(A szerző mérnök-közgazdász, 2002-2010 között az MVM Felügyelő Bizottságának elnöke, 2015-2019 között az FGSZ igazgatóságának tagja. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Kevés olyan ügy van, amely húsz éven keresztül – még ha változó intenzitással is, de a választások közeledtével fokozott erővel – a politikai közbeszéd tárgya maradt. Ilyen a lakossági energiaárak, különösen a lakossági földgázárak kérdése. A „rezsicsökkentés” politikai termék lett, amit a kormány az elmúlt években, de különösen most, a piaci földgáz és villamosenergia energia árak korábban elképzelhetetlen drágulása miatt hatalmas kommunikációs offenzívával tart a nyilvánosságban.

A kormány politikusai és a kommunikációs offenzívában résztvevő segítőik olyan helyzetet teremtenek, amely irracionális mezőbe tereli az energiaárak várható alakulásával kapcsolatos közbeszédet. Az Oroszországi Energiahét elnevezésű rendezvényen tartott panelbeszélgetésen Szijjártó Péter miniszter a Gazprom – MVM szerződés kapcsán azt mondta, hogy „Megteremtettük annak lehetőségét, hogy a világpiaci ármozgásoktól függetlenül a magyar fogyasztók számára a gáz ára ne növekedjen. Továbbra is meg tudjuk tartani a rezsicsökkentés vívmányait.” A Miniszterelnökséget vezető miniszter is megerősítette ezt, amikor a kormányinfón kijelentette, hogy hosszú távon biztosítja a rezsicsökkentés vívmányainak megőrzését az orosz Gazprommal 10 plusz 5 évre kötött gázvásárlási megállapodás.

Amíg 2002-ben a világpiaci olajárak alakulása alapján nem volt irracionális a gázáremeléssel történő fenyegetést elhárító tagadás, addig most a korábban elképzelhetetlen magasságba szökő gázárak miatt komoly kételyeink lehetnek a miniszterek állításainak valóságtartalmát illetően. Sőt az is nagy valószínűséggel állítható, hogy a korábbiaknál bizonyosan sokkal drágább lesz a földgáz. 

A jelenlegi helyzettel szemben 2002-ben senki sem gondolta, hogy a kőolaj 90-es években 20 USD/bbl (azaz hordó), a 2000-es évek elején 25 USD/bbl körül ingadozó ára meredeken növekedni fog és a 100 USD/bbl árat is meg fogja haladni, ezért a „nem lesz gázáremelés” ígéret nem volt légből kapott. Az import földgázár akkor kizárólag olajár indexált volt, amelynek következtében annak ára is meredeken növekedett, és ha késleltetve és a növekedés ütemét tompítva is, de 2009-re a lakossági hatósági ár is többszöröse lett a 2002 évinek.

Az világpiaci olajár és ennek következtében földgáz importár növekedését a lakossági hatósági ár is követte, de mérsékelt ütemben: 2002-ről 2006-ra köbméterenként 39-ről 55 forintra emelkedett. A lakossági földgázár olajárnál lényegesen mérsékeltebb emelését az tette lehetővé, hogy sávos árrendszer volt, és alanyi jogú jelentős árkompenzációt alkalmaztak, amelynek alapos elemzését az Energiaklub tanulmányában (pdf) követhetjük nyomon.

Amint a tanulmányból kitűnik, a növekvő importár hatásának mérséklése, ellentételezése a fogyasztási sávoktól függően egyre nagyobb támogatás igénnyel járt. 2006. augusztus 1-től az első tömbben, 1500 köbméter fogyasztásig a támogatás mértéke 38 százalékos, de még az 1500-3000 köbméter közötti sávban is 22 százalékos volt.

A kompenzációs rendszernek a lakossági árak mérséklésére gyakorolt hatása az ÁFA miatt még jelentősebb volt.

2007-ben az olajár 100 USD/bbl-t is megközelítő gyors emelkedése és ennek következtében az import gázár növekedése megbillentette az addig egyensúlyban lévő „többlet bányajáradék – gázártámogatási költségigény” kasszát^*Az Energiaklub tanulmánya szerint 2005-2006-ban összesen 100 milliárd forinttal több volt a költségvetési kiadás, mint a többlet járadék befizetés, amely miatt 2007-től új korszak kezdődött az energiaár-támogatások terén: az alanyi jogú sávos támogatási rendszert felváltotta a szociális alapú támogatási rendszer^*A támogatásra csak azok a fogyasztók voltak jogosultak, ahol a háztartásban az egy fogyasztási egységre jutó havi nettó jövedelem nem haladta meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének három és félszeresét. Ezen belül négy jövedelmi kategóriát alakítottak ki, változó támogatási mértékekkel.. De 2008-ban még így is 1,8 millió háztartás részesült támogatásban^*a gázt használó háztartások 55%-a és a távfűtéses háztartások 49%-a, mert arra is kiterjesztették a szociális alapú támogatási rendszert..

A kompenzációs kassza egyensúlyának megteremtése és a közüzemi nagykereskedőnél felhalmozódott veszteség mérséklése érdekében tovább növekedett a hatósági ár, és 2010-re elérte a köbméterenkénti 107 forintot. De még ez is támogatott ár volt, sőt 2009-re a közüzemi nagykereskedő felhalmozott vesztesége, ami a beszerzési ár és a hatósági nagykereskedelmi különbségéből származott, 66 milliárd forint volt^*27/2009.(VI.25.KHEM rendelet 3.§ (1) bekezdés.

A kormányváltás után 2011 februárjában, októberében és 2012 februárjában tovább emelkedtek a lakossági hatósági árak. Az első lépéssel a magasabb fogyasztás tarifáját emelték, a másodikban végleg megszüntették a még az előző kormány által (az IMF és az EU nyomására) kivezetésre ítélt szociális gázártámogatást, a harmadik pedig az áfaemelés hatása volt. Így 2012-ben már köbméterenként 136 forint volt a hazai lakossági földgázár.

A rezsicsökkentési kampányban 2013. január 1-től végrehajtott 10 százalékos, majd még további két hatósági árcsökkentés eredményeként ma köbméterenként 101 forint az átlagos hatósági ár. ^*elosztói területenként különböző az ár, 1200 köbméterig 99-102 forint, afelett 112-117 forint köbméterenként, 34 Megajoule/köbméteres fűtőértékkel számolva. A fűtőérték az ország jelentős területén 34 MJ-nál alacsonyabb, továbbá a gyermekes családok és a védendő fogyasztók 1200 köbméternél nagyobb mennyiséget vehetnek olcsóbb, első ársávú termékből, így jön ki a KSH szerinti 101 forintot átlagár.

A hatósági árak 10 százalékos csökkentésének hatását a kormány megmérte (pdf),  és bár a válaszadók a megújuló energiaforrások hasznosítását és az energiahatékonyság növelését (nyílászáró csere, hőszigetelés stb.) célzó beruházások támogatását ítélték a leghasznosabbnak az energiaköltségek alacsonyan tartása kapcsán, ehelyett mégis a további árcsökkentés mellett döntöttek. A tanulmány azt is megállapította, hogy az alacsony jövedelemmel rendelkezők érzik leginkább magasnak az energiaárakat, azonban az egységes árcsökkentés az alacsonyabb fogyasztásuk miatt számukra jár a legkisebb hozadékkal.

A hatósági árak 2013-as csökkentésének volt racionális alapja, mert a háztartások a jövedelmük 12 százalékát költötték háztartási energiára, és 2010-hez képest nem volt reálkereset növekedés. De minden bizonnyal szerepet játszott az is, amit Matolcsy György 2012 novemberében a svábhegyi református templomban tartott előadásában mondott: „aki helytelenül privatizációs vagyonhoz jutott a természetes monopóliumok területén – energia, szennyvíz, víz, csatorna –, attól vissza fogjuk venni, mert önként visszaadja. Mert olyanok lesznek a feltételek”.

Matolcsynak a természetes monopóliumok (vezeték tulajdonosok, az energetikában a szállító, elosztó vállalatok) állami tulajdonba vételével kapcsolatos álláspontja azért is érthetetlen, mert a természetes monopóliumok által érvényesíthető árakat az energiahivatal határozza meg elismert költség plusz indokolt nyereség alapon, függetlenül attól, hogy állami, vagy magántulajdonban van a vállalat. A sokat bírált 8 százalékos eszközarányos nyereséget akkor állapították meg és alkalmazták, amikor 15 százalék körül volt az ötéves állampapír kamata (még nem volt 10 éves futamidejű), de még 2002-2010 között is 6-8 százalék volt a 10 éves állampapír kamata.

Az Orbán kormány időszakában, 2017-2020 között 4,62-5,09 százalékos eszközarányos nyereséget, a 2-3 százalékos 10 éves állampapír hozam kétszeresét elérő nyereséget biztosított a szabályozás (pdf). Ennek következtében a szállító, elosztó vállalatok ( a természetes monopóliumok) adózott eredménye 2017-2019 között meghaladta az évi 70 milliárd forintot.

Pedig a miniszterelnök 2012 nyarán a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendkívüli elnökségi ülésén nonprofit energiaszolgáltatást ígért. Álláspontja szerint ki kell iktatni a rendszerből a profit szempontokat, magyarán az összes szolgáltatást nonprofit alapra kell helyezni az energiaszolgáltatástól a vízszolgáltatáson át egészen a szemétszállításig. A nemzeti fejlesztési miniszter ehhez hozzátette, hogy nonprofit közműszolgáltatót hoznak létre. Később ipari rezsicsökkentést is ígért a miniszterelnök , de abból sem lett semmi.

A lakossági hatósági árak 2013 óta tartó változatlanságát – „a rezsicsökkentés vívmányainak megőrzését” – az tette lehetővé, hogy a Gazprom – MVM hosszútávú import szerződés részben olajárindexált maradt, az európai piacon a TTF jegyzésárak csökkentek, továbbá 30 forint/köbméteres áron befagyasztották az 1998 előtti mezőkből származó hazai kitermelésű földgáz hatósági árát. Sőt 2017-től az import beszerzési ár olyan mértékben alacsonyabb volt a nagykereskedelmi hatósági árnál, hogy az MFGK-nál^*Úgynevezett közüzemi nagykereskedő, amely az egyetemes szolgáltatás, így a lakosság számára értékesített földgázt a kiskereskedőknek értékesíti. közel 100 milliárd forintot kellett a bevételéből elhatárolni (nem nyereségként kimutatni), aminek egy részét a kormány a 2018-as választások előtt – fogyasztási helyenként 12 ezer forintot – rezsiutalványként kiosztott.

2018-ban a piaci árak lehetővé tették, hogy a szabadpiacon a hatósági árnál olcsóbban kínálják a lakosságnak a földgázt, de miután a „rezsibiztos” ezt a tervezett akciót a választásokba történő beavatkozásnak minősítette, az Eon elállt az ügytől.

A 2021 nyár elején megugró piaci ár nem tért vissza a korábbi szintre – és ez valamilyen formula szerint az importárban is megjelent – így bizonyosan hamar elfogyott a korábbi időszakból még megmaradt elhatárolt bevételi többlet. De az is látszik, hogy a magas árak miatti lehetetlen helyzetnek a fűtési szezon végéig, illetve a választásokig történő áthidalására a kormány minden eszközt bevet. Az enyhe tél miatt mérsékelt jelenlegi fogyasztás kétharmadát a tárolókban lévő, olcsón – 2020. április- október között 17-50 forintos köbméterenkénti áron beszerzett – betárolt gázból fedezik. A kereskedelmi tárolói készletek január 15-én 1,3 milliárd köbméterre csökkentek, és ez kevesebb mint fele a 2021. január 15-ei készletnek. 2021-ben a kitárolási időszak végén, áprilisban is magasabb volt a tárolók töltöttsége (37 százalék), mint 2022. január közepén (30 százalék).

Valószínűleg a most beérkező gázt exportálják, erre utal az FGSZ honlapján elérhető áramlási ábra, és 600 millió köbmétert lakossági célra felszabadítottak az olcsón beszerzett stratégiai készletből, 100 millió köbméter párnagázt kölcsönöztek az MVM-nek és 200 milliárd forint tőkeemelést (pdf) hajtottak végre az MVM-nél.

Ezek az intézkedések azonban csak a veszteség ideiglenes mérséklésére és a tényleges helyzet elfedésére elegendőek, és nem jelentenek tartós, de még egy évre sem megoldást.

A választások közeledtével ismét középpontba került a „rezsiharc”. A miniszterelnök szerint ha piaci árat alkalmaznánk, akkor 370 ezer forinttal kellene többet fizetnie egy magyar háztartásnak évente.

Jól érzékelteti a probléma nagyságát, hogy ha valós számot mond a miniszterelnök, akkor 1480 milliárd forintot kell a rendszerbe tenni ahhoz (a KSH szerint 4 millió háztartás van), hogy tarthatók legyenek a lakossági hatósági földgáz- és villamosenergia árak. A 370 ezer forint nyilván elméleti szám^*piaci villamosenergia árral számolni a paksi áram esetén fikció, mert most is 12-13 Ft/kWh hatósági áron veszik figyelembe, és értelmetlen lenne piaci áron adni, akár a teljes lakossági fogyasztási mennyiség tarifában való figyelembevétele is könyvelési kérdés, a 3,5 milliárd köbméteres lakossági földgáz fogyasztásból pedig 5-600 millió köbméter hazai termelés (hatósági ára 30 Ft/köbméter), de ha csak azzal számolunk, hogy 3 milliárd köbméter import gázt a jelenlegi piaci ár feléért, 40 euró/MWh-ért fog az MVM megvásárolni, akkor is 300 milliárd forintot meghaladó hiány lesz a rendszerben^*100-110 forint veszteség keletkezik minden köbméteren..

Nyilvánvaló, hogy ezek az árak azonnal nem érvényesíthetők, ezért a következő kormány ugyanúgy kénytelen lesz fogyasztói ártámogatási rendszert alkalmazni, mint a 2002-2010 közötti kormány. A jelenlegi köbméterenkénti 101 forintos hatósági ár kétségtelenül segített a szerény jövedelmű családoknak, de nem ők a lényegében egységes tarifájú^*kicsi a különbség az 1200 köbméteres és az azt meghaladó fogyasztás tarifája között hatósági árak haszonélvezői, hanem a nagyfogyasztók.

Egy új, igazságosabb rendszerre tettek javaslatot szakértői csoportok (66-67. oldal), amelyben jövedelemtől függően a jelenleginél is kedvezőbb hatósági ár alkalmazását javasolják meghatározott mennyiségre. Alternatív megoldásként az egyszerű, fogyasztásarányos sávos árazás kombinálását is jónak tartják a szociális alapú (rászorultsági elvű) lakhatási támogatásokkal kiegészítve.

Figyelemmel arra, hogy egy lakás fűtési költsége függ a benne lakók számától, és arra, hogy van nagycsaládos kedvezmény, egy új tömbtarifa alapelve az alábbi lehetne. Az első fogyasztási sávot minden fogyasztási helyre egyedileg határoznák meg a fogyasztási helyre bejelentett lakók száma alapján egy X köbméter/fős kvóta alkalmazásával^*A mai informatikai rendszerekben ez nem okoz nehézséget, és csak egy kiskereskedő értékesíti a lakosságnak a gázt, így kizárható a dupla számbavétel.. Ebben az első sávban a jelenleginél is kedvezőbb hatósági ár lenne érvényesíthető. A második fogyasztási sáv felső határa az átlagos 1200 köbméter, vagy annál valamivel nagyobb lenne, a harmadik sáv pedig az e feletti fogyasztási mérték. Azon fogyasztási helyeken (pl. hétvégi házak, idegenforgalom számára kiadott lakások), ahol nincs bejelentett lakos, a piaci árak érvényesülnének.

Az egyes sávokban érvényesülő árak az állami támogatás függvényében alakulnának. Ennek a megoldásnak az a „filozófiája”, hogy az olcsó, hazai kitermelésű földgázt nem fogyasztás arányosan – ahogy ez a jelenlegi rendszerben van – hanem minden magyar állampolgár számára egyenlő mértékben teszi hozzáférhetővé^*Ugyanez érvényesíthető a villamosenergia esetén is a paksi árammal..

Egy ilyen megoldás esetén a harmadik sávban lenne a legkisebb támogatás, és idővel ebben a sávban át lehetne térni a piaci árra, ami a nagy fogyasztókat érdekeltté tenné az energiahatékonysági beruházásokban. Az energiaszegénység természetesen nem oldható meg pusztán árazással, és szükség van az egyedi eseteket kezelő lakhatási támogatásra is. Annál is inkább, mert a legszegényebbek nem gázzal, hanem szilárd tüzelőanyaggal fűtenek.

Érdemes további intézkedéseket is hozni, hogy a levegő minőségének javítása érdekében azokon a fogyasztási helyeken is visszatérjenek a földgáz használatára, ahol lehetne földgázzal fűteni, de ki vannak kapcsolva a rendszerből^*A KSH adatai szerint 2019-ben 138 ezerrel kevesebben használtak földgázt, mint 2010-ben.. Ilyen lehetne, hogy ingyenesen kelljen visszakapcsolni minden olyan fogyasztót az ellátásba, aki rendezte a tartozását^*A visszakapcsolási költség sokszor olyan akadály, amit nem tudnak megfizetni a szegényebb háztartások.. Az energiaszegénység kezelését segíthetné az is, ha minden olyan fogyasztási helyen, ahol azt kérik, jelképes összegért kellene felszerelni az előre fizetős mérőórát (ugyanígy a villamosenergia és az ivóvíz esetén is).

A „rezsicsökkentési kampány” értékelésekor tehát érdemes figyelembe venni a következőket:

• A rezsicsökkentés, mint fogalom politikai termék, mert a földgáz nagykereskedelmi és végfogyasztói ára a közüzemben, illetve a ma egyetemes szolgáltatásnak nevezett lakossági szektorban az elmúlt harminc évben mindig is hatósági ár volt. A földgáz hatósági árát a 2002-2010 közötti időszakban is többször csökkentették.
• A KSH adatai szerint 2010-ben 107 forint, 2012-ben 136 forint/köbméter volt a lakossági földgázár.
• A hatósági ár sohasem volt világpiaci ár, hanem késleltetve, hosszabb időszakra átlagolva az orosz import beszerzési árát követte, de attól mindig számottevően elmaradt, mert a hazai kitermelésű földgázt vagy annak egy részét az orosz import ártól lényeges alacsonyabb hatósági áron vették, és veszik figyelembe.
• A szállító és elosztó vállalatoknak biztosított 8 százalékos eszközarányos nyereség 2010-ig a hosszú távú állampapír hozama alatt volt, a 2017-2020 közötti 4,62-5,09 százalékos eszközarányos nyereség pedig lényegesen meghaladta a tízéves állampapír hozamát.
• Ha a rezsicsökkentés eredményének megőrzése alatt nem a hatósági árazást – amelynek fenntartása még hosszú ideig indokolt –, hanem a jelenlegi lakossági földgáz és villamosenergia árak változatlanul hagyását értjük, akkor az rendkívüli mértékű, sok százmilliárdos és ezért fenntarthatatlan költségvetési kiadással jár.
• Ha a rezsicsökkentés eredményének megőrzése alatt a hatósági árazás fenntartását értjük, akkor egy ésszerűen kialakított tömb tarifa rendszer lehetővé teszi a piaci árak fokozatos érvényesítésével a költségvetésre háruló terhek mérséklését, és minimális adminisztrációs költséggel egy méltányos – és a mainál igazságosabb – valamint a nagy fogyasztókat az energiahatékonysági beruházásokban érdekeltté tevő hatósági árrendszer működtetését.
• A tarifarendszer mellett szükség van olyan kiegészítő intézkedésekre, amelyek az energiaszegénység mérséklését és a minimális szolgáltatásokhoz való hozzáférést segítik.
• A tartós, fenntartható és leghatékonyabb rezsicsökkentést a lakások hőszigetelése és ezzel a felhasznált energia mennyiségének csökkentése jelenti, mert az árak nincsenek hatalmunkban és csak ideig óráig lehet a pénzt feleslegesen „elégetni”.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet gáz költségvetés olaj rezsicsökkentés Olvasson tovább a kategóriában