Egy Phenjanból Pekingbe érkező páncélozott vonat utasairól három napon keresztül találgatta a sajtó, hogy kik lehetnek. A rejtélyt a kínai állami hírügynökség leplezte le, Kim Dzsongun érkezett és távozott Kína fővárosából, élete első külföldi útján államfőként.
Kína és Észak-Korea két kommunista diktátorai március 25-e és 28-a között tárgyaltak egymással, hogy az Észak- és Dél-Korea között tárgyalások előtt egyeztessenek a félszigeten eszkalálódó konfliktusról. Az észak-koreai diktátor beiktatása óta nem járt külföldön, most azonban turnéba kezdett, mielőtt az USA elnökével, Donald Trumppal beszélne.
A kínai és az észak-koreai vezetés hagyományosan jó kapcsolatot ápol egymással. Kínának fontos Észak-Korea, mint puffer az amerikai szövetségesek, Dél-Korea és Japán előtt. Észak-Koreának Kína talán ez egyetlen igazi szövetségese. Ahogy Mao Ce-tung fogalmazott:
Ha az ajkak eltűnnének, fáznának a fogak.
A kínai állami tévé még egy videót is közzétett a találkozóról, amin Kim szorgosan jegyzeteli Hszi Csinping szavait.
Ha Kim jegyzetel, jól teszi, mivel rezsimjének túlélése függ a kínai vezetés döntéseitől. Nagyon keveset tudunk Észak-Korea gazdaságáról, de azt igen, hogy az ország nem önellátó: sem a lakosság élelmiszerszükségletét, sem az atomprogramjához kellő erőforrásokat nem tudják megtermelni. Észak-Korea ezért titkosszolgálatával és offshore cégekkel intézi külkereskedelmét, aminek méretét ezért nehéz megállapítani, de a nyilvános adatok alapján Kína majdnem 3 milliárd dollár értékben exportált árut Észak-Koreába 2015-ben. A valós szám ennél jóval nagyobb lehet.
A kínai olaj nélkül Észak-Korea gazdasága tönkremenne, és nem valószínű, hogy míg 2011-ben az olajexport értéke 790 millió dollár volt ez 2015-re ötödére, 170 millió dollárra esett volna. A két ország közötti valós kereskedelmet mindkét állam titkolja.
A rezsim titkos exportbevételeiből fizet Kínának az árukért. Észak-Korea hajói sokszor szállítanak szenet az orosz partokhoz, ami átpakolva később Dél-Koreában köt ki. A nemzetközi közösségnek az ENSZ szankciók ellenére nem sikerült meggátolnia, hogy Észak-Korea kereskedjen. Ezért a rezsimet sem sikerült ellehetetleníteni. Az is nyílt titok, hogy sok észak-koreai dolgozik határközeli kínai gyárakban, melyek termékeit később amerikai és európai vállalatok veszik át. A munkabéreik 70 százalékát a rezsim teszi zsebre. Ez illegális, de nehezen ellenőrizhető, főleg ha Kína sem érdekelt abban, hogy fény derüljön a tevékenységre.
Kim Dzsongun az utóbbi években még az informális magángazdaságnak is teret engedett, hogy növelje az ország gazdasági erejét és megtermelje az atomprogramjához szükséges erőforrásokat.
Azonban atomfegyvereinek bemutatásával Kim nagyot kockáztatott, hiszen az USA létérdeke, hogy megakadályozza, hogy egy ellenséges rezsimnek olyan atomfegyverei legyenek, amivel az ország bármelyik pontját eléri. Az Egyesült Államok ezért egyre nagyobb nyomást gyakorolt Kínára, hogy csináljon valamit Kim Dzsongunnal. Kína örökös vezetője pedig erőt demonstrált: kiderült, ha ő beszél, akkor annak a diktátornak is jegyzetelnie kell, akinek beszédeit hazai pályán minden alkalommal több perces tapsvihar kíséri.
Közélet
Fontos