Sikerült lehozni egy kilátásrontással az idei első kört, de a belső és külső kihívások miatt egyáltalán nem lehetünk nyugodtak az őszi felülvizsgálatok előtt.
A régió országai lazább pénzpolitika felé indulnak, a hazai kamatvágáshoz kisebb inflációra és az országkockázat csökkentésére is szükség lenne.
Gyengülő forint, gyors infláció és stagnáló gazdaság jelezték a problémákat az utóbbi években, de van kiút ebből a helyzetből, csak el kellene indulni rajta.
Az amerikai gazdaság gyorsan romló kilátásai gyengítették a dollárt, ez pedig megtámasztotta a forintot a hét első felében.
A devizapiac az utóbbi időben csak a jó híreket hallja meg, a nagy kormányzati költekezésről szóló bejelentések sem törték meg a forint erősödését.
Költségvetési és jegybanki lazaság mellett 430 fölé mehet az euró-forint árfolyam, míg egyensúlyőrző gazdaságpolitika esetén maradhat 400-420 között.
Lengyelországban sokkal könnyebben összejöhet a 3 százalék feletti növekedés, mint idehaza, részben a felszabadított uniós forrásoknak köszönhetően.
Ha komolyan vesszük a miniszterelnök szavait és a minimálbér szintjére kitűzött célt, abból 450 forintos euróárfolyam adódik hároméves távlatban.
A gyenge valuta és a leértékelés a demokratikus országokban mérhetően rontja a kormánypártok választási eredményét - a hatás azonban csak erős politikai verseny mellett tud érvényesülni.
Szolgáltatások és áruk értékesítésekor nincs akadálya annak, hogy tetszőleges euróárfolyammal számoljon az eladó, csak az a kérdés, hogy a vevő hajlandó-e azt megfizetni.