A kormányt is meglepte, hogy mennyire elfogyott a lakosság pénze az elmúlt hónapokban, és ettől egyáltalán nem független a magyar gazdaságpolitikát elmúlt hónapokban jellemző kapkodás. Az látszik, hogy a kormány elkötelezett az állam pénzügyeinek rendezése mellett, hiszen még olyan politikailag fájdalmas intézkedéseket is hajlandóak meghozni, mint a családi otthonteremtési kedvezmény és a babaváró hitel jelentős visszavágása. Az idei büdzsé stabilizálását célzó intézkedések ugyanakkor jövőre okozhatnak problémákat a kormánynak, amikor viszont már az uniós szabályok felfüggesztése érvényét veszti, és újra 3 százalék alatt kell majd tartani a hiányt.
Az idei és jövő évi költségvetés problémájának lényege nagyon leegyszerűsítve az, hogy a magyar gazdaság különböző szereplői kifogytak a tartalékokból, mindez pedig abban gyökerezik, hogy a reálkeresetek a magas infláció miatt áprilisban már nyolcadik hónapja csökkentek.
Emiatt aztán a belföldi kereslettől függő, magyar piacra termelő vagy szolgáltató vállalkozások is szenvednek, és a magas kamatok miatt újabb fejlesztésekbe is nehézkesen tudnak belefogni. A reálkeresetek csökkenése az állam gazdálkodására is hatással van, hiszen a költségvetésen belül több jelentős bevételi tétel is függ a lakossági fogyasztás alakulásától. Ez pedig az uniós pénzek érkezése körüli bizonytalanságokkal együtt még úgy is költségvetési problémákat okoz, hogy a jegybank legfrissebb adatközlése alapján az energiaárak esése miatt a különféle rezsikiadásokkal összefüggésbe hozható költségek elszállása már nem jelent akkora nyomást a költségvetés kiadási oldalán, mint a tavalyi második félévben.
Az idei költségvetés teljesüléséről szóló májusi adatok első ránézésre nem tűnnek problémásnak: a Pénzügyminisztérium statisztikájából kiolvasható, hogy miközben a költségvetés kiadásai a tavalyi hasonló időszakhoz képest 23 százalékkal nőttek, a bevételek ennél nagyobb mértékben, csaknem 27 százalékkal emelkedtek, és az év első négy hónapját együtt nézve is is meghaladta a bevételek növekedése a kiadásokét.
A részletesebb adatok alapján azonban aggodalomra okot adó folyamatok látszanak. A bevételek teljesülésében egyrészt jelentős szerepe volt ugyanis a különadók egy része és más egyszeri tételek államkasszába érkezésének. Másrészt pedig
a már emlegetett összeomló lakossági fogyasztás miatt tavalyhoz képest csaknem 20 százalékkal visszaestek az áfabevételek.
A probléma jelentőségét mutatja, ha az áfabevételek adott évi teljes tervezett szintjéhez képesti tavalyi és idei teljesülését összehasonlítjuk: amíg ugyanis tavaly májusig az arra az évre tervezett bevételek csaknem 38 százaléka összejött, idén ez az arány csak 33 százalékon állt májusig.
Az idei költségvetés teljesülése szempontjából nagy jelentősége lesz annak is, hogy idén hogyan alakul majd a gazdasági teljesítmény. A kormány ezzel kapcsolatban nagyon optimista, de a Pénzügyminisztérium 1,5 százalékos növekedési előrejelzése messze kilóg a nagyjából plusz és mínusz 0,5 százalék között szóródó előrejelzések közül. Ilyen szempontból is érdekes az OTP első negyedéves GDP-visszaesés nyomán módosított előrejelzése. Ebben ugyanis az elemzők arra is felhívták a figyelmet, hogy ha a kormány nem nyúl hozzá az idei költségvetéshez, a számításuk szerint 5,8 százalékra is nőhet az eredetileg 3,9 százalékos költségvetési hiány.
Az elemzés emellett azt is kiemeli, hogy a költségvetés szempontjából nemcsak a visszaeséssel, hanem a GDP összetételével is probléma van. Idén ugyanis szinte csak az exporttól várható jó teljesítmény, amihez kevesebb potenciális adóbevétel kapcsolódik, mint például a lakossági fogyasztáshoz, ami viszont bezuhant az elmúlt hónapokban.
Szintén a gazdasági lassulást és a bevételek ebből fakadó visszaesését emelte ki az idei és a jövő évi költségvetés teljesülését övező legnagyobb kockázatok között a jegybank nemrég megjelent Inflációs jelentése. A jegybanki elemzés szerint az év első három hónapjával ellentétben az év egészében már a hiány előző évekhez képesti csökkenését vetíti előre az energiaárak mérséklődése, de jelentős kockázatok is vannak: az elemzés az állami kamatkiadások magas infláció miatti emelkedése mellett az adóbevételek korábbi dinamikus növekedésének lassulását emeli ki ezek közül.
A jelentésben erre vonatkozóan van egy érdekes ábra, amit alább mi is megmutatunk: ezen jól látszik, hogy a 2021 közepétől megugró infláció milyen jelentős mértékben növelte meg a költségvetés bevételeit a fogyasztási adókból.
Az ábrán ugyanakkor az is nagyon látványos, ahogy idén a reálbérek csökkenése miatt ez a hatás fokozatosan eltűnik. Amíg ugyanis tavaly májusban például még az előző évi időszak 3 havi mozgóátlagához képest körülbelül 11 százalékos infláció mellett a fogyasztási adókból csaknem 10 százalékkal több folyt be az államkasszába, idén májusban 21,5 százalékos drágulás mellett már csak 2 százalékkal több. A kiskereskedelmi forgalom zuhanásának év eleje óta tartó trendje mellett pedig valószínűleg nem túlzás arra számítani, hogy májust követően a fogyasztáshoz kötődő adóbevételek további apadása várható.
Az elmúlt hetekben dömpingszerűen bejelentett kormányzati intézkedések alapján az látszik, hogy a kormány is tisztában van vele, hogy bajok vannak a költségvetéssel. Május közepe óta bejelentették, hogy júliustól az állampapírokon kívül duplázzák a megtakarítások adóterheit, augusztustól újra lehetővé teszik, hogy Szép-kártyával hideg élelmiszert lehessen vásárolni, jövőre pedig kivezetik a városi csokot és jelentősen szigorítják a babaváró hitel feltételeit, miközben – szintén a korábbi ígéretekkel szembemenve – megtartják a 2022-ben csak 2023-ig ígért extraprofitadók egy részét.
Az intézkedések alapján annak az iránya is látszik, hogy mit kezdenének a költségvetési problémákkal. A visszaeső bevételeket látva a kormány előtt két út állt: vagy az idei költségvetéshez nyúl hozzá, vagy a 2024-eset alakítja át úgy, hogy kisegítse vele az ideit. Az utóbbi mellett döntött, ahogy azt Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter az Inforádió műsorában viszonylag részletesen kifejtette.
Ebben az interjúban Nagy elismerte, hogy a kormányt is meglepte a fogyasztás év eleji visszaesésének mértéke, a Szép-kártyát és a családtámogatásokat érintő intézkedések kapcsán pedig egyértelművé tette, hogy ezekkel a kormány célja „a fogyasztás kisimítása”, amelynek jelentős költségvetési vonzatai is vannak az említett okok miatt.
A Szép-kártyák hidegélelmiszerre való kiterjesztéséről Nagy azt mondta, nem várják tőle az élelmiszer-fogyasztás emelkedését, de azt igen, hogy a csökkenés kisebb lesz. A családtámogatások kapcsán pedig azt mondta, a kormány várakozása, hogy a szigorítás miatt sokan idénre „hozzák előre” a babaváró és csok hitelek felvételét. A két intézkedés miatt pedig reményei szerint az év utolsó hónapjaiban már fordulat jöhet a lakossági fogyasztásban.
A növekedés szerkezetének átvariálására irányuló kormányzati törekvés kapcsán két dolgot érdemes kiemelni: az egyik politikai, a másik gazdasági szempontból érdekes.
Politikai szempontból a 2024-es költségvetés átvariálása annyiban különleges, hogy a kormány olyan családtámogatásokhoz nyúl hozzá, amik rendkívül népszerűek a lakosság körében, és a kiigazítás más eszközeihez képest (ágazati különadók) közvetlenül okoznak érdeksérelmet potenciális választóknak. Az ilyesmit pedig a Fidesz általában próbálja kerülni. A jövő évi költségvetés tervezete alapján már látszik, hogy 2024-ben az idei 383 milliárd forint kevesebb mint felét, nagyjából 182 milliárd forintot tervez lakástámogatásokra költeni. Egy jelentős megszorításról beszélhetünk tehát, ami azt jelenti, hogy
olyan nehéz az állam pénzügyi helyzete, hogy a stabilizáció érdekében a kormány még politikai támogatottságot is hajlandó beáldozni.
Gazdasági szempontból pedig az idei év kockázatainak átcsoportosítását látjuk a jövő éviek rovására. Az előrejelzések szerint jövőre már 2,5-4 százalék között alakulhat a gazdasági növekedés, és az év utolsó hónapjaiban már újra beindulhat a bérek vásárlóerejének növekedése. Így még akkor is maradhat jövőre valamennyi növekedés, ha az új intézkedések csökkentik a jövő évi potenciális gazdasági teljesítményt, legalábbis ez lehet a kormányzati logika.
Az idei év pénzügyi gondjainak enyhítésével azonban a kormány teljesen új problémákat hozhat létre a jövő éviben a meglévők mellé. Itt pedig érdemes megjegyezni, hogy mivel 2024-től újra életbe lép az uniós költségvetési szigor, jövőre már 3 százalék alatt kell majd tartani a hiányt, tehát eleve nehezebb terepen mozog majd a költségvetés.
A jövő évi kockázatok közül most kettőt emelünk ki. Az első a megtakarításokkal kapcsolatos: ahogy az a már említett Nagy Márton-interjúban is elhangzott, a kormány azért próbálja a megtakarításokat az állampapírok felé tolni, hogy leszorítsa az állam finanszírozási költségeit, amelyek – ahogy az alábbi ábrán is látszik – az elmúlt időszakban jelentősen emelkedtek (a 2020 előtti időszakhoz képest GDP-arányosan duplázódtak).
Ha viszont a többi intézkedésével a kormány a fogyasztás felpörgetését célozza, az valamekkora mértékben szükségszerűen a megtakarítások rovására fog menni. Például ha egy idénre előrehozott babaváró hiteles vagy csokos lakásvásárlásnál az önrészt eddig állampapírban tartották.
Egy másik nyitott kérdés, hogy mi lesz azzal a nagyjából 430 milliárdos idei jegybanki veszteséggel, amit a törvény alapján a jövő évi költségvetésnek kellene állnia, ami viszont – ahogy arra a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék is felhívta a kormány figyelmét – nem került bele a 2024-es költségvetés tervezetébe (erről részletesebben is írtunk nemrég).
Összességében az látszik tehát, hogy a gazdaságban olyan folyamatok zajlanak, amelyekre még a kormány sem készült fel, emiatt pedig olyan helyzetek állnak elő, amikre válaszul a kormányra eddig is jellemző költségvetési improvizáció nagyobb szerepet kap. Az idei és jövő évi gazdasági kilátások alapján nagy valószínűséggel még többet láthatunk majd az elmúlt hetekben látott kapkodásból.
Közélet
Fontos