Közel hét éve – történetesen egy nappal a G7.hu indulását követően -, 2017. október 11-én a brazil szövetségi rendőrség leadta az úgynevezett Szélrózsa művelet zárójelentését. A nyomozás során egy olyan bűnbanda működését tárták fel, amely adócsalással és pénzmosással forintban kifejezve több százmilliárdnyi kárt okozott a brazil költségvetésnek, de hasonló értékben sefteltek drágakövekkel, illetve hamis brazil államkötvényekkel is. Utóbbi csalásokhoz a 70-es években kibocsátott értékpapírokat, illetve azok hitelességét igazoló jegybanki és államkincstári dokumentumokat hamisítottak. Ebből a bűnügyből származó hamis iratcsomagok lehetnek a papíron ezermilliárdos nagyságrendű vagyonnal rendelkező magyar cégek mögött is.
A hatezer milliárdos kötvény
Két hete részletes cikkben mutattuk be azt a két vállalatot, a Donor Zrt.-t és a Brasil Zrt.-t, amelyekben tavaly év végén ezermilliárdos nagyságrendű tőkeemeléseket hajtott végre tulajdonosuk, T. János György. A hivatalos papírok szerint a cégekben összesen 13500 milliárd forintot pakolt be Máltán élő részvényesük. Az összeg magyar szemmel felfoghatatlan: a hazai GDP nagyjából ötödéről, a Mol piaci értékének hétszereséről beszélünk. Ekkora vagyonnal T. János György nemcsak Magyarországon lenne messze a leggazdagabb, hanem egész Kelet-Európában is, sőt a globális listán is a top 40-be kerülne.
A teljesen hihetetlen tőkeemelések pedig egy súlyosabb hibának és néhány szereplő nem kellően alapos eljárásának eredményeként átcsúsztak a hazai cégbírósági rendszeren is. A vállalatokat és azok hatalmas vagyonát bejegyezték, miközben arról sokáig semmilyen információnk nem volt, hogy a hazai hatóságok vizsgálódnának az ügyben.
A cégek beszámolóik alapján a több ezer milliárd forintos vagyonukat teljes egészében 2036-os lejáratú brazil állampapírban tartják. A probléma csak az, hogy 12 év múlva kifutó brazil kötvények nincsenek forgalomban.
Az ügy kirobbanását követően az RTL-hez az érintett környezetéből eljutott ugyanakkor egy olyan dokumentumcsomag, amely az iratokon szereplő információk szerint azt igazolja, hogy T. János György valóban rendelkezik egy forintban ezermilliárdokat érő 2036-os lejáratú brazil államkötvénnyel. Az iratok szerint az értékpapír egy nemzeti kincstárjegy (LTN – letra do tesouro nacional), amit 1973-ban bocsátották ki. Akkor Brazíliában még a cruzeiro volt a hivatalos pénznem, így a kötvény értékét is ebben devizában határozták meg: a névérték 10 milliárd cruzeiro volt.
„Államkincstári igazolás” az állítólagos állampapír eredetéről és értékéről
A dokumentumok alapján ennek a kötvénynek a jelenlegi értéke valamivel több, mint 65,1 milliárd brazil real, a 2036-os lejáratig pedig bő 91,3 milliárd real ütheti tulajdonosa markát. Tavaly év végi árfolyamon ez 4687 milliárd, illetve 6575 milliárd forintot jelent. Márpedig ezek az összegek nagyon hasonlítanak a Donor Zrt. jegyzett tőkéjére, illetve teljes eszközállományára.
Kincstári pecsétek, ügyvédi igazolások, QR-kódok
A dokumentumok teljesen hitelesnek tűnnek, minden oldalon szerepel vízjel, a kincstár pecsétje, aláírással, illetve egy, a brazil adóhatóság honlapjára vezető QR-kód is. Utóbbi igazolja, hogy T. János György szerepel az egyéni adózók nyilvántartásában.
Igazolás arról, hogy T. János György szerepel az egyéni adózók nyilvántartásában
Emellett a dokumentumcsomag minden második oldala egy nemzetközi hitelesítés, azaz egy úgynevezett Apostille. Ezekben az iratokban egy ügyvéd ellenjegyezte, hogy a dokumentumok tartalma legjobb tudása szerint megfelel a valóságnak. Az Apostille-okon is vannak QR-kódok, amelyek egy olyan honlapra vezetnek, ahol bárki megbizonyosodhat afelől, hogy az iratok érvényesek.
Ügyvédi igazolás az iratok hitelességéről
A különböző igazolásokat első ránézésre a legfontosabb brazil gazdasági-pénzügyi intézmények állították ki. Az irathalmazban van igazolás a brazil államkincstártól az értékpapír valódiságáról és eredetéről, akad minisztériumi fejléccel ellátott tanúsítvány és engedély a kötvény szállítására is a Brazil Nemzeti Banktól.
Némi szépséghiba, hogy a pecsétek dátumozása alapján az iratokat 2024. január végén, február elején állították ki, tehát másfél-két hónappal később, mint ahogy a cégek beszámolója alapján a kötvények a Brasil és a Donor Zrt. tulajdonába kerültek volna. Ha minden szabály szerint halad – mint ahogy ebben az ügyben jellemzően nem így haladt – akkor elvileg ez nem fordulhatott volna elő (hacsak nincsenek T. János Györgynek a cégeknek átadott értékpapírok mellett további ezermilliárdokat érő brazil kötvényei).
Ettől eltekintve azonban első ránézésre a dokumentumok hitelesnek tűnnek,
és így látszólag nem nagyon férhet kétség a mesés vagyon létezéséhez sem. Az iratok valódiságát – ha valakiben a pecsétes igazolások, ügyvédi hitelesítés és a QR-kódok után is marad kétség – ráadásul egy második körös ellenőrzésnek sem könnyű alávetni, hiszen a világnak ezen a részén kevesen vannak olyanok, akik láttak régi brazil kötvényeket vagy igazolásokat ilyenről. Bár – ahogy látni fogjuk – van egy-két elsőre is gyanús jel, ám ha valaki biztosra akar menni, akkor a brazil hatóságokkal kell felvennie a kapcsolatot.
Egyebek mellett ezt tette meg a G7 az elmúlt hetekben. Az iratokat több mint fél tucat hazai pénzügyi szakembernek mutattuk meg, beszéltünk Brazíliát kutató szakemberekkel és további kötvénypiaci szakértőkkel, illetve kértük az illetékes brazil hatóságok állásfoglalását is.
Ezek alapján pedig biztosra vehető, hogy az ezermilliárdokat érő kötvény és az annak valódiságát igazoló dokumentumok hamisak.
Viharos évtizedek
Ha túllépünk az ügylet – magyar szemmel értelmezhetetlen – nagyságrendjén, akkor a dokumentumokban az első gyanús jel a korábbi és a jelenlegi brazil deviza közötti átváltási arány lehet. Brazíliában az 1940-es évek elejétől egészen 1994-ig a cruzeiro volt a hivatalos fizetőeszköz. A hatvanas évektől azonban nagyon súlyos infláció sújtotta a gazdaságot, a bankjegyeket többször felülbélyegezték, azaz lényegében levágtak néhány nullát a végükről.
Az inflációt azonban ez önmagában nem állította meg, és hosszú ideig egyéb intézkedésekkel sem sikerült a gazdasági problémákat kezelni. A nyolcvanas évek közepe és 1993 között hat eredménytelen stabilizációs tervet hajtottak végre a brazil döntéshozók. A helyzet azonban nem javult, a 90-es évek elején az infláció már rendre 1000 százalék fölött volt.
Ekkor jött a később két elnöki ciklust is kitöltő, ám ezekben az években még pénzügyminiszterként ténykedő Fernando Henrique Cardoso programja, az úgynevezett Real Plan. „A terv végső célja egy új fizetőeszköz bevezetése volt, de ezt összekötötték egy stabilizációs csomaggal, amely letörte az inflációt és konszolidálta a költségvetést. Erre nagy szükség volt, mert Brazíliát ekkor sorban állás, áruhiány, pénzhiány jellemezte, és mindenki attól félt, hogy visszajön a katonai diktatúra, ha nem tesznek rendet a gazdaságban” – magyarázta a G7-nek Nagy Sándor Gyula, a Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszékének egyetemi tanára. Hozzátette: az intézkedéseket nagyjából úgy kell elképzelni, mint Magyarországon a Bokros-csomagot: növelték az adókat, visszafogták az állami kiadásokat, fehérítették a gazdaságot, emelték az adókat.
A terv sikeres volt, az infláció 1996-ra kezelhető mértékűre csökkent, ám ekkor már két éve reallal fizettek Brazíliában. A cruzeiro (amit az utolsó időszakban cruzeiro realnak hívtak) azonban annyira elinflálódott ekkorra, hogy nagyon alacsony árfolyamon számolták át realra. A különböző időszakok valutáinál eltérő átváltási arányok voltak, akadt olyan korábbi cruzeiro, amelyből egymilliárd mindössze 436 realt ért, de az utoljára használt cruzeiro realból is 2750-ért adtak egy új realt (pdf). Mindez azt is jelenti, hogy
a 10 milliárdos kötvény értéke sehogyan sem lehet realban több, mint amennyi eredetileg cruzeiróban volt. Márpedig T. János György nevére kiállított igazolásokon ez látszik.
Nem lehetne papíralapú
A második dolog, ami gyanúra adhat okot, az a helyi jegybank által kiadott dokumentum, amely engedélyezte az értékpapír szállítását. Ebből az iratból ugyanis egyértelműen következik, hogy egy papíralapú államkötvényről van szó.
A Brazil Nemzeti Bank állítólagos engedélye az értékpapír nemzetközi szállítására
Persze egy hetvenes években kibocsátott értékpapír esetében ez nem különösebben meglepő, de általánosságban ma már nem igazán jellemző. Az állampapírok általában dematerizált formában egy értékpapírszámlán állnak rendelkezésre. Ha valaki igazolást szeretne róla, hogy van államkötvénye, akkor a bankjától egyszerűen kér egy számlakivonatot.
Persze elvileg ettől még maradhattak volna fenn a régmúltból nyomtatott kötvények, csakhogy a Brazil Államkincstár tájékoztatása szerint nem maradtak. A szervezet saját honlapján figyelmeztet arra, hogy
nincs már fogalomban általuk kibocsátott papíralapú kötvény, ha valaki ilyennel találkozik, akkor jó eséllyel csalással áll szemben.
A kincstár ráadásul az ismert csalásoknál épp a 70-es éveken kibocsátott LTN-eket hozza fel példának (pdf), mondván, ezeknek az értékpapíroknak legfeljebb 365 nap lehetett a futamideje, így minden 2030 utáni lejáratról szóló kincstárjegy csak hamisítvány lehet. Sőt, egy külön kiadványban még a csaláshoz használt dokumentumok másolatát is bemutatják, ezek közül pedig több elég sok elemében hasonlít a T. János György nevére kiállított igazolásokra. Ilyen csalásra gyanakodott a Telex is korábbi cikkében, amelyben azt írták: „a brazil állampapírokkal megvalósított korábbi csalások lényege az volt, hogy az interneten fillérekért lehetett hatalmas összegekről szóló brazil állampapírokat venni. Ilyen volt például a hírhedt LTN-bond, vagyis az úgynevezett Brazilian Letra do Tesouro Nacional.”
A Szélrózsa
A hamis LTN-ek jelentős részben attól a bevezetőben említett bűnbandától eredeztethetőek, amelyet a 2010-es évek közepén buktattak le a brazil nyomozók a Szélrózsa műveletben. A bűnszervezet egy adóellenőrzés során került a hatóságok látáskörébe, ezt követően indult nyomozás az ügyükben.
A nyomozás során évtizedekig tartó széleskörű csalássorozatra derült fény, amelynek alapját az üzemanyagként használt etanol értékesítése adta. Brazíliában az etanol után 33 százalékos adót kell fizetnie a kereskedőnek. A magas adótartam elég jó terepet teremt a csalóknak, és ezt használták ki a Szélrózsa műveletben azonosított bűnszervezet tagjai is.
Az adót nem fizették be, majd a pénzt céghálókon átfolyatva saját rokonaik nevére íratott vállalatokban és offshore cégekben rejtették el, hatalmas vagyonokat felhalmozva így. A nyomozati anyagban az elcsalt adóból vásárolt ingatlanokról, járművekről, repülőgépekről írnak. Volt miből kifizetni ezeket, a jelentés szerint ugyanis
a bűnbanda csak az üzemanyagra alapozott adócsalással több mint 5 milliárd reál, akkori árfolyamon 400-500 milliárd forint kárt okozott a brazil költségvetésnek.
A szervezet ténykedése azonban nem csak az üzemanyag-kereskedelemre korlátozódott. A csalássorozat utolsó szakaszában – amikor már zajlottak a vizsgálatok -, elsősorban vagyonuk mentése érdekében, hamis iratok alapján próbáltak eladni drágaköveket, illetve hamisítottak brazil államkötvényeket is. Az ezermilliárdos magyar cégek szempontjából ez utóbbi a legfontosabb, még akkor is – és ez jól mutatja a bűnszervezet méreteit –, ha a 130 oldalas jelentésből mindössze nagyjából 15 jutott az értékpapírcsalásokra (pdf).
A dokumentum szerint a bűnszervezet tagjai 1970-es években kibocsátott nemzeti kincstárjegyeket (LTN) és azok eredetiségét igazoló iratokat állítottak elő, azaz épp olyan dokumentumokat, amilyeneket fent is bemutattunk.
A hamis kötvények összértéke meghaladta a 118 milliárd cruzeirót, ami 2017-re aktualizált értéken több mint 100 milliárd reált jelentett. Amennyiben az állampapírok valósak, a lejáratig ennél is jóval több pénzt, közel 400 milliárd reált követelhettek volna tulajdonosaik a brazil államtól.
A kincstárjegyeket külföldön akarták csalásra használni, és a nyomozati iratok alapján egy állampapír el is jutott Szingapúrba. A kötvényekről a brazil pénzügyi szervezetek egyértelműen megállapították, hogy hamisak, a nyomozók pedig azt is feltárták, hogy magukat a kincstárjegyeket olyan nyomtatási technológiákkal állították elő, amelyek az állítólagos kiállításuk idején még nem léteztek*A kötvényekről szóló igazolásoknál ennek nincs jelentősége, hiszen azokat utólag, a tulajdonos kérésére állítják elő..
A kötvényekről elég részletesen írnak a nyomozati iratokban, és ezek alapján tényleg rengeteg dologban hasonlítottak azok a hamis állampapírok a most előkerült dokumentumcsomagra.
- Mind a két esetben Letras do Tesouro Nacional típusú kötvényről van szó.
- A bűnügyben lefoglalt hamis kincstárjegyeket 1972 és 1973 között „bocsátották ki”, és ugyanúgy a Z sorozatjelölést kapták, mint az az 1973-as kötvény, amelyről a T. János György nevével ellátott iratok beszámolnak.
- A papírokat mind a két esetben eredetileg 30 évre bocsátották ki.
- A papírok (meghosszabbított) lejárata mind a két esetben 2036 volt.
- Az egyik Brazíliában lefoglalt állampapír névértéke 10 milliárd cuzeiro volt, 2036-os lejáratakor pedig 90 milliárd realt ért volna. Ezek szintén lényegében megegyeznek a most előkerült iratokon szereplő számokkal.
- A kötvényekhez előállított igazolások között mind a két esetben a Nemzeti Kincstár titkárságának és a Brazil Központi Banknak a dokumentumai szerepeltek.
- A legerősebb kapocs azonban egy név:
a bűnbanda egyik tagja ugyanis kihallgatása során azt állította, hogy
az LTN-eket néhány évvel korábban közvetlenül Ubiratan Salgado Figueiredótól (az LTN eredeti birtokosaként feltüntetett személytől) vásárolta. Márpedig ugyanezt a személyt jelölik meg a kötvény eredeti tulajdonosaként a T. János György nevével ellátott iratok is.
A brazil nyomozóhatóság jelentése szerint az egyik gyanúsított azt állította, hogy a korábbi években 27 LTN-nel kereskedett, de ezek közül csak egyet értékesített ténylegesen. Mindez arra utal, hogy maradhattak hasonló hamis kincstárjegyek a piacon
Az LTN eredeti birtokosaként feltüntetett személy a T. János György nevével ellátott iraton, illetve a nyomozati anyagban
Messziről jött ember azt mond, amit akar
Már ezekből is teljesen egyértelműnek tűnik, hogy nem lehetnek valósak a T. János György nevével ellátott iratok sem, de kikértük szakértők véleményét is. A G7-nek nyilatkozó hazai szakemberek kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy csak hamisítványról lehet szó. Ám elég jó hamisítványról, még ha ilyet ma már valószínűleg nem is annyira nehéz előállítani.
Többen elmondták, hogy korábban nem voltak ritkák itthon a hasonló értékpapír-visszaélések, de ma már nem jellemzőek az ilyenek. A pénzintézetek ugyanis sokkal óvatosabbak annál, hogy ilyen irathalmazokat bármilyen célból befogadjanak.
Ma már minden elektronikusan zajlik, ilyen kinyomtatott letéti igazolásokkal nem igazán szoktak szaladgálni emberek, főleg nem ekkora összegben
– fogalmazott egy forrásunk.
Bár mindenki biztos volt benne, hogy a kötvény nem létezik (azaz nem eredeti), ilyen brazíliai igazolásokat korábban soha senki nem látott, még az évtizedek óta ezen a terülten dolgozó szakemberek sem. Nem véletlen: itthon nagyon kevesen foglalkoznak Brazíliával.
„A kutató közgazdászok körében legfeljebb három-négy ilyen ember lehet az országban” – mondta a G7-nek Ricz Judit, aki a KRTK Világgazdasági Intézetének kutatójaként egyike ennek a néhány embernek. Ezt erősítette meg Nagy Sándor Gyula is, hozzátéve, hogy a kutatók többsége is makroközgazdász, azaz nem elsősorban ilyen pénzügyi kérdésekkel foglalkozik. A gyakorlati szakemberektől is azt hallottuk, hogy viszonylag ritkán kerül a hazai pénzintézetek látókörébe brazil értékpapír.
Éppen ezért megkerestük az összes érintett brazil pénzügyi szervezetet is. A Brazil Nemzeti Banktól és az értékpapír-felügyelettől is a Nemzeti Kincstárhoz irányítottak minket. Az értékpapír-felügyeletnél ugyanakkor már jelezték, hogy az összes nem digitális kötvényt évekkel ezelőtt vissza kellett volna váltani, és mivel az erre szabott határidő már lejárt, az ilyen papíroknak nincs értéke.
Pár nappal később a Nemzeti Kincstár is reagált megkeresésünkre. Azt írták, hogy
a kapott információk brazil államkötvényekkel kapcsolatos csalásra utalnak. Az Államkincstár nem kereskedik ilyen módon kötvényekkel, illetve a szóban forgó típusú dokumentummal sem.
A Nemzeti Kincstárnál jelezték azt is, hogy vizsgálják az esetet, és további információkat későbbre ígértek.
Mit mondanak az érintettek?
Kérdéseinkkel megkerestük T. János Györgyöt is. Egyebek mellett kíváncsiak lettünk volna, hogy honnan származnak a nevével ellátott iratok, és tudott-e róla, hogy korábban történtek visszaélések hasonló értékpapírokkal. A vállalkozó azt írta, hogy cégeit vizsgálja az adóhatóság, és a vizsgálat lezárásáig nem szeretne senkinek nyilatkozni.
Ebből a válaszból derült ki az az új információ, hogy
a NAV vizsgálja a két, papíron ezermilliárdos nagyságrendű vagyonnal rendelkező céget,
eddig ugyanis nem tudtunk róla, hogy lenne bármilyen eljárás az ügyben.
A NAV-tól megkérdeztük, hogy valóban zajlik-e ilyen vizsgálat, de azt válaszolták, hogy konkrét adózóra vonatkozó tényt, adatot, körülményt az adótitok miatt nem hozhatnak nyilvánosságra. Hozzátették ugyanakkor, hogy a hatóság kockázatelemzői folyamatosan vizsgálják és elemzik a cégek nyilvános adatait, és ha az adó- és vámszabályok kijátszása valószínűsíthető, vagy bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel, megteszik a szükséges intézkedést. A NAV ellenőrzést, a hivatal hatáskörébe tartozó bűncselekmény esetében nyomozást indít.
Szintén megkerestük a cégek tőkeemelését ellenjegyző ügyvédet, illetve azt a könyvvizsgálót, aki egy korábbi szakaszban valószínűleg látta és felértékelte a kötvényeket. Kérdésünkre mindketten azt válaszolták, hogy törvényi okokból nem oszthatnak meg semmit ügyfeleikről.
Közélet
A Balatonnál lehet a magyar MotoGP-futam, az állam ötmilliárd forintja füstölt el
A hajdúnánási pályából jó eséllyel nem lesz semmi, jövőre valószínűleg a magántulajdonú Balaton Park Circuiton száguldhatnak a motorversenyzők.
Nagyon tolná a kisvállalkozásokat a kormány, de honnan lesz hozzá dolgozó?
Javítaná az inflációs időszakot nagyon megszenvedő magyar kkv-k hatékonyságát az erre szakosodott államtitkárság, de az egyik legnagyobb bajukra egyelőre nem hoztak új ötletet.
Egyre több lett a protest egy százalék, de Iványi Gáborék iskoláit ez sem mentette meg
Tavaly a MET kapta a negyedik legtöbb felajánlást, és nem ők az egyetlenek, ahol sokkal nagyobb a rendelkezők száma, mint a híveké.
Fontos
Az EU egyik leginkább vízfejű gazdasága a magyar
Majdnem negyedével lenne alacsonyabb Magyarországon az egy főre jutó GDP Budapest nélkül.
Vannak olyan országrészek, ahol több eső esett egy nap alatt, mint a megelőző három hónapban
Az ország nagy részén 24 óra alatt több csapadék hullott, mint a megelőző 30 napban, de voltak olyan mérőpontok, ahol az előző háromhavi mennyiséget is túlszárnyalta.
Európa legelmaradottabb vidéke lett a magyar kifektetés fő célpontja
A magyar külpolitika által megcélzott nyugat-balkáni országok évtizedek óta alig közelednek Európához, ami kérdéseket vet fel a megtérüléssel kapcsolatban.
