Bár az alapfolyamatok nem megnyugtatóak, kézzel fogható javulás látszik a külső egyensúlyi pozíciónkban.
Nemcsak az infláció szintje, hanem a külső és belső kockázatok is arra kényszerítik a magyar jegybankot, hogy extra óvatos legyen a jövőbeli kamatcsökkentéssel.
A gazdasági adatokra adott piaci reakciókból úgy tűnik, a befektetők egy mielőbbi recessziónak szurkolnak, hogy minél előbb véget érhessen a globális kamatemelési ciklus.
Az amerikai kamatemelések tőkemenekülést és adósságválságot szoktak okozni a fejlődő világban. Egyes országok most is roskadoznak a dollár ereje alatt, de a nagyobb dominók erősebbek, mint a korábbi válságok idején.
Sok cégnél elszálltak volna a törlesztők a jegybank rendkívüli kamatemelése nyomán, tovább gyengítve az amúgy sem túl acélos beruházási és növekedési kilátásokat.
Az infláció a közelmúltban egyszer már nagyon meglepte a jegybankárokat, és a többségi várakozás most is túl optimistának bizonyulhat.
Az Európai Központi Bank új eszköze egyelőre úgy hatékony, hogy nem is kellett használni, de ha tovább romlanak a gazdasági kilátások, élesben is be kell majd vetni.
Gyakorlatilag a török lírával és az argentin pesóval versenyeztünk az utolsó helyért.
Az Európai Központi Bank még csak készül arra, hogy idén nulla fölé viszi a nyolc éve negatív irányadó kamatát, de Németországban máris a lehetséges kellemetlen következményekre figyelmeztetnek.
Nagy kérdés, hogy az amerikai kamatemelések részvénypiaci hatása a következő hónapokban a 2000-es vagy az 1994-es forgatókönyv szerint alakul-e majd.