Amikor a korábbi években rendszeresen elhangzott, hogy a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) nincs eredménycélja, annak az volt a kontextusa, hogy a jegybank nem azért hagyja gyengülni a forintot, mert nyerészkedni akar a korábbi, erősebb árfolyamon beszerzett devizatartalék egy részének átváltásán. Ez azért is lehetett sokakat érdeklő téma, mert 2014-ben az MNB-nyereség nagy részéből hozták létre a jegybanki alapítványokat, amelynek során a kormány szerint a közpénz elvesztette közpénz jellegét, bár ezt később az Alkotmánybíróság sem így látta. Mindenesetre az alapítványok emlékezetes módon hozzájárultak néhány kormány- és Matolcsy-közeli vállalakozó gyarapodásához.

Az MNB a későbbi években is nyereséges maradt 2020-ig, ám ekkor ezt a pénzt részben befizette osztalékként a költségvetésbe, részben benne hagyta az eredménytartalékban.

A forint gyengülése pedig egészen odáig legfeljebb csak a külföldön nyaralókat zavarta, amíg mérsékelt maradt, az infláció pedig a jegybanki cél közelében alakult. Összességében mondhatta az MNB – mondta is –, hogy míg a nagy jegybankok (EKB, Fed, japán) nem tudják elérni az inflációs céljukat (mert túl alacsonyan maradt a pénzromlás üteme), addig az MNB képes volt erre. Ennek az egyenletnek pedig a gyengülő forint is a része volt, nem mellesleg szép nyereséget hozva az MNB-nek.

Ez a rózsás helyzet aztán alaposan megváltozott, amikor a koronavírus-járványból kilábalva a világ jelentős részén elszabadult az infláció, Magyarországon pedig különösen. Mivel az MNB törvényben meghatározott elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása (ami most három százalékos inflációt jelent, egy-egy százalékpontos toleranciasávval mindkét irányba), kénytelen volt egyre feljebb és feljebb emelni az alapkamatot, majd tavaly ősszel, amikor megreccsent a forint árfolyama, ennél is magasabbra, 18 százalékra tolt fel az irányadóvá vált egynapos rátát.

A magasra emelt kamatszint^*Ez alapvetően azzal okoz veszteséget a jegybanknak, hogy jóval nagyobb kamatot fizet a nála elhelyezett összegek után, mint amennyit a devizatartalék befektetésén megkeres. Ráadásul korábban a jegybank szándékosan fújta fel mérlegét olyan gazdaságösztönző (és NER-segítő) programokkal, mint a növekedési hitel- és kötvényprogram. veszteségbe taszította az MNB-t, ennek nagysága tavaly meghaladta a 400 milliárd forintot. Ezt a korábban felhalmozott tőketartalék még képes volt elnyelni, idén viszont már várhatóan olyan nagy lesz a veszteség, ami bőven mínuszba viszi a jegybank tőkéjét. A tavaly év végén módosított szabály szerint ezt a költségvetésnek öt éven keresztül egyenlő részletekben meg kell térítenie, ami jövőre már több százmilliárdos terhet jelentene. Ez viszont teljesen hiányzik a parlament előtt lévő költségvetési tervezetből, amire a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is felhívta a kormány figyelmét.

A kormány – konkrétan a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely – válasza erre az volt, várják a jegybank javaslatait arra, hogy ez a befizetési kötelezettség sokkal kisebb vagy egyáltalán ne legyen.

Mekkora összegről van szó? Az ÁSZ jövő évi költségvetési tervezetről szóló véleménye szerint nagyjából 430 milliárd forintról. Ez abból a szempontból meglepő, hogy a dokumentum szerint idén 1855 milliárd forint körül lehet idén a jegybanki veszteség, ebből pedig nem jön ki öt évre vetítve a 430 milliárd forint, különösen akkor nem, ha a jegybank tavaly év végén meglévő közel 256 milliárd forintos saját tőkéjével is számolunk.

Kérdésünkre az ÁSZ azt írta, hogy

a térítési kötelezettség várható teljes összegére és a 2024. évi mértékére vonatkozó előrejelzés a Magyar Nemzeti Bank tájékoztatásán alapul. A veszteség mértékét természetesen mind a kamatszint, mind az árfolyam elmozdulása jelentősen befolyásolhatja.

Vagyis a fenti számok az MNB-től származnak, ezek szerint maga a jegybank számol ezekkel az összegekkel. A rejtély megfejtése valószínűleg az, hogy a saját tőke nagy része az úgynevezett átértékelési különbözet, ami azt mutatja, hogy mekkora nyereséget realizálhat a jegybank a devizatartalék átváltásán az adott (év végi) árfolyam mellett. Idén viszont erősödött a forint, és a jelek szerint egyszerűsítve az jön ki a végén, hogy ez nemcsak eltünteti az említett tőketartalékot, hanem negatívba is viszi. (Hiszen az ötször 430 milliárd az 2150 milliárd forint, ami több, mint az idénre várt 1855 milliárdos veszteség.)

Hogyan lehet ebből kikeveredni? A legegyszerűbb az lenne, ha kivennék a törvényből a tőkepótlási kötelezettséget, Virág Barnabás MNB-alelnök nemrég utalt is rá, hogy negatív tőkével is működhet egy jegybank. Ahogy a Portfolio.hu bemutatta, erre valóban sok példa van Csehországtól Chiléig, nem kizárt azonban, hogy ez a lépés kiváltaná az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság nemtetszését.

Az egyéb lehetőségek közé tartozik a 2014-ben létrehozott jegybanki alapítványok időközben mindegyikét magába gyűjtő Pallas Athéné Alapítvány vagyonának beolvasztása a jegybankba, amivel nemcsak a közpénz nyerné vissza minden kétséget kizáróan a közpénz jellegét, hanem közel 282 milliárd forinttal nőhetne a jegybank tőkéje. Ez a lépés egy tavaly februári hír szerint amúgy is tervben volt legkésőbb az idei év közepéig, ám nincs információ arról, hogy megtörtént volna. (Az MNB nem válaszolt ezzel kapcsolatos kérdésünkre.) Ám az összegből látszik, hogy még ha ez meg is történne, azzal is csak a várható tőkepótlás kétharmadát lehetne megoldani.

Mi lehet még megoldás? Ahogy az ÁSZ fenti válaszának második fele utal rá, az eredményt leginkább a kamatszint és a forintárfolyam befolyásolja. Ahhoz, hogy a veszteség lényegesen mérséklődjön, vagy a kamatszintnek kellene gyorsabban csökkennie az MNB számításához képest, vagy a forintnak kellene gyengülnie.

A kamattal azonban nagyon óvatos az MNB, amióta tavaly ősszel borzalmasan rosszul sült el a kísérlete, hogy 13 százalékon lezárja a kamatemelési ciklust: október közepén a forint 430 fölé gyengült az euróval szemben, kikényszerítve az irányadó kamat 18 százalékra emelését. Ennek visszavágását májusban kezdte el, és két lépcsőben mostanra 16 százalékig jutott. Az általános elemzői várakozás szerint ezt a tempót folytatva szeptemberre éri el a 13 százalékot, amikor ismét összeolvadhat a két kamatszint, majd év végéig ebből is faraghat valamennyit a jegybank. Valószínűtlen azonban, hogy az MNB nem ilyesmivel számolt, amikor az ÁSZ-t tájékoztatta.

Mivel az infláció még mindig 20 százalék feletti, valószínűleg a (kamatszinttel amúgy is erősen összefüggő) forintárfolyammal is óvatos lesz a jegybank, hiszen egy nagyobb gyengülés veszélybe sodorná, hogy év végére egy számjegyű legyen a pénzromlás – Orbán Viktor által előre kőbe vésett – üteme. Az eddigi két kamatcsökkentés nem okozott érdemi forintgyengülést, és ha a meghirdetett úton halad az MNB – és a nemzetközi környezet sem romlik –, akkor ez továbbra is így maradhat. (Az más kérdés, hogy egyre több vélemény jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy a mostani árfolyam túl erős az exportorientált magyar gazdaság számára.)

Így tehát nyitott kérdés, hogyan lehet elkerülni, hogy az amúgy is erősen ingatag jövő évi költségvetésen léket üssön a jegybanki tőkepótlás. A válasz ráadásul a kormányon belüli viszonyoktól is függhet. A gazdaságpolitikával foglalkozók közel tíz éven keresztül figyelték Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály nemzetgazdasági/pénzügyminiszter ellentétét, amely időnként nagyon heves üzenetváltásokban tört felszínre. Mostanra már Matolcsy és korábbi alelnöke, a most gazdaságfejlesztési miniszterként dolgozó Nagy Márton ellentéte vált egyértelművé. Utóbbi ugyanis miniszterként is folytatta a monetáris politika alakítását (ami ugye az MNB feladata), rendre szembemenve a jegybank döntéseivel, nemrég pedig arról írt véleménycikket, hogy talán magasabb inflációs szintet kellene megcélozni, ami nem fojtja el a növekedést.

Nagy Mártonnak a jelek szerint sikerült elérnie, amire talán senki nem számított: egy platformra terelte Matolcsyt és Vargát. Az utóbbi hónapokban két demonstratív egyeztetést is tartottak, Varga pedig nemrég arról beszélt, nem szabad hallgatni a szirénhangokra, el kell végezni az infláció letörésének munkáját.

Leegyszerűsítve, Nagy Márton a gazdasági növekedést helyezi előtérbe, amibe nála magasabb infláció és vélhetően gyengébb forint is beleférne. A jegybank (törvényi kötelezettségének eleget téve) az inflációt akarja leszorítani, ami viszont nagy veszteséget okoz – törvényi változás nélkül pedig ez elsődlegesen Varga Mihálynak okoz gondot, hiszen a Pénzügyminisztérium készíti el a költségvetést. Már csak ebből a szempontból is érdekes lesz látni, mi lesz a történet vége.

Az viszont biztos, hogy igazuk lett azoknak, akik korábban a jegybank – egyebek mellett a növekedési hitel- és kötvényprogramban testet öltő – gazdaságélénkítésének veszélyeire figyelmeztettek. Amikor például Kasnyik Márton, a G7 alapító főszerkesztője a növekedési hitelprogrammal kapcsolatban vetette fel ezt még 2014-ben egy indexes cikkében, az MNB úgy reagált, hogy a gazdaság természetes folyamataiból az következik, hogy nem lesz veszteséges a jegybank. Hozzátették, szerintük nem lesz szükség kamatemelésre, az esetleges veszteségekre pedig eredménytartalékot tartanak fenn.

Azóta nagyot változott a világ, így ma már nagyon mást jelent, hogy a jegybanknak nincs eredménycélja. Azt, hogy a sikeres monetáris politikához (az infláció megfékezéséhez) időnként a veszteséget is fel kell vállalnia egy jegybanknak, erre külföldön is sok példa van. Ennek mértéke azonban biztosan kisebb lenne, ha korábban nem fűti a gazdaságot olyan lelkesen a jegybank, neres vállalatokat is több százmilliárdos kedvezményes forráshoz juttatva. Ha tényleg szükség lesz tőkepótlásra, akkor ennek árát az egyre többféle megszorító jellegű intézkedéssel terhelt adófizetőknek kell állniuk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz elmaradt tanári béremelés árához mérhető veszteséget okoz a NER-cégeket is segítő jegybanki programBárhogy is számolunk, a növekedési kötvényprogram költsége százmilliárdos nagyságrendű. A nyertesek közt sok a kormányközeli vállalat, a veszteséget jó eséllyel az adófizetőknek kell állniuk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTíz évre az adófizetők nyakába rakták a NER-nagyvállalatok kockázatátPiaci körülmények között nem bizonyított, politika-közeli vállalatok is sok tízmilliárd forint forráshoz jutnak az MNB legújabb programjában. Ennek vannak kockázatai.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHabár nem úgy tűnik, de végül mindenkinek jobb lesz a szigorú költségvetésMatolcsy György fél éve még kritizálta a kormány gazdaságpolitikáját. Aztán belenézett a jövő évi költségvetési tervezetbe, és pozitív hangot ütött meg.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Pénz 2024-es költségvetés jegybank költségvetés közpénz mnb mnb alapítványok tőke Olvasson tovább a kategóriában