Fekete-Afrika lakosságának nagyjából fele él földművelésből, de hogy kinek van erre lehetősége, azt jórészt az öröklés dönti el. Nem működnek jól a bérleti piacok, hiába fizetne valaki azért, hogy földet művelhessen, kevesen hajlandóak bérbe adni saját földjüket.
Ez valószínűsíthetően a termelésben is hatékonysági problémákhoz vezet, emellett bebetonozza a társadalmi egyenlőtlenségeket. Lorenzo Casaburi és szerzőtársai egy kísérlet keretében próbáltak arra fényt deríteni, hogy megoldhatná-e ezeket a problémákat, ha kialakulna egy jól működő földbérleti piac.
Kenyában végezték el a kísérletet, aminek a lényege az volt, hogy pénzbeli juttatással motiválták a földbirtokosokat, hogy adják bérbe a földjük egy részét olyanoknak, akik szívesen megművelnék. Erre egyébként még a pénzbeli támogatás ígérete mellett is csak a tulajdonosok 17 százaléka volt hajlandó. Őket három további csoportba osztották, az egyik csoportnak végül mégsem ajánlottak fel támogatást, a másik megkapta attól függetlenül, hogy bérbe adta-e a földjét vagy sem, míg a harmadik csoport csak akkor kapott támogatást, ha kiadta a földjét.
Nem meglepő módon a feltétel nélküli támogatást kapók nem viselkedtek máshogy, mint akik semmilyen támogatást nem kaptak, leszámítva, hogy a földjükre költötték az extra jövedelmüket. Viszont azok közül, akiknél a föld bérbeadásához volt kötve, hogy kapnak-e támogatást, 69 százalék valóban ki is adta a földjét (ugyanez a kontrollcsoportnak csak a 23 százalékára volt igaz).
Ami még érdekesebb, hogy ezeknek a földtulajdonosoknak a nagy része azután is folytatta a bérbeadást, hogy megszűnt a támogatás, ráadásul ugyanazoknak a bérlőknek, akiknek előtte. Ez már önmagában azt sugallja, hogy megéri bérbe adni a földet, ha megfelelő bérlőt találnak.
Az eredmények azt is mutatják, hogy valóban hatékonyabbá vált a földművelés. A programon keresztül jellemzően – a tulajdonosokhoz képest – fiatalabb és magasabb végzettségű férfiak béreltek területeket, akiknek amúgy nem, vagy csak kevés földje volt. Ráadásul nyitottabbak voltak a piacokra is: nem olyan növényeket termesztettek, amelyek az önellátáshoz szükségesek, hanem olyanokat, amiket a piacon tudtak értékesíteni.
47 százalékkal nőtt a learatott termények értéke
a támogatáson keresztül bérbe adott földeken. Ráadásul a felhasznált anyagok (például magvak és trágya) minősége is magasabb volt azokon a földeken, amit bérlők műveltek meg.
Látszik tehát, hogy hatékonyabbá tehető a földek bérbeadási rendszere és ezzel csökken az egyenlőtlenség is, mert olyan is tud munkát vállalni, aki nem örökölt földet. A földbirtokosoknak is megéri bérbe adni, különben nem folytatták volna ezt a támogatás megszűnése után. A szerzők szerint valószínűleg azért nem működik jelenleg olyan hatékonyan a rendszer, mert nagyon magas a fix költsége annak, hogy megbízható bérlőt találjanak.
Ezen túl a földtulajdonosok attól is tarthatnak, hogy a földjük minősége romlana a bérlő művelésétől. Végeztek kifejezetten erre vonatkozó talajvizsgálatokat is a három év alatt, amíg a kutatás zajlott, és semmivel sem romlott azoknak a földeknek a minősége, amelyeket bérlők műveltek meg.
