„Az Ön által kért adatok az előzetes becslések szerint meghaladja a 20 iratfolyómétert”. Ezzel indokolta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) miért kér 3,15 millió forintos költségtérítést a Transparency International Magyarországtól (TI) az általuk kikért tao-támogatásokkal kapcsolatos adatokért.
A TI arra volt kíváncsi, hogy a tao-program keretében eddig mennyi közpénzt használtak fel jogosulatlanul a különböző sportszervezetek, és mi lett ezeknek a sorsa. Az EMMI azonban nem válaszolt a kérdésekre, mivel (a 20 iratfolyóméternyi adat miatt) úgy ítélték meg, hogy a válaszadás a tárca „alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével járna”.
A tao-támogatásokat anno azért találták ki, hogy az alulfinanszírozottnak tartott sportágakat piacinak tűnő, de valójában állami támogatáshoz juttassák. A rendszer lényege, hogy az egyes sportszervezetek egy fejlesztési programot állítanak össze, amit ha az erre illetékesek (a szövetség, vagy az EMMI) részben vagy egészben jóváhagynak, akkor a sportszerevezetek megpróbálhatnak nyereséges cégeket meggyőzni arról, hogy az államkassza helyett nekik utalják a profitjuk után fizetendő adót.
A folyamat azonban egyrészt rengeteg adminisztrációval jár, amit főleg eleinte sok klub nem tudott megugrani, másrészt a nagy pénzt szimatolva a kezdetektől megjelentek zavarosban halászók is a támogatások körül.
A rendszer bevezetése óta hallani nagyon komoly visszaélésekről, a tao-támogatások ellenőrzésével megbízott sportszövetségeknek azonban saját bevallásuk szerint sincs elég kapacitásuk a megfelelő kontrollhoz.
Ráadásul az ellenőrzések sok esetben akkor is elakadtak, ha a szövetség megteszi a szükséges lépéseket. Nekik ugyanis ellenőrzési kötelezettségük ellenére nincs szankcionálási joguk, utóbbi az EMMI kiváltsága, a szövetségek csak a minisztériumnak jelezhetik, ha valamilyen problémát találnak. Igen ám, de ezt sokáig hiába tették meg, a szaktárca semmit nem kezdett ezekkel az ügyekkel. Korábban több érintett szövetség is jelezte, hogy ők ugyan elküldték az EMMI-nek ellenőrzéseik eredményeit, a minisztérium azonban nem lépett.
Bár ebben – részben a TI korábbi megkeresései, illetve újságírói kérdések nyomán – az elmúlt időszakban voltak pozitív fejlemények, tényleges szankciókig csak néhány esetben jutottak el és ilyenkor is hosszú évekkel a szabálytalankodás után. Mindez azért nagy probléma, mert a jogszabályok szerint ilyenkor lenne lehetőség az elsíbolt adóforint visszagyűjtésére, mire azonban az EMMI meghozza döntését a csalók jellemzően már felszívódnak.
Ez történt például a Szigetvári Zrínyi Miklós Sportegyesületnél, amely 2011 és 2016 között több mint 62 millió forintnyi tao-pénzhez jutott. Ennek jelentős részét azonban szabálytalanul használták fel, ami miatt a Magyar Labdarúgó Szövetség – az EMMI döntése után – 2018 elején kizárt őket a tao támogatási rendszerből. A gond csak az hogy az egyesületet ekkorra már felszámolták. Méghozzá úgy, hogy a felszámoló semmilyen vagyonelemet nem talált, sőt a szervezet vezető tisztségviselőjével sem sikerül kapcsolatba lépnie. Utóbbi azért érdekes, mert a ZMSE-t az a Kolovics János vezette, aki 2010 és 2014 között Szigetvár fideszes polgármestere volt, és akit egy másik ügyben az idén ítéltek felfüggesztett börtönbüntetésre (nem jogerősen).
A TI épp az ilyen esetek miatt fordult újabb adatigényléssel az EMMI-hez, amely a 20 folyóméteres indokkal és az ehhez társított költségtérítési igénnyel dobta vissza megkeresésüket. A magyarázat különösen annak fényében érdekes, hogy mennyire kevés tényleges szankcióról lehet tudni. A legtöbb tao-támogatást begyűjtő labdarúgásban például kevesebb, mint hatvan sportszervezetet zártak ki eddig a rendszerből. Ezek felsorolva a fontosabb adatokkal együtt is kényelmesen elférnek két oldalon, ami elég messze van a 20 iratfolyómétertől. A szabálytalankodók nagy többségét (mintegy 80 százalékát) ráadásul az idén büntették, annak ellenére, hogy gyakran évekkel ezelőtt vétettek az előírások ellen.
A TI nem is fogadta el a minisztérium válaszát, a tárca azonban ismételt kérésükre is ugyanúgy reagált. Ligeti Miklós lapunknak elmondta: cinikusnak tartják, hogy a kormány sápot húz az adatkérőktől, ahelyett, hogy kérés és költségek felszámítása nélkül nyilvánosságra hozná a tao-pénzek részleteit. Különösen, hogy az adatokat könnyen és gyorsan össze lehet szedni, hiszen a Transparency International csupa olyan információt kér, ami a jogszabályok értelmében egy az egyben a minisztérium birtokában kell legyen. Éppen ezért a TI jogi lépéseket fog tenni, és még január első felében pert indít a tárca ellen.
