A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.
Noha a toborzási nehézségek a közelmúltban erősödtek meg olyan mértékben, hogy már jelentős számban dolgoznak távoli országokból érkező vendégmunkás a magyarországi munkahelyeken, a munkaerőpiaci feszültségek és a munkaerőkínálat határokon túlról való bővítése korántsem számítanak újdonságnak a rendszerváltás utáni magyar gazdaságtörténetben: a problémával már az első Orbán-kormány is szembesült az ezredforduló idején, amit többek között a bevándorlás felélénkítésével is tervezett megoldani.
„Az elkövetkező években Magyarországnak a gazdasági növekedés érdekében több millió külföldit kell befogadnia a szomszédos országokból” – fogalmazott Orbán Viktor 2001 nyarán a Világgazdaság akkori írása szerint, és bár elsősorban a határon túli magyarok betelepülésével tervezett még az akkori kormány, a lap ennek ellenére a bevándorlóellenes közhangulatról számolt be. A munkaerőpiaci indikátorok mindenesetre erősödő toborzási nehézségekről tanúskodtak ebben az időszakban.
A kormány egy darabig egy ötven éves időtávon 1,8 millió külföldi bevándorlásával számoló népesedéspolitikai koncepciót tárgyalt, a magyar társadalom elöregedésével és a növekedési tartalékok visszaszorulásával járó gazdasági problémáktól tartva. A vita azonban nem tartott sokáig, rövidesen Matolcsy György gazdasági miniszterként már csak 30-40 ezer szorgalmas építőipari munkás szükségét emlegette, és negyedmillió határon túli magyar ideiglenes munkavállalására lehetett számítani az ekkoriban elfogadás előtt álló státusztörvény következményeképp.
A magyarországi munkaerőkínálat határon túli magyarokkal történő érdemi kibővítése azért is számított merész elképzelésnek, mert már ebben az időszakban is gyorsan fogyatkozott a számuk, a magyarországi népességcsökkenéshez képest is.
A határon túli magyarok fokozott elszívására vonatkozó elképzelést ráadásul az őket képviselő szervezetek is aggódva fogadták, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség például ígéretet kért és kapott is az Orbán-kormánytól annak elkerülésére, hogy a magyar kisebbségek soraiból pótolják a csökkenő magyarországi lakosságot. Az elgondolás ráadásul már 2001-ben is úgy tűnt, hogy csak csekély mértékben járulhat hozzá a magyarországi munkaerőkínálat bővítéséhez.
A népességfogyás mellett a munkaerőkínálat strukturális problémái is ismertek voltak már a kétezres évek elején: az ország nyugati részén tapasztalt alig néhány százalékos munkanélküliségi rátával az észak-keleti térségek tartósan húsz százalék feletti mutatói álltak szemben. Ám a magyar lakosság körében ekkor is alacsony volt a mobilitás, továbbá „az állástalanok nagy része szocializációjuk, életkoruk és szakképzettségük miatt sem tud elhelyezkedni”, derül ki a Figyelő 2001 nyarán megfogalmazott helyzetértékeléséből.
A fenti megállapítás valamelyest összhangban van azzal a kihívással – nevezetesen a munkaerőtartalék aktivizálásával –, aminek áthidalásához a kormány most több száz milliárd forintos uniós forrás felhasználásával fog hozzá (erre vonatkozó törekvések a korábbi években is voltak, jellemzően a földrajzi mobilitást, illetve a hátrányos helyzetűeket foglalkoztató vállalatokat támogató intézkedések formájában, de átképzésekre is akad példa). Mintegy negyedszázaddal ezelőtt azonban inkább az iskolázottság javításával, illetve a munkaerőkínálat képzettsége és a munkahelyeken elvárt ismeretek közötti eltérés letörésével tűnt megoldhatónak a probléma.
Az ezredforduló környéki toborzási nehézségek azonban végül is a 2008-as gazdasági válság révén enyhültek, amikor a munkaerő hiánya helyett rövid idő alatt a munkanélküliség vált meghatározó problémává. A 2010-es évek közepéig a vállalatok üzletmenetét akadályozó tényezők között a munkaerő- és szakemberhiány szerepe nem is volt jelentős, ám 2016 körül már a legfontosabb problémák közé sorolták ezeket a cégvezetők – érdemes felidézni, hogy a munkaerőpiaci feszültségek kialakulásával és az oktatási rendszer átalakításával párhuzamosan bizonyos felsőfokú végzettségek hasznosságát firtató kollektív tévhitek jelentek meg a magyar közbeszédben (például a romkocsmák félhomályában merengő diplomásokról), amelyek jól szemléltetik a kezdeti kormányzati reakciókat.
Közélet
Gyomros a magyar gazdaságnak: fél hónapra teljesen leállhat Budapesten a konténerszállítás
Olyan rosszul ütemezték a pályafelújítást, hogy a nemzetközi áruforgalom tizedét lebonyolító terminálok egyikére sem lehet majd eljutni.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
A földgáznál már lazán kiválthatná a kormány az orosz szállításokat
Az orosz gáz nagy részét már akkor is nélkülözni lehetne, ha a külügyminiszter tárgyalásain lebeszélt ügyleteknek csak a fele valósul meg.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
