(A szerző a CIB vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) októberi drasztikus kamatemelését követően a kérdés, amivel elemzőként nap mint nap találkozunk, a következő: mikor kerülhet sor kamatcsökkentésre?
Az októberi döntések értelmében az alapkamat újra elvesztette irányadó jellegét, így effektív kamatként az egynapos betéti eszköz 18 százalékos kamata funkcionál. Az október végi „normál” kamatmeghatározó ülést követően a jegybanktól a következő iránymutatást kapta a piac:
A makrogazdasági folyamatokkal kapcsolatban a háttérbeszélgetésen elhangzott, hogy az MNB szerint – bár rövidtávon tovább emelkedik az infláció – a belső és külső tényezők inflációs fordulatot vetítenek előre. A növekedés és a belső kereslet fékeződik, amit magas frekvenciájú adatok is alátámasztanak, miközben a világpiacon mérséklődik az energiahordozók és más árupiaci termékek ára, és a kínálatoldali feszültségek is tovább oldódnak. A folyó fizetési mérleggel kapcsolatban is óvatos derűlátással fogalmazott az alelnök: szeptember jelenthette a mélypontot, és amennyiben az energiaárak terén megfigyelhető pozitív folyamatok tartósak maradnak, a javulás a vártnál gyorsabban is végbe mehet.
Az elmúlt hetekben beérkező adatok viszont még nem tükrözik az MNB által várt fordulatot.
Mint emlékezetes, októberben tovább emelkedtek itthon a fogyasztói árak, ráadásul a vártnál nagyobb mértékben, az éves árindex 21,1 százalékra ugrott. A részletes bontásból kiderül, hogy havi szinten továbbra is az élelmiszerek drágultak jóval átlag felett, de a többi kategóriában is erős maradt az inflációs nyomás, amit a maginflációs mutatók is pontosan jeleznek. A gazdaságban tehát továbbra is intenzív átárazások folynak, a következő hónapokban tovább gyorsulhat a pénzromlási ütem (az újabb ársapkák – tojás, burgonya – ellenére is).
Jelenlegi számításaink szerint a következő két hónapban tovább emelkedik a pénzromlási ütem, és decemberben már megközelítheti/elérheti a 24 százalékot. 2023 első felében végig 20 százalék feletti infláció körvonalazódik, és bár a harmadik negyedévtől elindulhat egy erőteljesebb lassulás, 2023-ban az éves átlagos infláció 17 százalék felett lehet, egy számjegyű tartományba pedig csak egy év múlva kerülhet.
A külső pozíciónkban sincs egyelőre bizonyítható javulás. Bár a szeptemberi árumérlegadatok az előző két hónap szintjénél alacsonyabb, „csak” 652 millió eurós hiányt mutattak, az első három negyedév összesített hiánya így is elérte az 5,7 milliárd eurót, a 12 havi gördülő egyenleg pedig 6,53 milliárd euróra hízott. Az év további részében tovább emelkedhet a deficit, ami a teljes évben meghaladhatja a 8 milliárd eurót. A szeptemberi fizetésimérleg-statisztikák a cikk írásának időpontjában még nem állnak rendelkezésre, de itt sem számíthatunk egyelőre komoly javulásra. Ahhoz, hogy szemmel látható fordulat körvonalazódjon, még több hónapot várnunk kell.
A kamatkilátások szempontjából a piaci folyamatok is kiemelt jelentőséggel bírnak. A forint árfolyama a rendkívüli kamatemelést követően gyors és nagymértékű korrekciót mutatott. Az euró-forint kurzus átmenetileg 400 alatt is járt, ezt követően azonban ismét gyengülési nyomás tapasztalható a piacon; ennek nyomán a keresztárfolyam ismét a 410-es szint felé indult. Történt ez annak ellenére, hogy a globális hangulat alapvetően támogató maradt, vagyis a mozgások mögött ismét országspecifikus bizonytalanságokat sejthetünk.
Összegezve a fentieket: a rendkívül magas és még mindig emelkedő infláció, a nem horgonyzott inflációs várakozások, illetve az egyéb kockázatok (EU-források, külső egyensúly) a forint viszonylagos stabilizálódása ellenére sem nyújtanak lehetőséget rövidtávon a kamatszint mérséklésére. Különösen azért, mert az ország kockázati megítélése továbbra is rendkívül törékeny. A kézzel fogható fundamentális javulás mellett az EU-megállapodás is egy olyan tényező, amit kiemelten figyelnek a piacok. Ezen a téren pedig továbbra is csak ígéretek vannak, a tényleges megállapodás legkorábban az év legvégén születhet meg.
Mindemellett a globális kockázati hangulat is meglehetősen volatilis, és a nagy jegybankok sem „végeztek” még a szigorítással. Az elmúlt hetek pedig fényesen bizonyították, hogy az elhamarkodott lépések a jelenlegi környezetben azonnal visszaütnek, az MNB-nek tehát extra óvatosnak kell lennie monetáris kondíció alakításakor.
Így mindent egybevetve a következő hetekben (jó eséllyel akár az év végéig is) maradhat a jelenlegi szinten az effektív kamat. Amennyiben a várt makrogazdasági fordulat bekövetkezik, és már kézzel fogható jelei vannak egyrészt az inflációs nyomás enyhülésének, másrészt a külső egyensúlyi pozíciónk javulásának, a jövő évben elindulhat az irányadó kamat fokozatos lefaragása, és jövő év végére a jegybanki kamat újra megközelítheti a 10 százalékot.
Fontosnak tartjuk a használható tudást nyújtó elemzéseket, a higgadt, szakértői véleményeket. A rovat támogatója a Boston Consulting Group.
Pénz
Fontos