Olcsóbbak a budapesti új lakások, mint Pozsonyban vagy Prágában, de ettől még nem lett sokkal megfizethetőbb itthon a lakhatás.
Megint nekifut a kormány annak, hogy kamattámogatásokkal segítse a lakásszerzést, Lengyelországban viszont egy tervezett hasonló intézkedés miatt utcára mentek az emberek.
Két intézkedést is bejelentettek az elmúlt időszakban, a cél a belső munkaerőtartalékok hatékonyabb kiaknázása.
A saját tulajdonú ingatlanokban élők magas arányát a kormány sikerként tartja számon, pedig az nem jelent minden esetben megnyugtató lakhatási megoldást.
Egyetlen megyei jogú városban és két fővárosi kerületben lehet csak több négyzetméternyi új lakást megvásárolni jelenleg 50 millióból, mint a csokos 10+10-ből 2016-ban.
Ebben a mutatóban kicsit rosszabbul áll az EU-átlagnál Magyarország, a legjobb lehetőségei a skandináv országok fiataljainak vannak, Dél-Európában viszont nagyon rossz a helyzet.
Mennyit ér egy percen át folyatni a vizet, mielőtt megtöltjük a poharunkat, ha ólomtartalomról beszélünk?
2016-ban még 8 évnyi átlagfizetésből kijött egy 70 négyzetméteres lakás ára, tavaly már több mint 10 évnyi kellett.
Hogyan lehet összehasonlítani az amerikai, európai és más térségek inflációs adatait, ha eltérő számítási módot használnak a fogyasztóiár-emelkedés ütemének mérésére?
Az állami szerepvállalás hűlt helyén spontán kiépült civil hálózatok, nemzetközi és hazai adományokból igyekeznek méltó körülményeket biztosítani a háború elől menekülőknek.