Hírlevél feliratkozás
Bod Péter Ákos
2019. december 17. 16:42 Közélet

„Nem gyűrűzik be” – mire jók a gazdaságvédelmi akciótervek?

(A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Egy évtizede bontakozott ki az a konjunktúraciklus a fejlett világban, amelynek kifulladásáról már jóval azelőtt beszélni kezdtek az elemzők, hogy tényadatok jelezték volna az ütemcsökkenést. Idővel aztán valóban gyengülni kezdett az európai konjunktúra, amiből nekünk a német gazdaság alakulása igazán fontos: legnagyobb kereskedelmi partnerünk gazdasági növekedése idén talán fél százalékkal zár a nulla fölött.

A német lassulásban az általános konjunktúra-ügyeken túl persze benne van az autóipar sajátos állapota, de az is, amiről a németek kritikusai sokat beszélnek: évek óta többlettel zár Németország költségvetése, és tartósan nagy a folyó fizetési mérleg többlete is. Ez a takarékos pozíció teljesen rendben van német szemmel, hiszen a költségvetési szufficittel tovább csökken az államadósságuk, és költségvetési mozgástér képződik arra az időre, ha tényleg zordabbá válnak a konjunkturális viszonyok. Képzeljük el, hogy milyen erőteljes fiskális ösztönzésre lenne képes Németország vagy Hollandia, Ausztria, Csehország és egyéb most szufficites államháztartású ország, ha a GDP egy-két százalékára rúgó többletből átmennének mínusz egy százalékba.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország lenne az egyik legnagyobb nyertes, ha a németek nem ülnének a pénzükönTovábbi lendületet kapna a magyar gazdaság, ha a németek feltörnék a malacperselyt.

Ilyen élénkítésre a most deficites országokban nem lesz lehetőség, mert beleütköznének az EU 3 százalékos deficitkorlátjába, valamint bizonyos, hogy a piacok sem a mai kedvező feltételek mellett finanszíroznák a megnövekvő arányú hiányt. Ebben a kellemetlen helyzetben van egyebek mellett Olaszország – és hazánk is.

Az utóbbi három év meglepően erős magyar GDP-növekedése ellenére az állami költségvetés mindmáig megmaradt deficites állapotában, holott többször szóba hozta a politikai vezetés a „nullás költségvetés” szép gondolatát. Csak éppen nem tette meg. Pedig a gazdasági konjunktúra túlzott kilengésétől úgy lehet a legjobban megvédeni az országot, ha a túlfűtött években némi költségvetési többletet ér el az államháztartás, majd ütemesés, pláne recesszió esetén az adóbevételeket jóval meghaladó mértékben költekezik. A makrogazdaságtan pontosan a gazdaság ciklikus mozgásának értelmezésére és lehetőség szerinti mérséklésére jött létre; a növekvő munkanélküliséggel járó időnkénti recessziók, meg a túlfűtött, inflációs időszakok váltakozása hívta életre azt, amit a közgazdaság nyelvén stabilizációs politikának hívnak.

Nálunk már a szóhasználat is más. Nem stabilizál az állam, hanem megvéd minket. Most nem a migránsoktól, nem is a szuverenitásunkat fenyegető külső köröktől, hanem a világgazdasági ütemlassulás következményeitől. Hogyan is szólt az 1970-es évek elhíresült politikai lózungja?

A nyugati ár- és kamatemelkedés nem fog „begyűrűzni a népgazdaságba”.

Gazdaságvédelmi akcióterv. Ízlelgessük a kifejezést: leginkább valami BM-es adminisztratív intézkedési terv, netán korrupciófelszámolási művelet jutna elsőként eszünkbe. Arra is lenne igény, de most nem erről van szó: ilyen címen jelentett be a PM a nyáron egy intézkedési csomagot, azzal az indoklással, hogy az „elért eredményeket meg kell védeni”. A csomagban (nálunk valahogy megkedvelték a gazdaságpolitikusok az intézkedések csomagolását, lásd Kupa-csomag, Bokros-csomag, az MNB sok száz pontos versenyképességi csomagja) található néhány kisebb méretű adómérséklő intézkedés jövő januártól; ez valóban illeszkedik az üzleti ciklus gyengülése idején szokásos stabilizációs intézkedések körébe. Meg beletettek a csomagba néhány egészen más indokú ügyet, mint amilyen a mezőgazdasági öntözés támogatása, a nagyobb árbevételű cégek adóelőleg-feltöltési szabályainak lazítása. A harcias szóhasználatú tervbe továbbá belekerült a munkásszállók építésének támogatása, valamint a reklámadó felfüggesztése is.

Az előbbit érti az ember, ha tudja, hogy a munkaerő-hiányos ágazatokba külföldi vendégmunkásokat toboroznak, és nekik valahol lakniuk kell. Ez ugyan nem a gazdasági növekedési ütemcsökkenés közelgő időszakának gondja, inkább kellett volna ilyen intézkedés két évvel ezelőtt; van benne erős időbeli inkonzisztencia.

De ha csak abban lenne… A csok, a látványsportágak presztízsberuházásai, az állami kedvezményes nagyautó-vásárlás, a nemzeti bank által a vállalatok egy körének juttatott kedvezményes hitelek mind olyan időszakban fűtötték a konjunktúrát, amikor a magyar gazdaság már jó ideje természetes növekedési képessége felett teljesít; „pozitív a kibocsátási rés” – ahogy ezt finoman szóvá is tette a Nemzetközi Valutaalap szakértői delegációja a legutóbbi szokásos, negyedik cikkely szerinti konzultációjuk nyomán. 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMilyen lassulás? Öt százalékkal száguld a magyar GDPA harmadik negyedévben sem gyűrűzött be.

Most a pénzügyminisztertől ismét elhangzott, hogy a jövő év kezdetén egy újabb gazdaságvédelmi akciótervet indít a kormány, amelyben további adócsökkentés és adóadminisztráció-mérséklés lesz. Úgy legyen. A magyar adminisztrációs terhet és az adózási feltételeket illetően hazánk nemzetközi összevetésben a világranglista második felében található. A javítással nem kellene várni az ütemlassulás bekövetkeztéig.

Az viszont egyáltalán nem világos, hogy milyen érdemi anticiklikus – azaz a várható ütemesés idején élénkítő – lépéseket tehetne meg a kormány. Nincs nagyon hova emelni a költségvetési hiányt nálunk, hiszen nem a szufficites Bulgária vagy Csehország helyzetében vagyunk. Ráadásul a mostani – Európában nagynak számító – hiánymutatónk úgy állt elő, hogy egy sor költségvetési terület már egy ideje komoly kiadásemelésre szorulna. Ilyen a katonai költségvetés, az egészségügy, az oktatás. Az immár roppant feszítő területi egyenlőtlenséget is muszáj lenne mérsékelni. Ám a lendületes években elszalasztották a költségvetési kiigazítást, ami tartalmilag deficitmérséklést jelentett volna, elsősorban a kiadási oldal megfékezésével.

Eközben a monetáris politikai döntéshozók büszkén hirdetik, hogy milyen nagymértékben járultak hozzá a gazdasági növekedéshez a tartósan laza pénzügyi kondíciók fenntartásával. A növekedési aritmetika nem egyszerű ügy, esetünkben a növekedéshez vitathatatlanul sokat hozzátett az uniós transzferáramlat az aggregált kereslet nagymértékű megemelésével, továbbá ismeretes a nagy exportképességű külföldi cégek itteni aktivitása;

rossz belegondolni, hogy ha igaz a jegybanki öndicséret, akkor mekkora a magyar gazdaság természetes növekedési képessége.

De a fő kérdés a mostani helyzetben: miként képes a jegybank segíteni a konjunktúra kisimításában, ha tényleg szükséges lenne. Hogyan tudná recessziós környezetben lejjebb vinni a rövidtávú kamatokat – hiszen már most is igencsak lent vannak. Egy százalék alatti az alapkamatunk, amikor a maginfláció négy százalékos… És itt van a forint ingadozása és gyengülése: ha ez történt erős külkereskedelmi és masszív többletet mutató folyó fizetési mérleg mellett, élénk konjunktúrában, akkor mire számíthatunk majd a külső hajtóerők gyengülése mellett?

A korszellemet ismerve: hangzatos állításokra, erőt sugárzó militáns kijelentésekre bizonyosan számíthatunk. Meg reménykedni is lehet, hogy a főbb nemzetközi értékláncokban beálló ütemcsökkenés nálunk letompulva érvényesül majd, hiszen még mindig relatíve olcsók vagyunk, és így a kapacitás-visszafogási folyamatban a magyarországi beszállítókra talán mások után kerül csak sor.

Közben a kormányzat lázasan keresi azokat a nagy programokat, amelyek új lendületet adnak az összkeresletnek. A konjunktúra-stabilizálás legerőteljesebb eszközeként szolgáló költségvetési és monetáris politika azonban nemigen lesz képes hatékony védelmet nyújtani. Amint a felmérések jelzik is, a cégek nagy része visszafogott üzleti időszakra készül. A vásárlók mindeddig még nem észlelték a szélirány fordulását: költekeznek, hitelt vesznek fel, fenntartva egyelőre ezzel a belföldi keresleti mutatók és így a GDP impozáns mértékét. Csak ne legyen társadalmi méretű gond a fordulat bekövetkeztekor.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSok cégnél nem tudják elkezdeni a bértárgyalásokat a bizonytalan gazdasági helyzet miattEgy év után újra csökkentek a megrendelések a magyar autóiparban, de vannak vállalatok, ahol lehetőséget is látnak a nyugat-európai szektortársak irányvesztésében.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet gazdasági növekedés gazdaságvédelmi akcióterv költségvetés költségvetési hiány monetáris politika Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Bucsky Péter
2024. április 12. 04:34 Adat, Közélet

Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés

A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.

Hartvig Áron
2024. április 10. 04:34 Közélet

Ezentúl csak akkor lesz napelem a magyar háztartásokban, ha a hozzá tartozó akkumulátorra nagy támogatás jár

A jelenleg zajló háztartási napelempályázat egy dolgot már a lezárása előtt bizonyított: akkumulátorok nélkül többé nem kerülnek napelemek a háztetőkre.

Pletser Tamás
2024. április 9. 04:34 Közélet

Zsákutcába fut az elektromos autózás, ha nem lesznek jóval hatékonyabbak az akkumulátorok

Olyan lett az akkumulátor, mint a napelem, a gyártás mennyiségének növelésével már nem lehet érdemi költségcsökkentést elérni, az alapanyagok ára pedig emelkedni fog.

Fontos

Torontáli Zoltán
2024. április 13. 04:34 Élet, Világ

Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?

Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.

Kiss Péter
2024. április 11. 04:34 Pénz

A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni

Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.

Hajdu Miklós
2024. április 8. 04:34 Vállalat, Világ

Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak

A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.