Ha terjedelmét tekintve nem is túl hosszú, de első ránézésre végiggondolt stratégiával vágott neki a hazai futball megújításának a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) a 2010-es kormányváltást követően. Az MLSZ némileg leegyszerűsítve azt tervezte, hogy állami segítséggel megteremti az alapokat, azaz a tömegbázist, az infrastrukturális és a pénzügyi hátteret, és erre építve teszi ismét népszerűvé és eredményessé a magyar focit.
A stratégiáról – amelynek kidolgozásán tucatnyi ember dolgozott, és amelyhez a teljes új elnökség a nevét adta, köztük a Quaestor-ügy miatt azóta letartóztatott Tarsoly Csaba is – egy előzetes vitaanyag és egy jobban szerkesztett, kissé kilúgozott végső verzió is született. A következő napokban egy cikksorozatban témánként haladva bemutatjuk, hogy mit tervezett az MLSZ, és ebből mi valósult meg az elmúlt nyolc évben. Első lépésben azt néztük meg, hogy mennyire sikerült megteremteni azokat az alapokat, amiket a szövetség 2011-ben szükségesnek tartott a fejlődéshez.
Épül a tömegbázis
Bár az teljesen egyértelmű, hogy a végső célt, azaz a magyar foci eredményessé és népszerűvé tételét nem sikerült elérni, azt nem lehet mondani, hogy a stratégiából semmi nem valósult meg. A labdarúgók száma például elég szép ütemben növekedett az elmúlt években. Bár az adatokkal kapcsolatban felmerülnek bizonyos kételyek – erről nagyjából egy éve az Index írt alapos cikket –, az MLSZ számai szerint 2016 végén 255 ezer regisztrált futballista volt az országban, majdnem kétszer annyi, mint 2010-ben. Az ezt követően közzétett dokumentumok alapján ráadásul ez a szám azóta további tízezrekkel nőhetett.
Mindez azt jelenti, hogy elvileg a 2011-es elvárásokat is sikerült túlteljesíteni. Akkor az MLSZ azt fogalmazta meg célként, hogy 2019-re 160 ezer férfi és 10 ezer női focista legyen az országban. A stratégia végső verziójába azonban ennél kisebb szám került, ott már csak 120 ezer férfi labdarúgóval kalkuláltak.
Nem egyértelmű, hogy az akkori óvatoskodásnak mi volt az oka, de az biztos, hogy felesleges volt szerénykedni. A szövetségnél jelenleg nyilvántartott futballisták száma akkor is meghaladja a vártat, ha a vitaanyagban rögzített nagyobb, 170 ezres adathoz még a remélt 60 ezer focistanövendéket is hozzáadjuk.
Más kérdés, hogy az MLSZ korosztályonként és nemenként már nem közölt hivatalos adatokat. Így elég komoly esély van arra, hogy a masszív túlteljesítés jelentős részben a különböző programokba, elsősorban a Bozsik intézményi programba bevont gyerekeknek köszönhető. Ez azonban még mindig nem lenne gond, különösen, ha tényleg az utánpótlás javítása volt az eredeti cél. Emellett valószínűleg a női kvótát is sikerült teljesíteni, legalábbis a különböző szövetségi kiadványok szerint már több mint 10 ezer hölgy focizik Magyarországon.
Elárasztották a focipályák az országot
Igazából a pályaépítési programra sem lehet panasz, már persze, ha a dolog anyagi részét figyelmen kívül hagyjuk, és csak a mennyiségre koncentrálunk. Itt az MLSZ a grundnosztalgiából kiindulva azt feltételezte, hogy ha elárasztják az országot kisebb pályákkal, akkor gyerekek tömegei kezdenek majd el focizni, és az új pályák – akárcsak az 50-60-as években a grundok – ontják majd magukból a fiatal tehetségeket.
A szövetség tao-támogatásból, azaz nagyrészt közpénzből közel 650 pálya megépítését támogatta 2012 óta az ország különböző pontjain. Persze lehet vitatni, hogy feltétlenül el kellett-e költeni ilyen célra több 10 milliárd forintot, de egész biztosan nem ez volt a legrosszabbul hasznosuló befektetés a magyar futballban. A nemzetközi tapasztalatok alapján a
szabadidős alapinfrastruktúra fejlesztése ugyanis általában valóban kedvezően hat a versenysportra is, a szabadidősport egyéb jótékony hatásairól nem is beszélve.
Ráadásul, ha az MLSZ komolyan gondolta, hogy a tömegbázis megteremtése az egész stratégia megvalósításának alapja, akkor ezekre a beruházásokra valóban szükség volt. Sőt, még a pályák számát sem lehet nagyon kritizálni, itt ugyanis legalább nagyságrendi eltérés nincs a stratégiában szereplő tervekhez képest.*Ott a végül megvalósulótól kicsit eltérő, de legalábbis más felosztású pályaépítési programban gondolkodtak. Iskolai, lakóhelyi és egyéb nagyobb pályák építését tervezték, összesen 800-at 2020-ig.
Megszaladt a ceruza
Az állam pénzügyi szerepvállalása esetében azonban ezt már korántsem lehet elmondani. Bár az MLSZ a stratégiájában többször rögzítette, hogy állami finanszírozás nélkül nem lehet újraéleszteni a magyar futballt, ahhoz képest, ami végül ezen a területen 2011 óta történt, kifejezetten szerények voltak a szövetség elvárásai.
Az MLSZ szakemberei három olyan forrást jelöltek meg, amelyről úgy gondolták, hogy javítani lehet vele az alulfinanszírozott futball pénzügyi helyzetét: a hatékonyságjavulást – és ezen keresztül a költségek csökkentését -, a tao-támogatásokat, illetve az utánpótlásra kapott egyéb állami forrásokat. Ezt egészítették még ki az infrastruktúra fejlesztésére, azaz a pályák és stadionok építésekre kért pénzzel.
Mindent összevetve tíz évre nagyjából 170 milliárd forintnyi állami forrást reméltek, de óvatos becslés szerint is négyszer ennyit kaptak.
Ráadásul utóbbi nem is a végső összeg, hiszen még nem értünk az egy évtizedes tervezési időszak végére. A hatalmas túllépés magyarázata, hogy a kormány egyrészt nem csak az MLSZ által vázolt három csatornán öntötte a pénzt a fociba, másrészt ezeken keresztül is sokkal többet adott.
A tao-rendszerre például összesítő táblázatában évi 2-3 milliárdot tervezett be a szövetség*Igaz, a szövegben évi 10-15 milliárdot emlegetnek., ehhez képest már az első évben 23 milliárd jött be ebből a forrásból, azóta pedig csak hízott a program. Az eddig rögzített adatok szerint a hazai cégek 2011 óta 283 milliárd forint adót fizettek a központi költségvetés helyett futballszervezeteknek.
Hasonlóan nagy volt az eltérés az utánpótlás-nevelés fejlesztésére kért és kapott összegek között. Erre 2011-ben évi 400 milliót remélt az MLSZ, a tavalyi büdzséjébe azonban már hatmilliárdot tervezett be, összesítve pedig 18 milliárd felett járunk, szemben a remélt néggyel.
Ennél is jóval nagyobb összeget osztott szét a csapatok között a szövetség a közvetítési jogok értékesítéséből befolyt összegből. Bár normál esetben ez piaci bevétel lenne, itthon burkolt állami támogatás, hiszen a közmédia vette meg a jogokat masszívan túlárazva.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy nemcsak a focicsapatok gazdálkodhatnak sokkal több pénzből, mint korábban, hanem az MLSZ is. A stratégiáról szóló vitaanyag alapján úgy tűnt, fixen 10-12 milliárdos éves büdzsével számolnak, amely évről évre néhány százalékkal bővül majd. Ehhez képest már 2012-ben az egy évvel korábbi másfélszeresére ugrott a szövetség bevétele, tavaly pedig majdnem hatszor annyiból sáfárkodhattak, mint 2011-ben.
Egy fél puskásnyi pénzt kértek
A legnagyobb tétel, a stadionok fejlesztése ráadásul az eddig felsoroltakban benne sincs. Bár az MLSZ messze erre kérte a legtöbb állami forrást, abból az összegből, amit akkor az új Puskás arénára és négy másik stadion megépítésére igényeltek volna, végül a Puskás fele sem jött ki. A vitaanyag 80 milliárd forintra becsülte az öt létesítmény együttes költségét, de a teljes 10 éves időszakban építéssel és fenntartással együtt is csak 121 milliárdos költséget saccoltak. Jelenleg ennek közel a háromszorosánál tartunk.
Csak arra az öt arénára, amely a stratégiában szerepelt, 220 milliárd forint ment el, de ezeken kívül is volt még számos milliárdos nagyságrendű egyedi fejlesztés, és egy olyan stadionfejlesztési program is, amiben több mint egy tucatnyi kisebb város gyakran alsóbb osztályokban játszó csapata kapott új arénát százmilliókból.
A finanszírozás estében egyetlen terület van, ahol nem sikerült teljesíteni a terveket: a működési hatékonyság javításából – és ezzel párhuzamosan a költségek csökkentéséből – semmi nem lett, sőt itt egyértelműen ellentétes folyamatok játszódtak le. A magyar labdarúgás pazarlóbb, mint bármikor, sok esetben teljesen értelmetlen dolgokra mennek el százmilliók, a játékosfizetések köszönőviszonyban sincsenek a teljesítménnyel. Ennek az oka pedig épp az, hogy minden említett csatornán
elöntötte a focit a pénz, így a sportág szereplőit semmi nem késztette arra, hogy hatékonyan használják fel a forrásokat.
Furcsán értelmezték az átláthatóságot
Ebből már egyértelműen látszik, hogy az MLSZ elvárásainak sokszoros túlteljesítésével a kormányzat gazdasági szempontból egyértelműen ártott a magyar futballnak. Így esély sem volt annak az elérésére, amit a szövetség középtávú célként jelölt meg, jelesül, hogy a hazai labdarúgás önfenntartó legyen, és ne szoruljon állami forrásokra. A döntéshozók ezt már csak azért is fontosnak tartották, mert egy a fejlesztési dokumentumokban is idézett TÁRKI-felmérés szerint a magyarok többsége már a 2010-es évek előtt sem gondolta úgy, hogy közpénzzel kellene tömni a magyar focit. 2007-ben, amikor a kormányzat finoman szólva sem kényeztette el a labdarúgást, a magyarok kétharmada vélekedett úgy, hogy kevesebbet vagy egyáltalán nem költene focira állami forrásból.
A szövetség azt tervezte, hogy a 2010-es évek végére ezt el is érjük. Az MLSZ stratégiája egyenesen úgy fogalmaz, hogy: „A labdarúgás, ha jól üzemeltetik, a költségvetés nettó befizetőjévé válhat a nettó haszonélvezőjéből. Ezen összefüggés megvalósításával és a társadalom tagjaival való elismertetésével 2018-2020-ra elérhető a magyar labdarúgás fenntartható felemelkedése.”
Vagyis az idén a magyar futballnak már hoznia és nem vinnie kellene a közpénzt, ehhez képest 2019-re több mint százmilliárdnyi focihoz kapcsolódó kiadást tervezett be a kormány.
Ami pedig talán ennél is nagyobb probléma, hogy az állami milliárdok továbbra is ellenőrizetlenül és átláthatatlanul áramlanak a fociba. Pedig a szövetség stratégiájában a transzparencia megteremtése is nagy hangsúlyt kapott, sőt elvileg ezt a kabinet is elvárta. A stratégiában azt írták, hogy a
„kormány tehát egyrészről szigorúan elvárja a labdarúgás gazdasági megtisztulását, másrészről határozottan támogatja az öntisztulási folyamatot”.
Arról a korányról van ugye szó, amelynek minisztériumai évekig minden fórumot felhasználtak arra, hogy ne lehessen kideríteni, honnan érkeznek a tao-milliárdok a sportba, majd amikor bukták a pert, az egyik tárca közölte: meg sincsenek a dokumentumok. Mellesleg ugyanezeket az adatokat a transzparencia szükségességét hosszan taglaló MLSZ is visszatartotta, de a támogatások ellenőrzésénél sem vitézkedett se a szövetség, se a kabinet.
Nem csak a taóval vannak azonban ilyen gondok. Hiába helyezett komoly szankciókat kilátásba az MLSZ arra az esetre, ha egy csapat nem számol be átláthatóan üzleti működéséről, simán előfordulhat, hogy a Fradi milliárdok eredetét titkolja, és úgy pakolnak közvetve állami forrásokat a cégbe, hogy azt többre értékelik, mint a Barcelonát, a Manchester Unitedet és a Real Madridot együttvéve.
Adat
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Szlovákia előttünk van az egészségügyi költésekben, Románia és Lengyelország mögöttünk
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Nem látszik a béke a jövő évi magyar költségvetésen
Elvileg visszavette a kormány a honvédelmi kiadásokat a büdzsé első verziójához képest, de így is kifejezetten sokat szán honvédségi beszerzésekre.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
