Hónapok óta tárgyaltak az európai pénzügyminiszterek, hogy mely országok kerüljenek rá az uniós adóparadicsom-feketelistára – pedig az egész dolog kissé értelmetlen, hiszen semmilyen szankciót vagy pénzügyi büntetést nem hordoz, ha egy ország rákerül erre a listára. Arra is vigyáztak az európai kormánytagok, nehogy valamelyik EU-s országhoz tartozó területeket megbélyegezzenk.
Jó ez így bármire? Az Európai Bizottság adóbiztosa, Pierre Moscovici szerint sem nagyon, ez szerinte is elégtelen válasz az adóparadicsomok okozta problémákra. Pedig az utóbbi években nyilvánosságra kerülő, elég felháborító offshore dokumentum-tömegek miatt a nyilvánosság felől egyre nagyobb nyomás van a döntéshozókon, hogy csináljanak végre valamit, és a kormányoknak is hiányoznak azok az ezermilliárd eurók, amiket az adóelkerülők gyakorlatilag kilopnak az országokból. Talán jövőre “megfontolnak majd” pénzügyi szankciókat is az európai pénzügyminiszterek, Moscovici addig is határozottabb egyoldalú fellépést vár az uniós tagországok kormányaitól offshore-ügyekben.
Végül 17 országot választottak ki a feketelistára, köztük érdekes módon Dél-Koreát, Namíbiát, Mongóliát és Tunéziát, néhány karibi (Barbados, Grenada, Trinidad és Tobago, Saint Lucia, Panama), óceániai (Palau, Guam, Szamoa, Amerikai Szamoa és Marshall-szigetek), közel-keleti (Egyesült Arab Emírségek, Bahrein) és távol-keleti (Makaó) országot. Ezek azok az országok, amelyek nem felelnek meg a méltányosság és az átláthatóság alapvető követelményeinek sem, és még csak határidőt sem vállaltak arra, hogy megoldják ezeket a dolgokat.
De ennél nyilván sokkal több adóparadicsom van (igaz, az EU listája máris egy sokkal erősebb kísérlet, mint az OECD adóparadicsom-fekete-“listája”, amin jelenleg egyetlen egy darab ország van). A legegyértelműbb karibi szigetországok közül nyolcnak azért hagytak időt, mert szeptemberben masszív hurrikán pusztított végig rajtuk. Ebbe a csoportba került többek között a Bahama-szigetek, a Brit- és az Amerikai Virgin-szigetek.
A szintén brit fennhatóság alatt álló Kajmán-szigetek viszont még ide sem került be. Ahogy a szintén hírhedt brit Bermuda, illetva a Csatorna-szigetek (Man-sziget, Jersey, Guernsey) sem. Ez azért van, mert az Európai Tanács indoklása szerint ugyan ezeken a területeken – valamint az óceániai Vanuatun – jelenleg is könyvelnek el profitokat valós tevékenység nélkül offshore jellegű cégek, de vállalták, hogy 2018 folyamán “rendezik” ezt az apró problémát.
A Seychelle-szigetek is vállalta, hogy méltányosabbá teszi adópolitikáját, ahogy Svájc, Törökország, Malajzia és Hongkong is vállalt az eddiginél fokozottabb együttműködést. Ezeket és még több negyven országot és területet egy szürkelistára tett az EU, és “folyamatosan monitorozni fogja haladásukat”, aztán évente frissítik majd a listát. A fejlett országoknak egy évük van a megfelelésre, a fejlődőknek kettő.
Talán sok is lenne azt várni az Európai Tanácstól, hogy az EU saját háza táján is szétnézzen. Pedig amerikai cégek botrányosan egyszerű trükkök segítségével használták Luxemburg, Hollandia és Írország alacsony vállalati nyereségadóját, hogy ott könyveljék el nyereségüket. Ahogy Máltának és Ciprusnak is lenne tennivalója. Sőt, a GE teljesen nyíltan szállította Magyarországra a francia részlegének eladásából származó gigantikus nyereséget.
