Pénzzel biztosította a kormányzat, hogy népszerűek legyenek idén a honvédelmi táborok

Nyaranta a szülők számára visszatérő kihívás, hogy a gyerekeik számára valamilyen formában biztosítani tudják a felnőtt felügyeletet. A táborok ideális megoldást nyújtanak erre a problémára: a gyerekekre nemcsak vigyáznak, de jó esetben tanulnak is valamit, ha pedig ottalvós a tábor, akkor a szülők számára is jut egy kis kikapcsolódás. De ennek ára van.

Az energiaárak elszállását és az infláció megugrását követően a gyerektáborok is megdrágultak, az ottalvós, programokban bővelkedő táborok ára gyerekenként akár már a százezer forintos határt is átlépte. A Táborfigyelő oldalán azt írják, hogy az ottalvós táborok átlagosan 70, a napközisek 45 ezer forintba kerülnek, és az elmúlt öt évben átlagosan másfélszeresére emelkedett a táborok részvételi díja – az áremelkedés egyik fő hajtóereje az étkeztetés megdrágulása, ami nem meglepő, hiszen Magyarországon európai viszonylatban is rekorder volt az élelmiszer-infláció.

Így aztán ha valaki a kormány által preferált számú gyereket nevel, és idén ottalvós táborba szerette volna küldeni mind a hármat, minimum 210 ezer forintos kiadással találta szembe magát.

Ebbe a mezőnybe robbantak be a Magyar Honvédség által szervezett táborok, amelyek célja a gyerekek megismertetése a hadsereg működésével, természetesen azzal a nem titkolt elképzeléssel, hogy az itt kapott élmények hatására később talán kedvük lesz katonának állni. A Táborfigyelő szerint a 2023-as szezon

harmadik legnépszerűbb táborozási formája a honvédelmi tábor lett, több mint négyezer résztvevővel.

A táborok rengeteg helyszínen voltak elérhetőek idén, tematikailag pedig főként a harcászatra voltak felfűzve, de tartottak légvédelmi, logisztikai, felderítő, rádiókommunikációs és önvédelmi táborokat is. Tematikától függetlenül minden táborban megjelentek klasszikus honvédségi elemek, mint az alaki fogások, a testnevelés és a katonai szervezetek bemutatkozása, de volt paintball, elsősegélynyújtás, légpuskalövészet, tereptan, túlélési ismeretek is.

Sok gyerek számára ezek biztosan izgalmasan hangzanak, míg a szülőket az is motiválhatta a többi, nem fegyveres testülethez csábító, államilag nem támogatott tábor választásával szemben, hogy a honvédelmi táborok olcsók. Nagyon olcsók.

A honvédségi tábor részvételi díja idén naponta és fejenként 3500 forint volt, ez tartalmazta a szállást, a napi ötszöri étkezést és a programokat is. Így egy ötnapos tábor részvételi díja 17,5 ezer, egy hatnaposé 21 ezer forint volt, ami még a 2020-ban bevezetett, kifejezetten a Covid-járvány miatt nehéz anyagi helyzetbe került családok számára kitalált minimalista táboroknál is olcsóbb. (Ezek jellemzően csak gyerekfelügyeletet biztosítanak, napközis formában, minimális programmal, maximum 27 ezer forintig.) Ehhez képest egy honvédségi táborban minden felszerelés és felügyelet biztosítva van, a programokról nem is beszélve.

A programsorozat egybeesik a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programmal, melynek célja, hogy tíz év alatt (2026-ig) felfejlessze a Magyar Honvédséget, nemcsak technikai, hanem személyi oldalról is.

A toborzás azonban nehézkes, ami egyébként nem magyar sajátosság. Az Egyesült Államokban például szinte minden területen toborzási krízis kezdett kibontakozni, néhány kivételtől eltekintve sehol sem sikerül elérni a kitűzött újonclétszámot – a hadseregből 10 ezer ember hiányzik, a haditengerészettől 6 ezer, a légierőtől több mint 2 ezer, egyedül a tengerészgyalogság tudta magához csábítani az előre megcélzott újoncszámot, többletet pedig csak az űrhaderő tudott elérni. Egyértelműen azonosítható ok nincs, de könnyű felsorolni párat: az új generációnak már nincs akkora motivációja, mint azoknak, akik emlékeznek a 2001. szeptember 11-i merényletekre, azóta pedig az iraki és az afganisztáni háborúk sikertelensége szintén negatívan befolyásolhatta a jelentkezési kedvet.

A Magyar Honvédség a rendszerváltás után sokáig tetszhalott állapotban volt – a szovjet technológia és géppark már a nyolcvanas években sem számított jónak, később pedig a NATO-csatlakozás miatt az új védelmi szövetség nyújtotta biztonságérzet tette elodázhatóvá a honvédség modernizálását. Ráadásul a délszláv háborút leszámítva egészen a Krím orosz megszállásáig nem történt olyan hadi esemény a közelben, ami arra adhatott volna okot, hogy a költségvetési kiadások között előrébb sorolják a hadsereg igényeit.

Viszont mire a tízéves Zrínyi 2026 program elindult, már több olyan esemény is történt, ami indokolttá tette a modernizálás megkezdését. 2008-ban Oroszország megtámadta Grúziát, 2014-ben magához csatolta Ukrajnából a Krím-félszigetet, Kelet-Ukrajnában a közvetlen beavatkozás mellett szakadár csapatokat fegyverzett fel. Az orosz térhódítás a posztszovjet országokban komoly aggodalmat váltott ki, Lengyelország már az orosz-grúz háború idején modernizálni kezdte a hadseregét, Litvánia 2016-ban visszaállította a sorkatonaságot, Romániában pedig az utóbbi hónapokban pedzegették ennek lehetőségét.

Bár a honvédelmi táborokban való részvétel nem jár semmilyen kötelezettséggel később, felmerült, hogy például a hátrányos helyzetű régiókban más alternatíva híján a honvédségi tábor adja az egyetlen impulzust a gyerekeknek karrier szempontjából.

Az csak a honvédség kötelékébe jelentkezők kikérdezése alapján derülhet ki, hogy az államnak megtérül-e a gyerektáborok támogatása, az idei népszerűség hatása pedig értelemszerűen csak évekkel később mutatkozhat meg.