előző év azonos időszakához képest reál értékeket számolva 5,9%-ról 13,4%-ra emelkedett a lakásárak éves növekedési üteme Magyarországon, addig a többi visegrádi ország átlaga 6%-ról csupán 9,6%-ra emelkedett.
Az áremelkedéshez a befektetési célú lakásvásárlások és a kormány – a lakásárakba beépülő – lakástámogatási politikája is hozzájárult.
A tendencia látható a reáljövedelmek és a lakásárak változásának összevetéséből is.
2021-ben ez a tendencia is rekordértéket ért el: 2021 negyedik negyedévében az egy évvel azelőtti árakhoz képest országosan 21,4 százalékkal emelkedtek a lakásárak. Ugyanez a növekedés 2019 és 2020 között még csak 8,9 százalékos volt.
Szűkül az a réteg, amelynek tagjai önerőből képesek ingatlant vásárolni, így egyre jelentősebb a hitelfelvétel szerepe, és a hitelösszegek is növekednek. A jövedelmi különbségek a hitelfelvételekben is kimutathatók. A hitelintézetek által újonnan kibocsátott lakáshitelek és személyi kölcsönök adósai között sokkal nagyobb arányban vannak jelen a magasabb jövedelműek: a 2021-ben lakáshitelt felvevők 60 százaléka, a hitelintézetek által folyósított személyi kölcsönt felvevők fele a legfelső jövedelmi ötödbe tartozik, áll a tanulmányban.
A koronavírus-járvány 2020-ban átmeneti visszaesést eredményezett a lakásbérleti árakban, de hosszú távon nem állította meg a növekedést, 2021 februárjától újra emelkednek a piaci lakásbérleti árak.
A közüzemi díjak és egyéb lakhatási kiadások arányosan a legalsó jövedelmi ötödben a legnagyobbak: a legszegényebb háztartások jövedelmük 23%-át költik lakásfenntartásra és háztartási energiára, míg a legmagasabb jövedelmi tizedbe tartozók csupán bevételeik 15 százalékát.
A szegénységi küszüb alatt élők mintegy 27 százaléknáak van közüzemi tartozása.
A Habitat számítása szerint a rezsicsökkentés szűkítése a háztartások közel felét fogja érinteni. A rezsiáremelkedés nagy vesztesei így egyrészt a családi házakban élők lesznek, főként azok, akik régebbi, energiahatékonysági szempontoknak nem megfelelő házakban élnek.
A Habitat a megoldást egy átfogó bérlakásállomány-bővítésben, és normatív lakástámogatásban látja, valamint szorgalmazza a szociális lakásügynökségek és a nonprofit lakástársaságok bevezetését a rendszerbe.
A kormány nem érvényesít szociális szempontokat
A kormányzati szakpolitikákat és a költségvetési kiadásokat elemző fejezet szerint a lakáspolitika ugyan nagyobb önállóságot nyert a kormányzatban, hiszen Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztériumában főosztályi szintre került, de a lakhatással kapcsolatos programok és feladatok tovább aprózódtak a minisztériumok között.
Egyetlen új lakáspolitikai eszközt vezetett be a kormányzat: az Ukrajnából menekülők lakhatási támogatását, amit a karitatív szervezetek és önkormányzatok részben állami költségtérítés segítségével végeznek.
Számos eszközt pedig megtartott vagy igyekezett meghosszabbítani a kormány. Például a CSOK-ot, ami törvényileg év végéig biztosított per pillanat, de várhatóan valamilyen formában jövőre is elérhető lesz. Hasonló a helyzet a babaváró támogatással, amely a lakássági hitelállomány 17 százalékát adja, bár 2021-ben az igénylések csökkenni kezdtek.
Az otthonfelújítási támogatás szintén 2022. december 31-ig igényelhető, de a 2023-as költségvetés során terveztek a fennmaradásával. Ezt a támogatási formát egyébként 2021-ben kamattámogatással hozzáférhetőbbé tette a kormány, de továbbra is elmarad a támogatás szociális célzása, ráadásul az energiahatékonysági kritériumok hiánya miatt a programra költött százmilliárdok energiapolitikai és lakásminőségi szempontból sem hasznosulnak jól, állapítja meg az elemzés.
Hatalmas lakásállományt, több mint 6400 ingatlant kapott 2022 elején egy közhasznú nonprofit kft., amely a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítvány és a Magyar Református Egyház közös tulajdonában van. A Nemzeti Eszközkezelő Program lezárásával a kormány tehát kiszervezett egy újabb közfunkciót úgy, hogy közben egy egyházon és civil szervezeten keresztül biztosította azok állami dotációját.
A kormány költ lakástámogatásra, amennyiben a költségvetési sorokat nézzük: 2021-ben folyó áron 376,5 milliárd Ft kiadást számoltak el lakástámogatásként, amely a 2010 utáni Orbán-kormányok éveinek legmagasabb összege, és reálértéken 1990 és 2005 után harmadik lakásügyi kiadási csúcsot eredményezett.
A 2022-es adatok a kiadások nem várt növekedését mutatják, miközben reálértéken csökkennek az összegek. Július végéig már 317,3 milliárd Ft kiadást mutattak ki a lakástámogatások költségvetési soron, amely az éves előirányzat 83,1 százaléka.
A 2023-as költségvetési célszámok szerint a szociálisan célzott lakástámogatási kiadások mindösszesen pár százalékot tesznek ki az összes lakástámogatásból. Mindez az alábbi ábracsoporton is látható.*Azok átláthatatlansága miatt egyes rezsitámogatási tételeket nem számoltak a szerzők: így például a központi költségvetési forrásból a Magyar Villamos Művek veszteségének kipótlására szánt – pontosan nem ismert – összeget nem adták hozzá a kiadásokhoz.
