Hírlevél feliratkozás
Kasnyik Márton
2019. január 2. 06:56 Közélet, Vállalat

Magyarországnak döntenie kell: többet vagy okosabban?

Azok, akik dolgozni akarnak, hadd dolgozzanak többet és keressenek több pénzt.” Ez volt a magja a gondolatmenetnek, amivel Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is a Munka Törvénykönyvének legutóbbi módosítása mellett érvelt. Ez volt az a módosító javaslat, amire a pártolói “önkéntes munkaidő-beosztásként”, ellenzői “rabszolgatörvényként” hivatkoztak, és amit a parlament a szokatlanul látványos ellenzéki tiltakozáshullám ellenére elfogadott.

A kormány álláspontja eszerint a következő: a magyarok akkor fognak több pénzt keresni a mostaninál, ha többet is dolgoznak, és ezért volt szükség a túlóratörvényre.*Ez lehetővé teszi a cégeknek, legálisan dolgoztassanak 400 órában, a munkaidőkeretet pedig 36 hónapra emelhessék. Pedig ez egyáltalán nem biztos, hogy így van.

Eleve, a magyarok már most is nagyon sokat dolgoznak, és a túlórázás is évek óta emelkedik a hivatalos adatok szerint. (Márpedig éppen Orbán Viktor miniszterelnök utalt arra a törvény körüli nyilatkozataiban, hogy valójában nem is lehet hinni ezeknek az adatoknak, mert a cégek már most is trükközéssel érik el, hogy a korábbi szabályozásban foglaltaknál többet túlóráztathassanak.) A bérek egyébként a gazdaság egészében gyorsabban emelkednek a ledolgozott munkaóráknál, ami mindenki számára láthatóan jelzi, hogy nem kell feltétlenül többet dolgozni a több pénzért.

Ha megnézzük, mennyiben függ össze az átlagosan munkával töltött idő egy ország gazdagságával, inkább fordított összefüggést látunk. A Magyarországnál legalább két és félszer gazdagabb Németországban, Dániában és Hollandiában 20-30 százalékkal kevesebbet dolgoznak az emberek átlagosan.

 

Hogy csinálják, hogy kevesebb időt töltenek munkával, de mégis értékesebb a piacon a munkájuk eredménye? Úgy, hogy termelékenyebb a gazdaságuk, tehát egységnyi munkaidő alatt több értéket állítanak elő. Ezt a termelés másik két alkotóeleme segítségével érik el. Egyrészt több tőkét fektetnek be, másrészt pedig a tőke és a munka felhasználásának hatékonyságát javítják. Ez utóbbit nevezik teljes tényezőtermelékenységnek, azaz TFP-nek, amire rengeteg dolog hatással van, a munkaerő minőségétől kezdve a vállalatok menedzsment módszerein át a gazdasági intézmények működéséig.

Nem mindegy például, hogy ha ki akarunk ásni egy árkot, akkor húsz ember dolgozik rajta egy napig csorba ásókkal, vagy egyvalaki negyed órát egy földmunkagéppel. Ahogy az sem mindegy a gazdaság termelékenysége szempontjából, hogy a munkát a polgármester sógorának cége kapja meg verseny nélkül, vagy az, aki a piacon a legjobb árat és szolgáltatást adja. (És persze minek ásnánk árkot, ha lehetne ehelyett valami magas hozzáadott értékű tevékenységet is végezni.)

Nem többet dolgoznak a németek vagy a hollandok, hanem inkább megszervezik a gazdaságukat okosabban.

Sok szempontból adott a legtöbb feltétel ahhoz, hogy Magyarországon is emelkedjen a termelékenység. Az EU-nak köszönhetően rengeteg tőke áramlott az országba, és a három-négy éve rekord alacsony kamatoknak is élénkítenie kellett a cégek beruházásait. De ennél is fontosabb, hogy demográfiai okokból apad a munkaerő-tartalék, és a kormányzati politika is hozzájárult ahhoz, hogy egyre durvább munkaerőhiány alakuljon ki (rövid felsorolás: közmunkaprogram, gyenge minőségű állami szolgáltatások a humán infrastruktúrában, országon belüli mobilitás támogatásának hanyagolása, államigazgatási leépítések halogatása éveken át, külföldiek munkavállalásának korlátozása és a többi).

A munkaerőhiány nem egy feltétlenül rossz dolog. A munkaadóknak elsőre biztosan vesződség, de a munkavállalóknak jó, mert több állásajánlat közül válogathatnak, és az alkupozíciójuk javulásával nagyobb béreket vagy jobb munkakörülményeket harcolhatnak ki maguknak. (Ez politikai szempontból fontos, hiszen a szavazók között többen vannak a munkavállalók, mint a munkaadók.)

Ha pedig emelkednek a bérek, az a vállalatokat is arra ösztönzi, hogy magasabb hozzáadott értékű termelés felé mozduljanak el, máskülönben nem tudják kifizetni az emelkedő béreket. Ehhez beruházásokra van szükség, a több tőkét bevető vállalkozások aztán elszívják a munkaerő javát a kevésbé termelékeny cégektől, amelyek lehúzzák a rolót, és végül magasabb bérszinten áll be az egyensúly, a gazdaság egésze pedig termelékenyebbé válik. (Ráadásul az emelkedő béreknek köszönhetően a belső piaci kereslet is bővül, ami megint csak javítja a hazai cégek esélyeit.)

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, Mészáros Lőrinc és Tessely Zoltán miniszterelnöki biztos kamionos pihenőhelyet avatnak 2018. december 7-én. MTI/Bodnár Boglárka

Mindez persze csak akkor lenne igaz, ha valóban versenyző piacokról beszélünk, amiket az állam jól igazgat, de nem dönt arról, hogy egy-egy iparágban ki lesz a győztes. A mai magyar gazdaságban azonban számos helyen – jelentős részben éppen a kormány “nemzetstratégiai” beavatkozásai, a gazdasági intézményrendszer tragikus állapota és persze a mindent átszövő korrupció eredményeként – gyakorlatilag nem működik a piaci verseny. Az is egy fontos szempont, hogy a magyar gazdaság szerkezete kettős, miután jelentős részét olyan külföldi tulajdonú vállalatok ellenőrzik, amelyek átlagosan két és félszer hatékonyabbak-termelékenyebbek, mint a magyarországi magyar cégek.

Ezért különösen érdekes, hogy a kormány valamiért a termelés munka elemét szeretné még jobban igénybe venni, és azt is a meglévő dolgozók kifeszítésével. Ennek azért sincs sok értelme, mert a túldolgoztatott munkavállalók motivációja leromlik. 

Egyébként papíron maga a kormány sem a több munkától várja a problémák megoldását. Mint a 2018-as konvergenciaprogram megjelenésekor megállapítottuk, a kormány csak úgy tudja fenntartani a nagyon optimista jóslatait (2022-ig végig évi 4 százalékos potenciális növekedéssel számolnak), hogy fokozatosan egyre nagyobb termelékenység-javulást várnak a magyar gazdaságtól.*Az akkor még NGM-nek nevezett PM azt írta, hogy a nagyvállalati kapacitásbővítések és az EU-s támogatások felduzzasztják a magyar vállalati tőkeállományt, az automatizáció és a termelésbe pár éve bekapcsolódott dolgozók gyakorlatszerzése pedig a hatékonyságot javítja majd. A kormánykritikus alapállással semmiképpen nem vádolható Magyar Nemzeti Bank elemzői is a versenyképesség, illetve a hatékonyság javításában látják a magyar gazdaság felzárkózásának kulcsát (pdf).

Korábban arról érkeztek hírek, hogy a kormány és a Nemzeti Versenyképességi Tanács is valami hasonlón dolgozik. Utóbbiról testület tevékenységéről utoljára tavaly november végén kapott hírt a világ, de a “Versenyképesebb Magyarországért” című munkaanyag tartalmát azóta sem ismerheti meg a nyilvánosság, ahogy az innovációs minisztérium állítólagos versenyképességi javaslatcsomagját sem.

Hogy hogyan lehetne okosabban megszervezni a magyar gazdaságot? Aki akár csak futólag is figyelt a magyar gazdaságpolitikai vitákra, az nem fog túl sok újdonságot hallani: beruházás a munkaerőbe (oktatás, felnőttképzés, egészségügy, szociális ellátórendszer), jól működő, pártatlan intézményrendszer, jogszerűen és célzottan beavatkozó állam. Ennek az is része, hogy az állam újragondolja a saját szerepét a gazdaságszerkezet formálásában.

Ha viszont már eleve túldolgoztatott embereket akarnak még többet dolgoztatni az alacsony hozzáadott értéket termelő, betanított munkára épülő és javarészt külföldi tulajdonban lévő összeszerelő üzemekben, és így gondolják megoldani a munkaerőhiányt, az okosnak biztosan nem nevezhető irány.

Közélet Vállalat munka munkaerőpiac munkaidő túlóra túlóratörvény Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Jandó Zoltán
2019. február 22. 06:53 Közélet

Szinte biztosan törvényt sért a fideszes médiaalapítvány, de a hatóság nem lát problémát

Egy jogi kiskapuval próbálták meg elérni, hogy a törvényben rögzítettnél több rádiója is lehessen a KESMA-nak, de porszem került a gépezetbe.

Váczi István
2019. február 21. 06:52 Közélet, Vállalat

Közel 2000 milliárd forintért vásárolt már cégeket az Orbán-kormány

Némelyik jól teljesít, más csődbe ment, és van olyan is, amely már Mészáros Lőrincé. De alapvetően csak puffadt és puffadt az állam az utóbbi években.

Jandó Zoltán
2019. február 20. 12:18 Közélet, Pénz

Egy szerződés, aminek minden oldala 700 millió adóforintba kerül

Alig több mint két év alatt 56 milliárd forint ment el a kék plakátokkal és mostanában Soros György arcképével fémjelzett kampányokra.

Fontos

Bucsky Péter
2019. február 19. 07:00 Pénz

Évi 50 milliárdot hagyunk az államnál egy ki nem használt adókedvezmény miatt

Százezrek nem élnek az szja-kedvezménnyel, pedig egy orvosi papírral évi 90 ezer forintot spórolhatnának. Aki eddig nem tette meg, öt évre visszamenőleg is kérheti.

Jandó Zoltán
2019. február 18. 06:53 Közélet

Káoszba süllyedt a kormány terve, hogy jobban szervezzék a nagy sportrendezvényeket

Nagyon úgy tűnik, hogy hiába volt rá törekvés, mégsem lesz egységes szervezési kerete és felelőse a magyarországi rendezésű nagy sporteseményeknek. Pedig lett volna logika benne.

Torontáli Zoltán
2019. február 17. 07:17 Élet

Mégis mit eszünk ennyire a Túró Rudin?

Szó szerint ízekre szedtük a kakaós masszával bevont túrórudat. Most kiderül, hogy miért van benne kukoricakeményítő, hidrogénezett olaj, vagy olyan vegyületek, mint a kálcium-laktát vagy a kálium-szorbát.