(A szerzők az ING Bank elemzői. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Tavaly decemberben az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának ülésén Matolcsy György jegybankelnök élesen kritizálta a kormány gazdaságpolitikáját, mely felkavarta az állóvizet a gazdaságpolitika két ága között. Majd idén márciusban az Országgyűlés előtt újabb kormánykritikus beszéd hangzott el a jegybankelnöktől. Ezt követően viszont a májusi kamatdöntő ülést követő sajtótájékoztatón már hallhattunk pozitív visszajelzéseket a fiskális politikára vonatkozóan. De vajon mi változott fél év alatt?

A 2024-es költségvetés volt a perdöntő, és talán az új Konvergenciaprogram, hiszen a Költségvetési Tanács tagjaként Matolcsy már láthatta a jövő évi büdzsé számait az MNB május 24-i sajtótájékoztatója előtt. Emiatt emelte ki, hogy a költségvetés egy konszolidációs pályára vált a korábbi fenntarthatatlan pályáról. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy Magyarország nagyon rosszul teljesített az infláció terén, ahol három fontos tényezőt emelt ki az infláció elszállása mögött. Az egyik az importált infláció, a másik az ársapkák bevezetése, a harmadik pedig a „2021 és 2022-es magas, túlzottan magas, kiugróan magas, szükségtelen magas államháztartási deficit”.

A magas szó négyszeri megismétlése hallatán érezhetjük, hogy a jegybankelnököt valóban aggasztja az elmúlt évek magas költségvetési hiánya, de látva a 2024-es költségvetés számait a hangnem immár sokkal konstruktívabbá vált. Így már saját elmondása szerint: „összhangba kerülhet a monetáris politika és a költségvetési politika intézkedése”. Mindezt persze azért jegyzi meg, mert a 2024-es költségvetés a 2023-as költségvetéshez képest ismét szigorúbb lett, hiszen a hiánycél az idei évi 3,9-ről jövőre 2,9 százalékra módosul. 

A költségvetési fegyelem pedig valóban elengedhetetlen lesz az infláció leszorítása érdekében, így érthető a jegybankelnök pozitív vélekedése. 

Ugyanis annak ellenére, hogy az idei év végére az áremelkedés üteme egyszámjegyűre csökken, az igazán nehéz munkát a 3 százalékos középtávú célhoz való leszorítás adja.

Ehhez pedig szükség lesz arra, hogy a szigorú alapállású monetáris politika mellé szigorúbb fiskális politika is párosuljon, amire azonban 2017 óta nem igazán volt példa.

A világjárvány előtt az infláció közel sem jelentett akkora kihívást, sem lokálisan, sem globálisan, mint amekkorát napjainkban jelent. Sőt, az elmúlt évtized jegybanki szempontból sokkal inkább a mesterséges keresletélénkítésről szólt, mintsem az infláció elleni komoly küzdelemről. Már csak azért is, mert mindeközben a költségvetést – legalábbis 2016-ig – szorosan fogták a deficit és az államadósság lefaragása érdekében, vagyis a növekedési katalizátor szerepét nem tudta a fiskális politika betölteni.

A korább inflációs helyzetet jól szemlélteti az MNB által 2015-ben bevezetett inflációs toleranciasávból való felfelé kilépés, melyre először 2020. első két hónapjában volt példa. Ezután a Covid-19 okozta problémák (ellátási láncok szétszakadása, a nyersanyagárak meredek emelkedése) hatására a magyar infláció 2021. áprilisában ismét felfelé lépett ki a sávból. A helyzetet tovább súlyosbította az orosz-ukrán háború kitörése és annak gazdasági következménye, ami találkozott a magyar kormány keresletélénkítő gazdaságpolitikájának már a gazdasági alapfolyamatokat átható eredményével. Ugyanis a Covid-válság hatására felszabadult a költségvetés a béklyók alól (de nem csak itthon, egész Európában). A többi pedig már (egy még most is íródó) történelem. Így jött tehát létre a tökéletes vihar, a polikrízis, amelynek hatására az inflációs célsávból való kilépés egy hosszan tartó jelenséggé avanzsált. Számításaink szerint pedig csak 2024 utolsó negyedévében térhetünk vissza a toleranciasávba.

Összességében tehát az elmúlt pár év egyértelműen a megengedő, sőt expanzív fiskális politikáról szólt, ami mindenáron támogatta a gazdasági növekedést. És talán nem is lett volna mindebből ekkora gond, csak aztán jöttek azok a fránya körülmények. A járvány és az azt követő eseménysorozatok következtében a világ átalakult és az infláció ismét uralja a gazdaságpolitikai viták zömét. A sokszor emlegetett három trend: a deglobalizáció, a dekarbonizáció és a demográfiai folyamatok (azaz a 3D infláció) csak tovább mélyítik a problémákat. Ugyanis mindhárom trendnek sokkal inkább árfelhajtó hatása lesz, így a kockázatok felfelé mutatnak. Ha már a demográfiánál tartunk, akkor meg kell említenünk a magyarországi munkaerőhiányt, ami véleményünk szerint már nemcsak egy ciklikus, hanem sokkal inkább egy strukturális jelenség. Ebből kifolyólag perzisztens felfelé mutató inflációs kockázatot rejt önmagában, tehát ezzel a faktorral is kalkulálni kell.

Ilyen globális trendek és lokális adottságok között a fiskális politikának szemléletet kell váltania.

Erre pedig nemcsak a jövőre ismét élesedő túlzottdeficit-eljárás veszélye miatt van szükség, hanem azért, hogy az inflációt valóban le lehessen szorítani a 3 százalékos célra. A közös cél érdekében pedig a gazdaságpolitika két ágának együtt kell működnie. Ebben a tekintetben Matolcsy György jegybankelnök bizakodva tekint előre, látva a 2024-es költségvetés 2,9 százalékos hiánycélt. Ami a jövő évi költségvetést illeti, a kiadási oldal rendkívül szerény mértékben csupán 0,3 százalékkal nő, ami nominálisan 75 milliárd forint többletköltést jelent a 2023-as költségvetés kiadási oldaláshoz képest. Ez lényegében a kiadások befagyasztása.

Ha pedig a következő évek hiánycéljait vizsgáljuk, akkor egyértelmű csökkenő tendenciát figyelhetünk meg. Ugyanis a kormány azzal tervez, hogy 2025-re további egy százalékpontot sikerül lefaragni a deficitből, majd 2027-ig további fél-fél százalékpontokat. Ráadásul, ha a költségvetési egyenleget két fő elemre bontjuk, a kamategyenlegre és a fennmaradó elsődleges egyenlegre, akkor még szembeötlőbb a változás. Mivel a kamatkiadások mértékére a fiskális politikának jóval kevesebb azonnali ráhatása van a monetáris politikánál, ezért a kormány a folyamatos deficitcsökkentést az elsődleges egyenleg pozitívvá tételével szeretné kivitelezni. Vagyis bár a kamatkiadások még jövőre is nőnek és egy ideig magasan is maradnak, ezzel párhuzamosan is javul a deficit.

Mindez jelentős változás: az elmúlt három évhez képest egyértelmű fiskális szigorra utal. Fontos kiemelni, hogy az elmúlt három évet leszámítva, azaz a világjárvány előtt folyamatosan sikerült biztosítania a kormánynak a pozitív elsődleges egyenleget, tehát ez nem is egy lehetetlen küldetés. Persze ennek mértéke nem volt teljesen konzisztens, mivel 2017 és 2019 között 0,2% és 0,3% között mozgott, míg a 2012 és 2016 közötti években 1,3% és 2,2% között ingadozott. Célszerű lenne tehát inkább a 2010-es évek közepén felmutatott eredményeket ismét megkísérelni, ami minden bizonnyal segíthet az infláció minél előbbi leszorításában.

Ugyanis a túlköltekező fiskális politikának inflációgerjesztő hatása van, melyről számtalan tanulmány és elemzés született. Csak éppen a 2008-2009-es válság és az azt követő költségvetési lazaság nem ezt bizonyította, így a veszélyt senki nem vette komolyan. A téma az elmúlt években a költségvetések és államadósságok és az infláció világszerte tapasztalható elszállása miatt pedig ismét fókuszba került. Többek között EKB, IMF és CEPR tanulmányok hada vizsgálja, hogy miért lett most a költségvetési lazaságból infláció és miért nem láthattuk ugyanezt a 2009-2009-es válságot követően. A lényeg, hogy a világ megváltozott, a fiskális multiplikátor erősebb, az inflációs összefüggések pedig újra működnek. Pontosan ezek azok a mozgatórugók, ami miatt a jegybank – a saját törvényben meghatározott céljának elérése érdekében – üdvözli a költségvetési szigor visszatérését.  

A Konvergenciaprogramban bemutatott kormányzati terv a hiánycél középtávú lefaragására egyelőre csak szándék. Persze a tervek számos elemével lehetne vitatkozni és a „hogyanokkal” is, de makroszinten nézve, pláne jegybanki szemüvegen keresztül, ez legalább egy lépés a jó irányba. Ugyanis a hosszútávon magasan ragadó inflációval végül mindenki csak veszít.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Pénz 2024-es költségvetés matolcsy györgy mnb Olvasson tovább a kategóriában